- Hogyan ünneplitek a jubileumot?
- Nem húzzuk túl a magunk nagy dicsérését, nincsenek lufik, roadshow, ingyenes termékminta. De csinálunk magunknak saját történetet, 12 plomba címmel, hónapról hónapra a honlapunkon, meg aztán mégis böktünk: legyen a születésnapi zsúr a Fishing on Orfűn.
- Volt-e az elmúlt tíz évnek olyan pillanata, amikor azt mondtad, hogy feladod, vagy éppen hogy extra hálát adtál, amiért egyszer eszetekbe jutott, hogy összeálljatok?
- A feladás élménye, az nem volt sose, meg a nagy hálálkodás sem. Olyan evidencia a magunk számára az, hogy vagyunk, hogy aztán nem törjük a fejünket rajta. Na, néha azért igen, de csak úgy, hogy dal legyen belőle.
- Szakaszolható-e bármilyen szempontból a mögöttetek lévő dekád?
- A próbatermek, kisbuszok, kilométerek, koncertszámok, lemezek, színpadméretek, stb. szerint biztosan igen. De mindig lusták voltunk szakaszolni, értékelni. Ha számít az valamikor, hogy mit jelent a 30Y, akkor ezt megteszik helyettünk, ha meg nem, hát én nem darabolgatom.
- Melyik a kedvenc lemezed és miért?
- Mástól vagy tőlünk? Egyébként mindegy is, azt hiszem, nem tudok egyikre se választ adni.
- Az összehangoltság emberileg és zeneileg is nagy erénye a 30Y-nak. Ettől még lehet, hogy egészen különböző az ízlésetek. Kik a megmondó emberek? Milyen előképeitek vannak és milyen utódzenekaraitok?
- Széttartó az ízlésvilágunk. Közben meg az Ádika most azt kérte, fessek neki egy nadrágot, és szerintem eléggé elkaptam. És amióta hordja ezt a sárga-zöld kisbatikos gatyát, hippizene jön a basszusgitárjából. Annyit akartam csak ezzel, hogy így működünk: minden viszonyulásunk végül a zenében nyer értelmet. Egyszerűen azért, mert zenekar vagyunk.
- A vidékiség előnyei, hátrányai?
- A közhelyek, amiket összehordott az elmúlt negyven év magyar rocktörténete sok sírással, mind igazak. Szerencsére igazak. Nem menne nekem ez a pestiség.
- A szövegközpontúság áldás és átok is tud lenni. Hol az áldás, mi az átok?
- A szövegközpontúság nekem evidencia. Minek hallgatni olyan zenét, amiben ostobák a szövegek? Akkor ne legyen szöveg - de rossz szövegeket hallgatni? Szóval, ha egy zenekar dalokat játszik, akkor nem nagyon lehet más a középpontban, mint a dal - a zenéje meg a szövege, így egyszerűen.
- Szövegeid tananyaggá váltak, diskurzus zajlik rendszeresen a "költészetedről", hogyan éled meg ezt, miből merítesz, amikor szöveget írsz?
- Nem vagyok költő, költészetem sincsen, idézőjelek között meg még inkább nincsen. Dalokat írok, vagy belepörgetem magam a többiek muzsikálásába, és a zenei improvizációk része lesz a szövegritmus, a melódia, néhány gyors sor, ami aztán lassan szöveggé válik.
- Zenész és egyetemi tanár is vagy, ez számos ellentmondást rejthet magában. Rákendroll fej vagy, vagy inkább tudós?
- Néhány hete azt mondtam volna: nem tanár, tanársegéd, most már úgy javítalak: nem tanár, adjunktus. Az egyetemi tanári cím bölcsességet, széles körű szakmai tekintélyt és bizony több ősz hajszálat is jelent. És egyelőre inkább olvasok a zenekari buszban, mint dúdolgatok az egyetemi könyvtárban.
- Mit kívánsz magatoknak a szülinapra?
- Tárgyakat nem. Megfejtéseket sem. Csak ezt az egymásra figyelő állandó, bejósolhatatlan alakulást, ami most is körülvesz bennünket.
