Az egyiptomi hadsereg tisztjei puccsot hajtanak végre az 1936 óta uralkodó Faruk király ellen. Az uralkodó a forradalmi események nyomására teljesíti a Szabad Tisztek titkos szervezetébe tömörült tisztek csoportjának a követeléseit, és Ali Mohamed Nagib tábornokot nevezi ki az egyiptomi hadsereg főparancsnokává. Két hónappal később Nagib miniszterelnök lesz. A népesség jelentős részének bizalmatlansága és elégedetlensége miatt a király nem tarthatja meg trónját. Július 26-án kénytelen lemondani alig héthónapos fia, Fuad javára és elhagyni az országot. A piramisok országában lezajlott államcsíny mélyebb okai a fokozódó korrupcióban és a király meg az uralkodó Vafd-párt rossz gazdálkodásában keresendők. Ehhez még hozzájárultak a szomszédos új, ősi ellenségnek tekintett állam, Izrael ellen viselt harcban elszenvedett, az országot külpolitikájában megviselő kudarcok.
