Tíz műtárgy az Art&Antique-ról

Képző

Csaknem negyven kortárs és klasszikus galéria, aukciósház és műtárgykereskedő részvételével kezdődött meg az 5. Art and Antique művészeti vásár, amely kortárs és klasszikus anyagban is igen erős. Tíz olyan műtárgyát mutatjuk be, amely előtt érdemes hosszabban is megállni.

Csató József: Late sensation // Deák Erika Galéria

Csatótól vibráló, szinte már pszichedelikus munka szerepel a vásáron. Ellepik a biomorf alakzatok, amelyek egyik pillanatban organikus absztrakt formáknak mutatják magukat, a következőben pedig hirtelen különös lényekké alakulnak. Ez az alkotás színeiben is egészen különleges: a visszakapart élővilág a fantáziavilág üde kékjei és lilái előtt tűnik fel, földközeli árnyalatait neonos narancsok és paszteles rózsaszínek teszik játékossá. A festmény vibrálása fogva tartja a tekintetet; üdesége, huncutsága technópartik derűjét idézi.

Keserü Ilona: Tányéros reinkarnáció A // Nudelman

Keserü Ilona 1966 és 2006 között formálódott munkája azért izgalmas, mert nagyon sok mindent megmutat az alkotó művészi törekvéseiből. Eszünkbe juttatja például a Vasarely tiszteletére című munkáját, amelyben rekeszekre osztott képmezőben különféleképpen megfogalmazott körmotívumok jelentek meg. A főiskola alatti és utáni évek pezsgő időszakát idézi meg, amikor Keserü mindennapjait bakelitek hallgatása, rock and roll-partik és házibulik színesítették. A tányérok a mikrobarázdás lemezeket mímelik, a művész- és női lét között húzódó feszültségeket is jelezve. Lángoló vörös-narancs alapon még az emblematikus sírkőmintázatokat is felfedezzük. A lírai absztrakcióból, pop-artból, életöröm-festészetből táplálkozó, magával ragadóan vibráló alkotás visszautal az életmű egyes korszakaira.

Bencs Dániel: Macska Kódex // Horizont Galéria

Bencs Dani Spanyolországban lefotózott egy fekete macskát, ami aztán legújabb képeinek főszereplőjévé vált. A macskamotívum repetitíven, ornamenssé egyszerűsítve jelenik meg rajtuk, ami meditatív jelleget kölcsönöz nekik. A Macska Kódexen vízszintes sorokba rendezve jelennek meg a sárga, kék, zöld és piros motívumok, a labirintusszerű haladás élményét keltve a szemlélőben. A tekintetünk folyamatosan pásztáz a sorok között, és a látvány ennek hatására kellemesen lüktetni kezd. Bencs remekül használja ezt a motívumot, a képei egyszerre játékosak és szinte rajzfilmszerűek. Képei ezentúl a mandalák gondolatiságát is hordozzák.

Amerigo Tot: Ölelkező formák // Einspach Fine Art & Photography

A vásár egyik nagy csúcspontja az 1952-es Amerigo Tot kerámiareliefe, amely olaszországi magángyűjteményből került a Bálnába. A kisebb csempékből épülő kompozíció plasztikus elemekre emlékeztető, egymásba illeszkedő absztrakt formákat mutat fel. A redukcionista alakrendezés Picasso hatását idézi, zárt kompozíciót alkot, teljesen kitölti a függőleges táblát. A mű izgalmát a vizuális és formai struktúrák játéka adja, az egymást átfedő részletek és a vonalak hálózata izgalmas dinamikát kölcsönöz a műnek. A szürke alakok egyszerre olvadnak bele a türkiz háttérbe és emelkednek ki belőle, viszonyuk egészen érzéki.

Koleszár Kata: A tigris farka // The Space

Koleszár Kata festményeit érzékivé teszik a pasztózus ecsetvonások, a hullámzó vonalak pedig kimozdítják a statikusságból. Ezen a képen nagyon sok minden játékba van hozva. Ablakos enteriőrt látunk. Alul kiterített tigrisbunda, rajta különféle nézetekben ábrázolt szobanövények, a kép bal szélén pedig egy rózsaszín tigris épp menekülőre fogja. A festmény izgalmát az adja, hogy a részletei folyamatosan elbizonytalanítanak. Nem tudjuk, hogy fantáziavilágban vagy a valóságban vagyunk. Az Henri Rousseau-i buja édent megidéző képen a tigriscsíkok, a növényi levelek, valamint a háttérben repülő madarak hasonló ecsetvonásokból épülnek fel, ami ornamentikussá teszi őket. A mintázatok gazdag ismétlése a szecesszió bőségét juttatja eszünkbe.

Kecskeméti Sándor: Szobor // Initio Arts and Design

Ez az 1980-as években készült festett porcelánszobor a törékenységével ragadja meg a látogató figyelmét. Már az anyaghasználata is meglehetősen szokatlan, hiszen a porcelánról nem szoktunk ilyen tömör formákra asszociálni. A pszeudoépület egyszerre nyitott és zárt, szabálytalan geometrikus formákból építkező, tornyos mű, és olyan hatást kelt, mintha épp az összeomlás pillanatában lenne. Az ősi formákat idéző elemek a Stonehenge brutalitását mímelik, a művet mégis lírai finomság, kecsesség jellemzi, amit a felületi megmunkáltság, valamint az elemek összekapcsolásának precizitása ad.

Weiler Péter: Brooklyn // Bodó Galéria

Weiler nyüzsgő kompozíciója több szempontból is rendhagyó. Egyrészt, mert tőle a homogén képmezőkből építkező munkákat szoktuk meg, ez viszont erősen festészeti alkotás. Pontosabban csak az alsó rétege. A mű másik izgalmasságát a rétegek egymásba játszása adja: alsó, festészeti rétegére plexire nyomtatott jelenet került. Weiler a rétegek egymásba illesztésével összemossa a két sztori idejét és terét, a látvány a felső réteg rajzosságának köszönhetően vibráló. Az alsó réteg a Williamsburg-hídról kínálkozó kilátás szürkés, pasztózus ecsetvonásokkal, a felső réteg címe Az építész egy fehér Prius Uberre vár. A mű zsizsegése akkor válik erőteljessé, ha a két kompozíció hasonlóságait felfedezzük.

Körei Sándor: Virágok vázával XVI // Molnár Ani Galéria

Körei alkotása kortárs szobrászati perspektívából értelmezi újra a csendélet műfaját. A plexibe zárt, szigorú struktúrába rendezett virágcsokor az elmúlás és az időtlenség fogalmait hozza látványba. Körei korábbi szobrainak játékosságát és precizitását idéző mű. A méretre szabott üvegtárlókba most rezgő került, a művet tartó váza pedig íves forma. A munka a növény filigráns mivolta, valamint a váza gömbölyű vonalai hatására egészen feminin. A korábbi szobrokhoz képest újdonságot jelent a plexi füstössége: míg az előző műveknek az áttetszőségük légiességet kölcsönzött, ez a szürkeség megzavarja a nézőt, mivel korlátozza a láthatóságot. A korábbi szimbolika misztikummal, rejtelmességgel gazdagodik, a csendélet pedig közel kerül a fenségeshez.

Kacziányi Aladár: Tavasz // Erdész Galéria

Az 1939-es szimbolista festményt a virágzó cseresznyefa ágai strukturálják. A kompozíciót át- meg átszövő növényi részek dekoratívvá teszik, a két alak antik mintákat idéző. A szárnyas gyermekfigura egy vízszintes ágba kapaszkodik, teste kinyúlik, tekintetét az égre szegezi. Tágra nyílt, tiszta tekintete a kompozíció gyújtópontja. A női alak átlós fatörzsön ül, a gyermek felé fordul. Mivel a képen nincs vetett árnyék, a színek pedig tiszták és élénkek, a mű síkszerűen hat. Eszményi, Puvis de Chavannes magasztos kompozícióit idéző világot látunk. A képet nézve az ártatlanság, a tisztaság, a líraiság és a béke a legfőbb asszociációink.

Üveges Mónika: Membrane bouquet // NaCo

Ez a szobor nagyon érzéki és efemernek ható, ami a természetes és mesterséges határán oszcilláló munka. A fakeret közé kifeszített, membránszerűnek tűnő anyagra nyomtatott fotó a kagylók vagy az ásványok felületét idézi, de a formáról a medúzák is eszünkbe juthatnak, a biomorf forma mögé installált neoncsövet pedig a lény nyúlványaként/csápjaként érzékeljük, ami az egész művet elidegeníti és más dimenzióba helyezi. Mint Üveges írja: „Munkáimban így megjelenik a természet és az emberi test elvont módon, érzületként. Szerintem a műveimet egy adag melankólia és ugyanannyi játékosság jellemzi.”

Fotó: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu