A kiállítást Bárdosi József művészettörténész nyitotta meg, aki elmondta: a most a MANK Galériában látható művek közül az öt Ferenczy-festményt a szentendrei Ferenczy Múzeum adta kölcsön, míg a többi alkotás egyik részét 2006-ban a Szombathelyi Képtárban, másik részét pedig 2007-ben a Magyar Nemzeti Galériában állították ki.
Mint kiemelte: a festmény a legjellegzetesebb műalkotás, műforma, technika napjainkban is. ?Ferenczy festészete ? a nagybányai festészet ? bár kicsit időn túli volt, az a korszerűségnél sokkal többet mond az életről, a valóságról, amelyek nem múlandó kategóriák? ? tette hozzá a művészettörténész.
?Az időn túli kifejezés számomra azt jelenti, hogy az időn túl jelenségek, mint a művészettörténet alkotásai, nemcsak a maguk korában, hanem azon túl is érvényesek. Ez teszi azokat időszerűvé. Mint ez a kiállítás is bizonyítja, Ferenczy Károly festészete visszhangra és méltó folytatásra talált korunkban? ? foglalta össze Bárdosi József.
Dr. Hóvári János, a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Kft. főigazgatója megjegyezte: az, ami a különböző korszakokban Nagybányához tartozott, a magyar kultúrtörténet olyan csodálatos világa, amelynek velünk kell élnie, és velünk is él ma is.
Ferenczy Károly ?80-as évek végén készült alkotásain a természet és az ember lírai kapcsolata jelenik meg, a festőt a valeur, a folthatás kérdései izgatták. Tudatos művész volt, célját 1903-ban megnyílt kiállításának katalógusában, így összegezte: ?kolorisztikus naturalizmus, szintetikus alapon?. A közvetlen élményt, a látvány naturalizmusát akarta a stílusteremtéshez szükséges egyöntetű festői látásmóddal szintetizálni. A konkrét tapasztalattól való távolságtartását jelzi képein a ?tájélmény? megjelentetése, amely nem azonos a természet naturalista lefestésével, hanem az elsődleges látvány egyfajta lírai átfogalmazását jelenti. Így válik a látvány látomássá, amely olykor panteisztikus érzéseket ébreszt. Festményein az emberi alak elveszíti különállását, és végül különösségétől megfosztva a természet egyenértékű részévé válik. Ferenczy Károly pályája Nagybánya jelképe, a nagybányai eszmék példaértékű modelljévé saját festői formanyelve, egyéni művészete vált. Festőtársai és követői az ő eredményeit asszimilálták műveikben.
A Hommage á Ferenczy Károly című kiállítás főszereplői olyan festőművészek ? élő klasszikusok és a fiatal nemzedék képviselői ?, akik a kortárs stílusok sokszínű kavalkádjában a par excellence festészetet képviselik. A képek fényszínről, valeurről, atmoszféráról, komplementer színhatásokról szólnak. Az átélt természeti élmény felidézése érdekében szabadon élnek valamennyi festői kifejezésmóddal. Valamilyen módon mindnyájuk a nagybányai hagyomány folytatója. A kiállításon ? Ferenczy Károly öt eredeti műve mellett, melyek többsége az úgynevezett ?szentendrei? korszakában (1889?1892) készültek ? Balogh Gyula, Károlyi Zsigmond, Konkoly Gyula, Lajta Gábor, Kondor Attila, Kovács Lehel, László Dániel, Merényi Dávid és Szabó Ábel festményei szerepelnek, akik a tájképfestészet visszahódítását, a klasszikus értelemben vett figuralitás újrafelfedezését, a hagyományos plein air jellegű, illetve zsáner-típusú ábrázolás újraértelmezését tekintik művészi irányvonalnak.
A tárlat április 2-áig tekinthető meg a MANK Galériában. A kiállításról további képek ezen a linken érhetők el.
Kultúra.hu
Fotó: Csákvári Zsigmond
