A Magyar Állami Operaház 2016/2017-es évada a magyar zeneszerzők jegyében zajlik, és a főigazgató fontosnak érezte, hogy Lendvay Kamilló operáját is előadják. Ókovács Szilveszter felidézte, hogy Lendvay Kamilló nagyon boldog volt, amikor elővették a művét és maga szerette volna vezényelni az operát. Hozzátette: mivel kamaradarabról van szó, nem az Operaházban, hanem a Zeneakadémia Solti termében játsszák a darabot egy kortárs opera premierjével együtt 2017 márciusában, valamint júniusban egy magyar műveket felvonultató fesztiválon.
A főigazgató emlékeztetett arra: Lendvay Kamilló számára mindig az volt a fontos, hogy az elénekelt cselekménynek önmagán túlmutató társadalmi jelentősége legyen, a tanító szándékot hangsúlyozta. Morális szempontból állt a zeneszerzéshez, és hallgatható, fogyasztható, jó zenét írt ? fűzte hozzá.
Ókovács Szilveszter kitért arra is, hogy amikor zenei előkészítőre járt a felvételije előtt, Lendvay Kamilló volt a tanára. ?Nagyon barátságos, közvetlen, humánus ember volt? ? hangsúlyozta az elhunyt zeneszerzőre emlékezve.
Lendvay Kamilló Kossuth-díjas, háromszoros Erkel-díjas kiváló művészt, a Bartók?Pásztory-díj kitüntetettjét életének 88. évében érte a halál. Zeneszerzői pályája az 1950-es években indult Bartók Béla hatása alatt, majd a lengyel iskola inspirációjára alakult ki saját hangja. Az operától az oratóriumokon át zenekari alkotásokig, zongorát, hegedűt, gordonkát, cimbalmot, trombitát, szaxofont foglalkoztató versenyművekig, kamarazenei termésig és kórusművekig sokszínűen szólalt meg.
Lendvay Kamilló 1928. december 28-án született Budapesten, 1949-ben vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakára. Főiskolai évei alatt született Triószerenádja, a Rapszódia hegedűre és zongorára, valamint Vonóstriója. A Szegedi Operánál karmesterként, korrepetitorként és karigazgatóként működött, 1960-ban mutatták be Concertinóját, az ötvenes évek magyar versenymű-irodalmának egyik kiemelkedő darabját. A szegedi éveket követően az Állami Bábszínház vezetője lett, ekkor vitték színre a társulat első két világsikerét, a Petruskát és A fából faragott királyfit, majd 1970-től öt évig az Operettszínház karmestereként és zenei vezetőjeként tevékenykedett. Négy és fél évtizedig volt a Magyar Rádió lektora, 1972-ben lett a Zeneakadémia zeneelmélet tanára, majd nyugdíjba vonulásáig tanszékvezetője. Elnöke volt az Artisjusnak és a Magyar Zeneszerzők Egyesületének.
Legismertebb műve az az egyfelvonásos opera, amely Karinthy Frigyes A bűvös szék című jelenetéből született. Sartre drámájából írta A tisztességtudó utcalány című operát, amelyet a Magyar Televízióban mutattak be. A Jelenetek-kantáta (1981) alapja Thomas Mann József és testvérei című tetralógiája, a Kocsiút az éjszakában című kantáta Ady Endre versei, a Pro Libertate kantáta Rákóczi levelezése nyomán született. Több oratóriumot is komponált, írt versenyműveket zongorára, hegedűre, gordonkára, trombitára, de kiemelkedők szimfonikus művei, kamarazenéje és hangszeres szólóművei is. Az akkor 50 éves Bartók Vonósnégyes 2008-ban mutatta be a kvartett számára komponált II. vonósnégyest. Emellett filmekhez is szerzett zenét.
A zeneszerző 1962-ben, 1964-ben és 1978-ban Erkel-díjat kapott, 1981-ben lett érdemes művész, 1996-ban pedig kiváló művész, majd 1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1989-ben és 2005-ben Bartók?Pásztory-díjat vehetett át.
Forrás: MTI
Fotó: Magyar Állami Operaház Facebook-oldala
