Ahogy a pályafutása 50. évfordulója alkalmában tartott világ körüli turnéja arnhemi állomásáról megjelent DVD-felvételen is jól látható, az égből aláereszkedő amerikai énekes rengeteg embert tett boldoggá. Persze, vérprofi show ez, minden másodperce precízen kiszámított, a zenészek és a táncos lányok látványosan túlmozogják a szerepüket, és mind a produkcióban, mind a főhősben sok ember sok munkája fekszik, de az, ahogy Tina Turner belép, megszólal, ahogy frazíroz, ahogy löki az energiafröccsöket, az kétségtelenül nem tanítható. Genetika ide, ötven év tapasztalata oda, egyszerűen a padlóhoz szögezi az embert. És bár maga a dallista jól hallhatóan pályaösszegző slágerparádé, ezáltal óhatatlanul tobzódik kihagyhatatlan és kimódolt zenei közhelyekben, közben mégiscsak elégedetten csettintünk, hogy igen, ez a hetvenhez közeli csaj még mindig nagyon ott van a szeren. És sajnáltuk, hogy e sorozat után többet nem láthattuk a színpadon.
Tina Turner – Steamy Windows (Live GelreDome Arnhem Holland, 2009)
Az 50th Anniversary Tour amúgy Tina Turner tizenegyedik világ körüli rock and roll cirkusza volt a sorban: 2008 októbere és 2009 májusa között a 37 észak-amerikai és 53 európai telt házas koncertet összesen 1,2 millióan tekintették meg, miután a jegypénztárakban közel 120 millió dollárt hagytak ott. Az érdeklődést fokozta, hogy Tina előtte nyolc évvel korábban vette a nyakába a világot, és mint hirdették, ezt utoljára tette. És ehhez tartotta is magát.
Az arnhemi GelreDome-ban 2009. március 21-én adott show anyagát mind CD-n (Tina Live), mind DVD-n megjelentették, és különösen annak lemezkivonata egyfajta best of, az énekes pályafutásának legnagyobb slágerei hallhatók rajta (a teljesség igénye nélkül: River Deep – Mountain High, Proud Mary, Nutbush City Limits, Private Dancer, What's Love Got To Do With It, We Don't Need Another Hero, Addicted To Love, GoldenEye), de a DVD-változat szerencsére bővebb. Még ha azon is a több mint 11 percesre nyúlt Nutbush City Limits alatt ámulunk és bámulunk, ahogy a hetvenhez közelítő energiabomba egy, a közönség fölé sok méter hosszan benyúló emelvényen énekel, illetve szelíden hergeli a tömeget, majd annak tartópillérén a tűsarkú cipőjében táncra perdül.
Tina Turner – Nutbush City Limits (Live from Arnhem, 2009, különösen 9:15-től érdemes nézni)
Persze nem mindig volt ennyire felhőtlen az élete. Az Anna Mea Bullock néven 1939. november 26-án a Tennessee állambeli Brownsville-ben szülelett előadó – aki tinédzserként egy templomi kórusban énekelt, majd cselédként, illetve ápolónőként kereste a kenyérrevalót – 1957-ben egy East St. Louis-i klubban látta először a Kings of Rhythmet játszani, és teljesen rabul ejtette az akkor 26 éves énekes-gitáros, Ike Turner tehetsége. Úgyhogy innentől tudta, hogy nem kórházi alkalmazottként szeretne nyugdíjba vonulni.
Tina Turner első lemezfelvétele (Little Ann néven): Boxtop (1958)
A legenda szerint még ugyanabban az évben, egyik este a Kings of Rhythm fellépésének szünetében – a dobosnak köszönhetően – énekelhette el B. B. King bluesballadáját, a You Know I Love You-t, és ekkor figyelt fel rá Ike Turner, és tesztelte, hogy még miket tud. A fiatal lány hamarosan zenekara egyik vokalistája, később vezető énekese lett. 1962-ben összeházasodtak, majd duóként járták az Egyesült Államokat, és jelentették meg R&B slágerlistás dalaikat. Majd 1966-ban leszerződtek Phil Spector kiadójához, és innen jöttek a mainstream sikerek, indításként mindjárt a River Deep – Mountain High-jal. Egyben 1966 őszén a Rolling Stones brit turnéján ők melegíthették a közönséget, ami egyrészt Mick Jagger elismerését is hozta (ennek később lesz jelentősége), másrészt 1967 novemberében Tina lett a rocktörténelemben az első nő és az első fekete, aki a Rolling Stone magazin címlapján szerepelhetett.
Ike & Tina Turner – The Big T.N.T. Show (1965)
Mick Jaggerék amúgy számos alkalommal vitték őket magukkal a turnéjukra, ott voltak a nevezetes 1969-es amerikai sorozaton is, és egy dal erejéig bekerültek a Gimmie Shelter című dokumentumfilmbe, ahol az akkor 30 éves Tina erotikus előadása sokak számára maradt emlékezetes.
Ike & Tina Turner – I've Been Loving You Too Long (Live, 1969)
Férjével amúgy előszeretettel dolgoztak fel mások által írt dalokat, így a brit Beatlestől (Come Together, Get Back, később Help!) és Rolling Stones-tól (Honky Tonk Woman, Jumpin’ Jack Flash, később It’s Only Rock and Roll), 1970-ben viszont az amerikai Creedence Clearwater Revival repertoárjából választottak, és az általuk előadott Proud Mary a duó legnagyobb slágere lett, még Grammy-díjat is kaptak érte. Amihez csak a három évvel későbbi Nutbush City Limits sikere volt mérhető. Mígnem 1976 júliusában az időközben erősen kokainfüggővé és kiszámíthatatlanná vált Ike Turner elől egy dallasi szállodából menekülve távozott, majd három héttel később beadta a válókeresetet.
Ike & Tina Turner – Proud Mary (The Ed Sullivan Show, 1970)
Az ezt követően szólópályára lépő Tina Turner televíziós show-ban lépett fel, majd éveken át egy Las Vegas-i kabaréműsorban vállalt szerepet, és közben türelmesen várt arra, hogy újra elérkezzen az ő nagy napja. Aztán 1981-ben valami megmozdult körülötte, immár szólistaként szerepelhetett a Rolling Stones amerikai turnéján, ahol a kritika újra felfedezte, mondván, „szimulált színpadi orgazmusa” és kifogyhatatlannak látszó színpadi energiája révén ismét a magasba emelkedhet. De még további három évet kellett várni arra, hogy valóban újra berobbanhasson.
Ekkor, 1984 májusában jelent meg Private Dancer című ötödik szólólemeze, melyre többek között David Bowie (1984) és Mark Knopfler (Private Dancer) írt dalt, miközben az album radikális irányváltást hozott Tina Turner pályáján: az addigi döntően rhythm and blues hangzást a középtempós és lassú popballadák világa váltotta fel. A világszerte 20 millió példányban elkelt korongról négy szám (Private Dancer; Let’s Stay Together; Better Be Good To Me; What’s Love Got To Do With It) is bejutott a top 10-be, és az ekkor 46 éves énekes 1985-ben telt házak előtt koncertezett Európában (többek között Budapesten is).
Tina Turner – Private Dancer (1984)
1985 júliusában a londoni Live Aid koncerten Mick Jaggerrel az oldalán leiskolázta az akkori élvonalat. (Jagger pedig a show végén – a videón 4:23-nál – lerántotta róla a szoknyáját.)
Mick Jagger / Tina Turner – State Of Shock / It's Only Rock 'n' Roll (Live Aid 1985)
A következő másfél évtized ismét a sikerek jegyében telt. Indításként még 1985-ben három Grammy-díjat kapott What’s Love Got To Do With It című daláért, szintén ekkor debütált színészként a Mad Max harmadik részében (partnere Mel Gibson volt), és a film betétdalai közül a We Don’t Need Another Hero Angliában #3, az Egyesült Államokban #2 lett. 2009-es visszavonulásáig számos albumot adott ki, többször körbeturnézta a világot.
Még 1994-ben költözött a Zürichi-tó partján fekvő Küsnachtba, majd 2013-ban – lemondva az amerikai állampolgársáról – hivatalosan is Svájc polgára lett. Életéről és karrierjéről 2018-ban Tina címmel musicalt mutattak be. Ez év őszén jelent meg My Love Story című memoárja, melyben több súlyos betegségéről (veseelégtelenség, agyvérzés, bélrák) is vall. Végül 2023. május 24-én, 83 éves korában, évek óta tartó betegség után az otthonában, Küsnachtban halt meg.
Tina Turner – Golden Eye (1995)
