A napló egy újabb mű azok sorában, amelyek egy tinédzser szemével mutatják be a holokausztot. A könyv leginkább Anna Frank naplójához hasonlítható, ám a 13 éves Petr szentimentalizmus nélkül, félig tudományosan, félig riporterként, de mégiscsak egy kisfiú stílusában ír az 1941-42-es eseményekről. "Azt hiszem Petr nem dokumentálni akarta az eseményeket, hanem inkább úgy írt, mint egy újságíró. Úgy gondolom, érezte, hogy szokatlan időszakban él, és le akarta írni a tényeket" - mondta a naplót szerkesztő és bevezetőt író nővére, a 77 éves Chava Pressburger.
A naplók 2003-ban, a Columbia űrsikló felrobbanása után kerültek elő. Az űrhajón volt ugyanis Ilan Ramon, az első izraeli asztronauta, aki magával vitte Petr ceruzáját, amelyet az izraeli Jad Vashem múzeumtól kapott kölcsön. Az űrhajó felrobbanása után ezért széles körben is ismertté vált Petr története, majd hamarosan egy férfi jelentkezett Jad Vashemnél, hogy prágai lakásának padlásán megtalálta Petr régi füzeteit. "Amikor megláttam Petr naplóját, rögtön felismertem a kézírását, visszaemlékeztem azokra az esetekre, amikor írt. Úgy gondoltam, a napló nem csak az enyém, hanem az egész emberiségé" - mesélte el Pressburger. Az írásokat hamarosan megjelentették a Cseh Köztársaságban, és az idei angol kiadás után további nyelvekre is lefordítják majd.
A könyv az apróságok felsorolásával mutatja be az átlagos hétköznapokat, az időjárást, a változó házifeladatokat. Az első aggasztó jel az volt a fiú számára, amikor bejelentették, hogy a zsidóknak fekete és sárga Dávid-csillagot kellett viselniük. Petr ekkor a következőt írta naplójába: "Amikor iskolába mentem, hatvankilenc seriffet számoltam össze." Egy másik nap barátaival szeretett volna versenyt rendezni, de "nem így történt, hiszen néhány fiú (14-15 évesek) kővel dobáltak meg minket."
Az igazi állandóságot Petr csínytevései jelentik, amelyek valószínűtlen helyeken és kiszólásokban bukkannak fel: "A szünetben bezártunk három tanárt egy terembe" - írta az egyik nap. "Dolgozatot írtunk énekből. Nem tudtam semmit, de elég okos voltam, és puskáztam." 1942-ben, bolondok napján azt írta: "Meg akartuk tréfálni az egyik tanárt egy robbanó ceruzával, de kísérletünk kudarcot vallott, és Beinkoles elvette a ceruzáinkat. Hát így sikerült április elseje."
A gyakori és látszólag gondtalan bejegyzések mögött viszont az olvasó számára már érezhető a növekvő rémület. "Reggel megcsináltam a házit" - írta 1942. január 1-jén. "Egyébként semmi különös. Tulajdonképpen sok minden történik, de ezek nem láthatók. Ami most átlagos dolog, az normális időkben nemtetszést okozna" - folytatta. De aztán Petr gyorsan továbblépett, és a következő nap már csak egy sort írt a naplóba: "Délelőtt megcsináltam a házit, délután sétálni mentem."
A könyvben Petrről és családjáról készített képek, rajzok és festmények, a Vedem kivonatai (a Theresienstadtban talált magazinból), és két dühös és szatirikus vers is helyet kaptak.
A fiút deportálása után előbb Terezínbe vitték, majd onnan került Auschwitzba, ahol 1944-ben tífuszban halt meg.
