1. Agónia és extázis (Carol Reed, 1965)
Az Irving Stone hasonló című regényes Michelangelo-életrajzának egyik fejezete alapján készült film cselekménye a 16. század eleji Itáliában játszódik, középpontjában pedig két már-már megszállott egyéniség vitája áll. II. Gyula (a My Fair Ladyért már Oscar-díjas Rex Harrison), az utolsó igazi katonapápa a művészeteknek is nagy pártolója, és feltett szándéka, hogy az utókor ne csupán jeles hadvezérként emlékezzen rá, hanem kivételes mecénásként is.
Ezért megbízza Michelangelót (A Ben Hurért már Oscar-díjas Charlton Heston), a keményfejű szobrászt, hogy a Sixtus-kápolna freskóinak megfestésével hagyjon kitörölhetetlen emléket a korról. Kettejük emlékezetes viaskodásának és szenvedélyének köszönhetően aztán végül megszületik minden idők egyik legmonumentálisabb remekműve.
2. Ámen (Costa-Gavras, 2002)
Sötét, de fontos film: az Ámen a katolikus egyház holokauszt alatti hallgatását vizsgálja – konkrétan XII. Pius pápáét –, és pontosan olyan intenzív és nyugtalanító, mint amilyennek az ember várná. A történet egy fiktív náci tisztet (Ulrich Tukur) követ, aki megpróbálja felhívni a figyelmet a népirtásra, miközben saját lelkiismerete és a hazaárulás bűne között vergődik, de politikai közönnyel találkozik, beleértve a Vatikánt is.
A görög származású veterán amerikai rendező, Costa-Gavras a német drámaíró, Rolf Hochhuth A vikárius című színművét választotta alapanyagnak, az Ámen pedig nem próbálja meg szépíteni a történelmet, és egyenesen rákérdez, hogy vajon megtett-e mindent az ártatlanok védelmében XII. Pius pápa és a katolikus egyház. A filmet először a berlini filmfesztiválon láthatta a közönség, és egyházi méltóságok heves tiltakozását váltotta ki – nem véletlenül.
3. Ferenc pápa – Egy hiteles ember (Wim Wenders, 2018)
Aki többet szeretne megtudni Ferenc pápáról és arról, hogyan látta a világot, a róla készült dokumentumfilmek sorából Wim Wenders (Párizs, Texas, Berlin felett az ég, Tökéletes napok) alkotását ajánljuk. A Ferenc pápa – Egy hiteles ember azon ritka alkotások egyike, amelyek a Vatikánnal szoros együttműködésben készültek.
A rendező példátlan betekintést enged a szentatya életébe, ugyanis több mint két éven keresztül kísérte, vele utazott és követte a hétköznapjait, emellett a vatikáni archívum exkluzív felvételeit is láthatjuk. Ferenc közvetlen a kamerával és személyesen is megszólítja a nézőt, aki a vallással, szegénységgel, menekülthelyzettel vagy akár a klímaválsággal kapcsolatos nézeteibe is betekintést nyer.
4. Napfivér, Holdnővér (Franco Zeffirelli, 1972)
Nem sokkal a Rómeó és Júlia premierje után Franco Zeffirelli súlyos autóbalesetet szenvedett, ami megváltoztatta az életét. Meggyőződése volt, hogy egy isteni csoda mentette meg, amikor szalagkorlátnak csapódva kirepült Gina Lollobrigida autójának szélvédőjén, és aminek hatására a következő filmjeiben óriási hangsúlyt kapott a keresztény vallás. Ráadásul az olasz mester innentől kezdve egészen a haláláig részt vett a fontosabb vatikáni események szervezésében.
Az 1972-ben bemutatott Napfivér, Holdnővér Assisi Szent Ferenc története (aki miatt a néhai pápa a Ferenc nevet választotta). De reflektál a '60-as évek végén indult hippimozgalomra is, így nem véletlenül szerették a fiatalok, noha a korabeli kritika nem igazán lelkesedett érte. A film vizuális világát a minden korábbinál festményszerűbb beállítások jellemzik, nagy hangsúlyt kap benne a vallási pátosz, és előtérbe kerülnek az érzelmes dialógusok. Érdekesség, hogy ez volt Zeffirelli első életrajzi alkotása.
5. Konklávé (Edward Berger, 2024)
A tíz Oscarra jelölt és a BAFTA-t is elhozó Konklávé az egyik legtöbbet emlegetett film volt ebben a díjszezonban – a legjobb adaptált forgatókönyv Oscarja pedig jó helyre került. A Robert Harris kisregénye alapján írt, Edward Berger rendezte dráma tulajdonképpen egy feszült, Vatikánban játszódó thriller, amely a pápa hirtelen halála után bontakozik ki. A Bíborosi Kollégiumot Rómába hívják, hogy közülük válasszák meg utódját, és Lomeli bíborosra (Ralph Fiennes), hárul az a fontos, ám hálátlan feladat, hogy a politikai intrikák, eltemetett titkok és hatalmi játszmák között eligazodjon, miközben hitbéli válsággal néz szembe.
„Ahhoz, hogy a Konklávé autentikusnak hasson, minden részletnek stimmelnie kellett: ahogy az isteni akarat érvényesüléséhez, a művészi hatás eléréséhez is sok-sok apró tényező tökéletes összjátéka szükséges, hogy valóban ott érezhessük magunkat, ahol a bíborosokon kívül senki sem lehet jelen. Az egyházi környezet, az ikonikus helyszínek rekonstrukciója tökéletes lett.
Ralph Fiennesban én eddig nem láttam a vívódó főpapot, de meggyőzött: sikerült teljesen átszellemülnie ehhez a bonyolult karakterhez, aki a jézusi intelemre hallgatva igyekszik egyszerre ravasz lenni, mint a kígyó, és szelíd, mint a galamb, de ezt arcán mély fájdalommal, terhes kötelességként teszi. Egyértelmű, hogy az ő alakítása az alapja a film hitelességének. (...)
Üdítő manapság, amikor az egyházakra, vallásra vonatkozóan általános a bulváros tájékozatlanság és rosszindulat, olyan filmet látni, mint a Konklávé, amely egyszerre alapos, mérsékelt, a realitásokkal számot vető és optimista.”
6. Angyalok és démonok (Ron Howard, 2009)
Legyen a listán egy jóval könnyedebb, popcornnal csúszó akció-kaland is: ezúttal is elhunyt a pápa és a nyakunkon a konklávé, de egy hangyányit elrugaszkodunk a valóságtól. Dan Brown hatalmas sikerű bestsellere, A da Vinci-kód a rossz nyelvek szerint tulajdonképpen a szegény ember Foucault-ingája, ám sikere megkérdőjelezhetetlen. Készült is belőle egy sikerfilm, ami után elkerülhetetlen volt, hogy az előzményeket elmesélő Angyalok és démonok kövesse a sort.
Robert Langdon (Tom Hanks) szimbólumkutató segítségét kéri a Vatikán, ugyanis az Illuminátusok nevű titkos szervezet a régi pápa halála és az új megválasztása között akarja felrobbantani az egész Vatikánt egy antianyagbombával, a titkos tervüket persze titkos szimbólumok által közlik. Elrabolják a négy legesélyesebb pápajelöltet, és óránként kivégzik őket Róma valamelyik nevezetességénél, tehát az idő igencsak szorít...
7. Az ifjú pápa / Az új pápa (Paolo Sorrentino, 2016-2020)
Ki lehetne menőbb, mint egy rocksztárként viselkedő pápa? A képzeletbeli, messiásként kezelt XIII. Pius pápa (Jude Law) láncdohányos, reggelire cseresznyés kólát szürcsölő amerikaiként csöppen bele a tömjénszagú Vatikán hatalmi harcaiba, ebben a listánkon kakukktojásként szereplő sorozatban. Paolo Sorrentino egy kifejezetten izgalmas, agyas és vizuálisan gyönyörködtető világot mutatott be a nézőknek: a pápai trónért és egyéb fontos tisztségekért vetélkedő egyházi méltóságok intrikákkal teli, titokzatos világát, a nagy sikerre való tekintettel pedig az HBO berendelte Az ifjú pápa második évadát is, ami végül egy önálló sorozat lett Az új pápa címmel.
A rendező ezúttal egy új főszereplőt dobott be a Vatikán cápái közé: egy mérsékelt és kifinomult angol arisztokratát, Sir John Brannoxot, aki III. János néven lép a pápai trónra (John Malkovich), miután elődje, XIII. Pius kómába esik. Ez a remek összeurópai produkció olyan kérdéseket szegez a nézőnek, mint hogy létezik-e Isten, ha csak a hitben nyilvánul meg, és vajon milyen szerep jut a közvetítőnek? A tradíciók fontosabbak, vagy haladni kéne a korral?
8. Némaság (Martin Scorsese, 2016)
Martin Scorsese már a Nagymenők forgatása idején elhatározta, hogy filmre viszi Endô Suszaku történelmi regényét, mely elmondása szerint rendkívüli hatást gyakorolt rá. Más projektek előtérbe helyezése, valamint a forgatási nehézségek hosszú évei után végül a rendező talán legszemélyesebb, és egész biztosan a legalulértékeltebb mesterműve készült el. A történet szerint két fiatal szerzetes (Andrew Garfield és Adam Driver) indul eltűnt mentoruk (Liam Neeson) nyomába a XVII. századi Japánban, ahol Isten alaposan próbára teszi hitüket. A Némaság olyan felkavaró, hogy még a legelvetemültebb ateistákat is elgondolkodtatja.
A mozirajongó pápa egyik legfontosabb filmes kapcsolatát Martin Scorsesével ápolta. Ismeretségük akkor kezdődött, amikor a rendező bemutatta a Vatikánban a filmet: Ferenc elmondása szerint olvasta is Suszaku regényét, ráadásul fiatal jezsuitaként nagy vágya volt Japánban szolgálatot teljesíteni. Személyesen 2018-ban, majd 2023-ban találkoztak, utóbbi alkalommal folytatott eszmecseréjük pedig arra inspirálta a rendezőt, hogy elkezdjen filmet készíteni Jézus életéről.
9. Országúton (Federico Fellini, 1954)
Egy 2013-as interjúban Ferenc pápától megkérdezték, hogy melyik a kedvenc filmje: választása Fellini 1954-es Ezüst Oroszlán és Oscar-díjas (ez volt a legelső év, amikor bevezették az idegen nyelvű film kategóriáját!) klasszikusára esett. Ebben a videóban, amely az Országúton bemutatásának hetvenedik évfordulójára készült, azt is elárulja, hogy noha rengeteg Fellini-filmet látott gyermekkorában, de ez az alkotás maradt igazán a szívében.
Az Országúton története egyszerű, a narratíva költőisége teszi emlékezetessé. Zampanò (Anthony Quinn) utcai artista társat keres, szegény anyjától pedig a naiv, értelmileg visszamaradott Gelsominát (Giulietta Masina) vásárolja meg, hogy kitanítsa. Kegyetlenül bánik vele, a lány többször is megpróbál megszökni, sikertelenül. Fellini ebben a korai filmjében az emberi kapcsolatok bonyolult szövevényét kutatja: hogyan fújja őket össze a szél, és milyen érzelmek, motivációk hatására maradnak együtt? „Azonosulok a filmmel, amely implicit módon számos helyen utal Szent Ferencre” – mondta a pápa. A lelki és fizikai megpróbáltatásokat az emberi jóságba és az isteni gondviselésbe vetett hittel elviselő Gelsomina alakjában elmondása szerint Ferenc pápa számos utalást fedezett fel a rendalapító Assisi Szent Ferenc életére és tanításaira.
10. A két pápa (Fernando Meirelles, 2019)
A párbeszéd lehetséges, még akkor is, ha gyökeresen különböző nézetek csapnak össze - sőt, olyankor izgalmas igazán. Fernando Meirelles rendezésében és Anthony McCarten tollából született, meglepően humoros dráma a leköszönő és az új egyházfő magánbeszélgetéseit meséli el a katolikus egyházban zajló átmenet idején. XVI. Benedek pápa 2013 februárjában mondott le tisztségéről – amihez hasonlóra közel hatszáz éve nem volt példa. A Netflix drámája bűnbocsánatról, hitről és vezeklésről szól, miközben emberi arcot ad a vallási vezetőknek.
Aláhúzza: bárki válhat bűnössé, és még a római katolikus egyház feje is érezheti azt, hogy eltávolodott Istentől. Azt persze mondani sem kell, hogy Anthony Hopkins és Jonathan Price remekelnek a konzervatív XVI. Benedek és a helyébe lépő, liberális szemléletű Ferenc szerepében.
