A világos, nyitott tereivel a szabadságot sugárzó múzeumépület fényes fehér dobozként áll a város egyik főutcáján. Az épület kiállítótermeit nagy ablakok árasztják el fénnyel. A földszintet az emeletekkel geometrikus vonalvezetésű lépcső köti össze. Rafał Trzaskowsk, Varsó polgármestere az átadás előtt elmondta: a múzeum mellett a projekt egy színházzal is bővül majd, teljesen újjáalakítva a városközpontot.
A múzeum egy korábbi parkoló helyén épült, a Kultúra és Tudomány Palotájának sztálinista korszakban született, monumentális felhőkarcolója közelében. A kisebb méretű, minimalista, világos és levegős Modern Művészetek Múzeuma a korábbi városképet uraló felhőkarcolóval szemben „szimbolikusan megváltoztatta a városközpontot” – emelte ki Joanna Mytkowska, a múzeum igazgatója.
Phifer New York-i székhelyű építészirodája egyebek mellett az Észak-Karolinai Művészeti Múzeum, a Corningi Üvegmúzeum terveit készítette, és a Glenstone Múzeum bővítésén is dolgoztak Potomacban. A 71 éves építész elmondta, hogy amióta tíz éve elkezdett dolgozni a múzeumon, tisztában volt vele, hogy munkája része lesz Varsó „csodálatos reneszánszának”.
A lengyel főváros 700 millió zlotyival (65 milliárd forinttal) finanszírozta a projektet. A múzeum négy föld fölötti és két föld alatti szintjének összterülete mintegy 20 ezer négyzetméter. A kiállítóterek 4500 négyzetmétert foglalnak el, emellett oktatótermek, a műalkotások megőrzésére és tárolására szolgáló helyiségek is találhatók az épületben, amelyben moziterem, előadóterem, kávézó és bolt is helyet kapott – olvasható az intézmény honlapján. A múzeumban egyelőre csak néhány műtárgyat állítottak ki, de mintegy 2500 alkotás befogadására alkalmas. A múzeum megnyitása alkalmából a következő hetekben számos előadást és egyéb rendezvényt tartanak az épületben.
Februárban végleg átadják a múzeumot a közönségnek a köré tervezett, Phifer által „fórumtérnek” nevezett, de még építés alatt álló kerttel és színházzal együtt. Phifer a múzeumépület minimalizmusát kifogásoló kritikákkal szemben a múzeumot „varázsdoboznak” nevezte, amelyben van egy kis titokzatosság. „Addig nem érti meg igazán az ember, amíg be nem lép, és meg nem tapasztalja a művészettel együtt” – mondta, megjegyezve, hogy az épület fehérségében jól tudnak majd érvényesülni a kiállított művek.
