Kör-relációk
Június 21., Bethlen Téri Színház
Izgalmas lehet elképzelni egy belső színpadot, melyen különböző entitások törekszenek az érvényesülésre, élik természetük és lehetőségeik szerint az „életüket”, ami megnyilvánulásainkat és élethelyzeteinket adja ki. Az Élőkép Színház előadásában egy intuitív személyiségelemző módszer, a horoszkópállítás segítségével a szereplők a padlóra nagyított horoszkópábra elemeire állva, médiumként közvetítik a kiválasztott személy bolygóanalógiák szerint beazonosítható én-részeit és ezek viszonyait.
GarázsMacbeth
Június 29., Gyulai Várszínház
A szeretnivalóan bolondos Elsie szerepét jutalomjátéknak szánta a Gyulai Várszínház a gyulai Kovács Vanda számára, aki apja nyomdokait követve több mint 25 éve létezik sikeresen a színészi pályán. De jutalomjáték Normot, a férjét játszó Sipos Imrének is. A jellegzetes angol humorban bővelkedő történet röviden annyi, hogy a kisvárosi házaspárnak elege lesz a
Kizárólag az utókor számára
Június 6., 6szín
Janikovszky – lánykori nevén Kucses – Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között, 1938-tól 1944-ig vezette a naplóját. Negyedik naplófüzetének borítóján ceruzával írva ez áll: „Kizárólag az utókor számára.” A bejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben vált felnőtté, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben igyekezett derűvel szemlélni az életet, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek saját családját is érintették. A leendő írónő hol humorral, hol iróniával mesél barátairól és szerelmeiről, kíméletlenül elemzi saját magáról – miközben a háttérben végig ott ketyeg a világtörténelem kegyetlen órája. A naplót Bíró Bence adaptálta, az előadást, amelyben Sodró Eliza és Martinkovics Máté látható, Keresztes Tamás rendezi. A naplóról itt írtunk.
Eltűntek
Június 9., Szkéné Színház
Elise Wilk, román-szász írónő Európa-szerte játszott Eltűntek című drámája egy erdélyi szász család három generációjának története kivándorlásról, az egyéni sorsokat keresztbetörő történelemről, egy eltűnt németajkú közösségről, ami már csak egy maroknyi öregember és néhány emigráns emlékeiben létezik. De a holtak emlékeznek és mesélnek nekünk, élőknek, itt maradottaknak, legyőzve a felejtést. Az előadás rendezője generációjának egyik legígéretesebb és legizgalmasabb színházi alkotója, Dohy Balázs.
Gyévuska
Június 9., Miskolci Nemzeti Színház
1942. április 20. A Nyolcadik Kinizsi Pál Kerékpáros Lövészezred tagjai búcsúzkodnak szeretteiktől az ezredes feleségének névnapjára rendezett bálon. Egy utolsó tánc, egymásnak feszülő tisztek: a gyűlölködő Halász százados és a kétségbeesett Kovács hadnagy, szerető feleségek és morfiumfüggő arisztokraták együtt isszák a pezsgőt, amelyet a zsidó munkaszolgálatos, Heinz Ármin szolgál fel. Reménytelen szerelem, féltékenység, árulás. Előkerül egy titkos kartoték, egy születési anyakönyvi kivonat, egy kiürült krómnikkel fecskendő. Kirobban a botrány. Von Ziege vezérezredes azonban véget vet a mulatságnak és teljes készültséget rendel el. Irány az orosz front. Ahol már nem csak Kovács hadnagy és Halász százados sorsa pecsételődik meg, hanem az egész második magyar hadseregé. Pintér Béla és Darvas Benedek nemzeti traumánkról szóló darabját Ascher Tamás rendezi.
A Pygmalion-hatás
Június 10., Magyar Állami Operaház
A görög mitológia szerint a nőtlen király és szobrász, Pygmalion beleszeretett saját művébe, olyan tökéletes és élethű női szobrot faragott. Ahogyan a Pygmalion-hatás című balettban Leon, a sztárbalett-táncos igazi táncosnőt farag a szegény sorból érkező Galából. „Ez a balett koreográfiai értelmezése művész és műve mítoszának, mely rávilágít arra, hogy a művészet és az élet mennyire összefonódik, mégsem ugyanaz. A balett középpontjában egy nyomorban élő pimasz lány áll, aki a versenytánc világában találkozik a gazdagsággal, az előadói tökéllyel, ahol a szépség és a mozgás csalóka könnyedsége csak kemény munkával érhető el, míg a látszólag vonzó színpadi hírnév nem védi meg az embert a magánytól. A híres táncos vezetésével a hősnő egy olyan ösvényre lép, ahol a test mozgásának transzformációja kezdetben szórakoztató kísérletnek tűnik, ám valódi drámába torkollik” – mondja Boris Eifman, az ifj. Johann Strauss virtuóz zenéjére készült tragikomikus balett koreográfusa, akit a Karamazov testvérek című balettjével ismert és kedvelt meg a magyar közönség.
Jövendölés
Június 11., Szegedi Nemzeti Színház
A táncdráma Petőfi Sándor születésének 200.évfordulójára készült. Az alkotók szerint „Petőfit mítoszokba zárta a kor, az irodalmi kánon mindenképp. Betonba, bronzba öntötték alakját, szoborrá merevítették, s így zárták le végképp a lehetőséget, hogy másképp lássuk, azt lássuk, aki lehetett. Szeretnénk a Mindenségbe követni a költőt, úgy, hogy közbe ne »zavarjuk« meg gondolataiban.” A nagyszabású, Simoncsics Pál koreografálta előadásban közreműködik a Szeged Táncegyüttes, a Délikert Táncegyüttes és a Suhancok, dr. Szalárdy Levente, Gergely Gábor és a Gyantár zenekar, Petőfi szerepében Mikola Gergő látható.
Grand pas classique / Gentlemen
Június 12., Nemzeti Táncszínház
Várnagy Kristóf a Grand pas classique-ban azt a kérdést vizsgálja, mit jelent ma egy balettelőadás és hogy milyen eszközei vannak megszólítani a közönségét. Kutatásának célja, hogy fúzióba hozza a klasszikus balett formanyelvét mai kortárs alkotói metódusokkal, és miközben a balett fizikális virtuozitására épít, kimozdítja azt gyakran szimmetrikus, kalkulált rendszeréből. Az alkotó szándéka szerint ünnepelli a formát, ugyanakkor a szabadságot is meg akarja találni a kötött keretben.
A Gentlemen Hernicz Albert koncepciójára készült, előadói és alkotói, a leghíresebb magyar hip-hop tánciskolák kiemelkedő oktatói, táncosai. A koreográfia azzal a céllal készült, hogy kiemeljék a hiphopot a versenyek, az utca és a sportok világából, mivel véleményük szerint a táncstílus sokkal több művészi értékkel rendelkezik és kifejezőbb, mint általános megítélése. A stílus népszerűsítése mellett az előadás az első lépés egy kortárs hiphop-táncszínházi társulat létrehozására is.
A nulladik perc
Június 16., Belvárosi Színház
A Göttinger Pál írta és rendezte történet a századforduló Párizsába invitálja a nézőt. Csillognak a kávéházak, szól a muzsika, és az egyébként is meseszép város most pláne sosem látott ragyogással ünnepli a 1900-as világkiállítást, a Föld minden tájáról odasereglett sokaságot, a hihetetlen új találmányokat. Azelőtt elképzelhetetlen járművek dübörögnek fel-alá, minden villanyfénnyel pompázik, hatalmas pavilonokban hirdeti az emberiség a szellem, a tudomány és a művészetek diadalát. A párizsi rakpartok mentén kis teherszállító bárkák sorakoznak. Régebbi időkből ott felejtődött, szedett-vedett, de jólelkű és szerethető lakóik alulnézetből bámulják a felfordulást… sosem láttak hasonlót. Ezen a sorsdöntő éjszakán mindegyikük a maga módján elhatározza, hogy mától minden másképp lesz. Rájönnek, hogy „aki egyedül viszi a zsákot, az csak a földet tudja nézni”, úgyhogy összekapaszkodnak, és úgy döntenek: mától kezdve minden terhet le lehet végre rakni, véget ér a szenvedés, a nélkülözés, nem lesz több háború, és végre kezdődhet a kor, amelyben mindenki külön-külön és együtt is végre boldog lehet: a 20. század.
Kösszhasznúsági jelentés
Június 17., MU Színház
12 civil ember, akinek van valami fontos ügye, aki munka után vagy mellett, szabadidejében önkéntes munkát végez. Sokféle területről jöttek, sokféle tevékenységet végeznek, sok mindenben azonosan látják a világot, de persze ők sem értenek mindenben egyet. Most lehetőség nyílik rá, hogy jobban megismerje őket és motivációikat a közönség, mert saját történeteiket mesélik el a MU Színház színpadán. Miért kezdtek el önkénteskedni? Mi az ügyük? Mi motiválja és mi akadályozza őket? Mitől félnek? Mi viszi őket töretlenül előre?
GarázsMacbeth
Június 29., Gyulai Várszínház
A szeretnivalóan bolondos Elsie szerepét jutalomjátéknak szánta a Gyulai Várszínház a gyulai Kovács Vanda számára, aki apja nyomdokait követve több mint 25 éve létezik sikeresen a színészi pályán. De jutalomjáték Normot, a férjét játszó Sipos Imrének is. A jellegzetes angol humorban bővelkedő történet röviden annyi, hogy a kisvárosi házaspárnak elege lesz a tévéshow-kból, és az „igazi” kultúrára kiéhezve elhatározzák, hogy a lakótelepi garázsukban a környékbeli barátoknak maguk fogják előadni Shakespeare Macbethjét. Igaz, szerintük, a skót dráma kissé régimódian túl van írva, ezért kénytelenek rövidíteni, átírni, a tucatnyi szereplőt pedig mindössze maguk ketten életre kelteni…
Nyitókép: az Élőkép Színház Kör-relációk című darabjának próbája
