Csepregi György zeneszerző így nyilatkozott a szerzői estről: „A kortárs muzsikát hallgató (laikus) közönségnek van egyfajta örök, romlatlan ideája a mindenkori zenéről, amelyet (nyilván öntudatlanul) a ritmus-harmónia-dallam klasszikus együttesében ismer fel. Laczó Zoltán Vince nagyon alkalmas arra, hogy ennek az etalonkeresésnek a tárgya legyen. A zenéje (mint tartalom) kerek, fényes és áttetsző, (mint forma) ugyanakkor sokféle és sűrű matériájú.
Ez a muzsika rendkívül dallam invenciózus (akár még populáris értelemben is), míg szerkezetét tekintve nagyon is eleget tesz mind a klasszikus, mind a modern zene formai elvárásainak. Valaminek a hatásáról vagy funkciójáról néha könnyebb beszélni, mint magáról a dologról: a „Laczó-zene” egyfajta enigma, a benne rejlő lehetőség viszont egészen magától értetődő. Lehetőség a kortárs zene számára mai eszközökkel megszólítani a „múltban felejtett” közönséget. Lehet, a dolog nem is olyan egyszerű.
Laczó zenéje ugyanis alakilag modern, mégis barokk és romantikus színekkel bír, a zeneszerző mintha valami belső derű birtokában lenne, amely átmosolyog az általa is használt huszonegyedik századi geometrián.”
Nyitókép forrása: hungaropus.hu
