Mancs, a mentőkutya valóban élt és rengeteg embert mentette meg. Miért fikcióra épül mégis a film története?
Lehoczky úr, Mancs igazi gazdája nem törődött bele, hogy játékfilmet készítünk, nem pedig dokumentumfilmet, és a filmbéli Mancs gazdája nem őt, és a családját portrézza. Bár ő felajánlotta, hogy a kutyái játsszák el a főszerepet, nehezményezte, hogy ezt visszautasítottuk. Egy filmben kutyaszínészek játszanak, nem igazi mentőkutyák, mint ahogy a rablót sem igazi rabló, és a pandúrt sem igazi rendőr játssza. Itt csúszott el a mi együttműködésünk. Egy profi kutyaszínész alkalmazkodik a tréneréhez, miközben lámpák, kamerák, rengeteg statiszta és színész között többször eljátssza azt, amit a rendező elvár tőle. Azért nem követtük Lehóczky László életét, mert minden mentőkutyának, és minden önkéntes vagy profi mentősnek dedikáltuk az alkotást, elismerve hősies, önfeláldozó, veszélyes munkájukat. Másrészt gyermekeknek is szól a történetünk, így a valós élet drámáját meg kellett puhítanunk, és a kemény realitás helyett emberi érzelmek kerültek a fókuszba: a kutya és a gazdájának a kapcsolata, az összehangolódásuk, a főhős, Fehér Zoltán rendkívüli érzékenysége, fanatikus állatszeretete, a barátság és a bizalom. Bár akció is került a történetbe, ezek nincsenek fókuszban. Harmadrészt, ha a valóságot másoljuk le, egy családi film unalmassá válhat. Idealizált hősökre, a képzelet rugalmasságára van szükség, nem pedig dokumentumszerű elmesélésre.
Ehhez segítség volt az animáció?
Igen, az animáció segít, hogy a néző hol a valóságban, hol a mesében, hol a fantázia világában érezze magát. Igor Lazin rajzfilmbetétei a kutya és a gyerek látószögét mutatják meg, ennek humora enyhíti a félelmetes jeleneteket okozta feszültséget. Itt megint csak visszautalnék arra, hogy a realisztikus ábrázolás egy gyereknek horrorisztikus lenne, nem lenne szórakoztató. A film egy átlagos emberről szól, aki hihetetlen finom érzékkel talál rá az elárvult kutyakölyökre, azonnal kialakul közöttük egy kötelék, ám a főszereplő terhes felesége nem szívesen fogadja be Mancsot. Fehér Zoltán arra törekszik, hogy fenntartsa a hobbija, szenvedélye, és a családja között az egyensúlyt. Hasonlóan, ahogy a mindennapjaink hősei, a mentősök, a katasztrófavédelmisek, akik bizony saját életüket kockáztatva vállalják a veszélyt. Ez egy szenvedélyszakma, ami elismerést, hálát követel tőlünk. A gyerekek ? és a felnőttek is - hétköznapi hősökre vágynak, akik valami nagyot tesznek másokért.
Milyen életmentők tevékenységét tanulmányozta, illetve kikkel konzultált a film hitelességének érdekében?
Természetesen sok életmentővel konzultáltam, és a forgatáson is végig velünk volt az Országos mentőszolgálat Észak-magyarországi régiójának egyik képviselője és több munkatársa. Ők statisztaként is jelen voltak a filmben, ők vették körül Fehér Zoltánt, és csapatát a brassói földrengés jelenetében. Ők biztosították a szerszámokat is, és persze folyamatosan segítették tanácsokkal a jelenetet, hogy élethűek, szakszerűség tekintetében hitelesek legyen a jelenetek.
Feltételezem, elképzelték Önök, a film készítői, hogy zajlik egy mentőakció. Volt olyan, amelyben meglepte Önöket, amit a konzultációk során a valódi mentősöktől megtudtak?
Nem volt meglepetés, a forgatókönyvben meg kell jelennie a film minden kockájának, így a konzultáció a forgatás előtt megtörtént. Sok apró technikai részlet a szakértők segítségével került a forgatókönyvbe, mint például az a szabály, hogy a kutya csak mentőmellény nélkül mehet be egy romos területbe, nehogy ez okozzon sérülést neki. A mentésekről sokat olvastam, archív felvételeket néztünk, szakemberekkel beszélgettünk ? ezek segítették a forgatókönyv írását, és a rendezési koncepció kialakítását is. Nagy előkészületet jelentett a színészek és a színészkutyák összehangolása. Olyan szereplőket válogattam, akik maguk is nagy kutyabarátok. Szacsvay László köztudottan imádja a kutyáját. Trill Zsolt pedig hihetetlen érzékenyen figyelte a rendezői és a kutyatréneri instrukciókat, és könnyen összehangolta ezeket. Több héten keresztül jártak ki a főszereplők a gödöllői kutyakiképző központba, ahol Halász Árpád vezető kutyatréner sok mindenre megtanította őket. A jelenetek forgatásánál a kutya a tréner instrukcióit követte, aki képen kívül irányította az állatokat, és a színészeket próbára is tette, hogy ezeket a jeleket figyelmen kívül kellett hagyniuk. Ez egy erősebb koncentrációt igényelt, másfajta színészi teljesítményt. A tréner feladat volt még, hogy az állatokat a forgatás helyszínének körülményeihez hozzászoktassa. Ki gondolná a forgatókönyv írásakor, hogy egy kutya tériszonyos, és nehezen bírja az erkélyjelenetet? Az is érdekes, hogy egy kutya szokatlan lépcsőn sem szívesen megy le, és romos területen meg kell tanítani járni. Így kemény munkát igényelt a film mind a színészektől, mind a stábtól, és a kutyaszínészektől is. Ha hozzáteszem, hogy mindez a nyári negyven fokban zajlott, akkor el lehet képzelni, milyen komplex volt egy-egy jelenet forgatása.
Hosszabbra nyúlt így a forgatás, mint eredetileg tervezték?
Szerencsére nem, mindent sikerült az időkereten belül megoldanunk, mert megfelelően elő volt készítve a forgatás. Harminchat nap alatt lezajlott.
Ez viszonylag kevésnek tűnik, ha bekalkuláljuk azt, hogy gyerekekkel is forgattak, ami köztudottan nagy kihívás.
Ezekhez a körülményekhez képest valóban egész gyorsan leforgattuk a filmet. Törvény szabályozza, hogy egy kisgyerek napi öt óránál többet nem tartózkodhat a helyszínen.
A forgatás előtt hat héten keresztül próbáltam a gyerekekkel. Ezeket a próbákat játékos feladatok soraként kell elképzelni, ahol nem a szöveget gyakoroljuk, hanem szituációkba helyezve őket a témára való érzékenységüket, empátiájukat fejlesztem. Kiderül, melyik gyerek precíz, melyikük érzékeny, hogyan bírják a közösséget, mennyire tudnak koncentrálni. Egy gyereknek a forgatás játék: irányított játék.
Egyedül csinálta? Vagy volt ott pedagógus, esetleg pszichológus is?
A párom, Szy Katalin, a film társ-forgatókönyvírója pszichológus, és sokat segített a forgatáson. A próbákat egyedül csináltam velük. A párom akkor segített sokat, amikor a kislány, aki a filmben a kád alá szorult egyszer csak közölte, hogy nem hajlandó dolgozni. Két órát várt hatvan ember a döntésére, hogy mégis van-e kedve forgatni. A párom elvitte sétálni, beszélgettek, majd öt perc múlva visszajöttek, és tovább tudtunk dolgozni.
Hogyan vette rá erre a kislányt?
A titok: egy pink rúzs! (Nevet.)
Gangel Noémi
