Csató József: Late sensation // Deák Erika Galéria
Csatótól vibráló, szinte már pszichedelikus munka szerepel a vásáron. Ellepik a biomorf alakzatok, amelyek egyik pillanatban organikus absztrakt formáknak mutatják magukat, a következőben pedig hirtelen különös lényekké alakulnak. Ez az alkotás színeiben is egészen különleges: a visszakapart élővilág a fantáziavilág üde kékjei és lilái előtt tűnik fel, földközeli árnyalatait neonos narancsok és paszteles rózsaszínek teszik játékossá. A festmény vibrálása fogva tartja a tekintetet; üdesége, huncutsága technópartik derűjét idézi.
Keserü Ilona: Tányéros reinkarnáció A // Nudelman
Keserü Ilona 1966 és 2006 között formálódott munkája azért izgalmas, mert nagyon sok mindent megmutat az alkotó művészi törekvéseiből. Eszünkbe juttatja például a Vasarely tiszteletére című munkáját, amelyben rekeszekre osztott képmezőben különféleképpen megfogalmazott körmotívumok jelentek meg. A főiskola alatti és utáni évek pezsgő időszakát idézi meg, amikor Keserü mindennapjait bakelitek hallgatása, rock and roll-partik és házibulik színesítették. A tányérok a mikrobarázdás lemezeket mímelik, a művész- és női lét között húzódó feszültségeket is jelezve. Lángoló vörös-narancs alapon még az emblematikus sírkőmintázatokat is felfedezzük. A lírai absztrakcióból, pop-artból, életöröm-festészetből táplálkozó, magával ragadóan vibráló alkotás visszautal az életmű egyes korszakaira.
Bencs Dániel: Macska Kódex // Horizont Galéria
Bencs Dani Spanyolországban lefotózott egy fekete macskát, ami aztán legújabb képeinek főszereplőjévé vált. A macskamotívum repetitíven, ornamenssé egyszerűsítve jelenik meg rajtuk, ami meditatív jelleget kölcsönöz nekik. A Macska Kódexen vízszintes sorokba rendezve jelennek meg a sárga, kék, zöld és piros motívumok, a labirintusszerű haladás élményét keltve a szemlélőben. A tekintetünk folyamatosan pásztáz a sorok között, és a látvány ennek hatására kellemesen lüktetni kezd. Bencs remekül használja ezt a motívumot, a képei egyszerre játékosak és szinte rajzfilmszerűek. Képei ezentúl a mandalák gondolatiságát is hordozzák.
Amerigo Tot: Ölelkező formák // Einspach Fine Art & Photography
A vásár egyik nagy csúcspontja az 1952-es Amerigo Tot kerámiareliefe, amely olaszországi magángyűjteményből került a Bálnába. A kisebb csempékből épülő kompozíció plasztikus elemekre emlékeztető, egymásba illeszkedő absztrakt formákat mutat fel. A redukcionista alakrendezés Picasso hatását idézi, zárt kompozíciót alkot, teljesen kitölti a függőleges táblát. A mű izgalmát a vizuális és formai struktúrák játéka adja, az egymást átfedő részletek és a vonalak hálózata izgalmas dinamikát kölcsönöz a műnek. A szürke alakok egyszerre olvadnak bele a türkiz háttérbe és emelkednek ki belőle, viszonyuk egészen érzéki.
Koleszár Kata: A tigris farka // The Space
Koleszár Kata festményeit érzékivé teszik a pasztózus ecsetvonások, a hullámzó vonalak pedig kimozdítják a statikusságból. Ezen a képen nagyon sok minden játékba van hozva. Ablakos enteriőrt látunk. Alul kiterített tigrisbunda, rajta különféle nézetekben ábrázolt szobanövények, a kép bal szélén pedig egy rózsaszín tigris épp menekülőre fogja. A festmény izgalmát az adja, hogy a részletei folyamatosan elbizonytalanítanak. Nem tudjuk, hogy fantáziavilágban vagy a valóságban vagyunk. Az Henri Rousseau-i buja édent megidéző képen a tigriscsíkok, a növényi levelek, valamint a háttérben repülő madarak hasonló ecsetvonásokból épülnek fel, ami ornamentikussá teszi őket. A mintázatok gazdag ismétlése a szecesszió bőségét juttatja eszünkbe.
Kecskeméti Sándor: Szobor // Initio Arts and Design
Ez az 1980-as években készült festett porcelánszobor a törékenységével ragadja meg a látogató figyelmét. Már az anyaghasználata is meglehetősen szokatlan, hiszen a porcelánról nem szoktunk ilyen tömör formákra asszociálni. A pszeudoépület egyszerre nyitott és zárt, szabálytalan geometrikus formákból építkező, tornyos mű, és olyan hatást kelt, mintha épp az összeomlás pillanatában lenne. Az ősi formákat idéző elemek a Stonehenge brutalitását mímelik, a művet mégis lírai finomság, kecsesség jellemzi, amit a felületi megmunkáltság, valamint az elemek összekapcsolásának precizitása ad.
Weiler Péter: Brooklyn // Bodó Galéria
Weiler nyüzsgő kompozíciója több szempontból is rendhagyó. Egyrészt, mert tőle a homogén képmezőkből építkező munkákat szoktuk meg, ez viszont erősen festészeti alkotás. Pontosabban csak az alsó rétege. A mű másik izgalmasságát a rétegek egymásba játszása adja: alsó, festészeti rétegére plexire nyomtatott jelenet került. Weiler a rétegek egymásba illesztésével összemossa a két sztori idejét és terét, a látvány a felső réteg rajzosságának köszönhetően vibráló. Az alsó réteg a Williamsburg-hídról kínálkozó kilátás szürkés, pasztózus ecsetvonásokkal, a felső réteg címe Az építész egy fehér Prius Uberre vár. A mű zsizsegése akkor válik erőteljessé, ha a két kompozíció hasonlóságait felfedezzük.
Körei Sándor: Virágok vázával XVI // Molnár Ani Galéria
Körei alkotása kortárs szobrászati perspektívából értelmezi újra a csendélet műfaját. A plexibe zárt, szigorú struktúrába rendezett virágcsokor az elmúlás és az időtlenség fogalmait hozza látványba. Körei korábbi szobrainak játékosságát és precizitását idéző mű. A méretre szabott üvegtárlókba most rezgő került, a művet tartó váza pedig íves forma. A munka a növény filigráns mivolta, valamint a váza gömbölyű vonalai hatására egészen feminin. A korábbi szobrokhoz képest újdonságot jelent a plexi füstössége: míg az előző műveknek az áttetszőségük légiességet kölcsönzött, ez a szürkeség megzavarja a nézőt, mivel korlátozza a láthatóságot. A korábbi szimbolika misztikummal, rejtelmességgel gazdagodik, a csendélet pedig közel kerül a fenségeshez.
Kacziányi Aladár: Tavasz // Erdész Galéria
Az 1939-es szimbolista festményt a virágzó cseresznyefa ágai strukturálják. A kompozíciót át- meg átszövő növényi részek dekoratívvá teszik, a két alak antik mintákat idéző. A szárnyas gyermekfigura egy vízszintes ágba kapaszkodik, teste kinyúlik, tekintetét az égre szegezi. Tágra nyílt, tiszta tekintete a kompozíció gyújtópontja. A női alak átlós fatörzsön ül, a gyermek felé fordul. Mivel a képen nincs vetett árnyék, a színek pedig tiszták és élénkek, a mű síkszerűen hat. Eszményi, Puvis de Chavannes magasztos kompozícióit idéző világot látunk. A képet nézve az ártatlanság, a tisztaság, a líraiság és a béke a legfőbb asszociációink.
Üveges Mónika: Membrane bouquet // NaCo
Ez a szobor nagyon érzéki és efemernek ható, ami a természetes és mesterséges határán oszcilláló munka. A fakeret közé kifeszített, membránszerűnek tűnő anyagra nyomtatott fotó a kagylók vagy az ásványok felületét idézi, de a formáról a medúzák is eszünkbe juthatnak, a biomorf forma mögé installált neoncsövet pedig a lény nyúlványaként/csápjaként érzékeljük, ami az egész művet elidegeníti és más dimenzióba helyezi. Mint Üveges írja: „Munkáimban így megjelenik a természet és az emberi test elvont módon, érzületként. Szerintem a műveimet egy adag melankólia és ugyanannyi játékosság jellemzi.”
Fotó: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
