Az itáliai reneszánsz nagymesterének ismert alkotásai közül mindössze tizenöt ábrázol nőalakot. Ezek egyike a most árverésre kikiáltott Egy hölgy és a lánya, amely az árverezők elképzelése szerint minimum 5-8 millió angol fontot kell hogy érjen új tulajdonosának. Az állítólag nem túl borsos árat még az a kétségtelen tény sem csökkenti, hogy a kép befejezetlen - írja a The Economist angol hetilap.
1581-ben, Tiziano halála után öt évvel, legidősebb fia, Pomponio eladta apja műtermét annak minden tartozékával együtt. Így került a híressé vált festmény a Barbarigo család tulajdonába, akiknek velencei palotáját közel háromszáz éven át ékesítette. Ezt követően 1850-ben a velencei orosz konzul, mint hivatalos vevő nevében "felettese", I. Miklós cár vált az alkotás legújabb gazdájává. Minden oroszok atyja azonban az Ermitázshoz méltatlannak találta a reneszánsz festőnek ezt a kései munkáját, hát ő is megvált tőle.
1937-re egy francia műkereskedő, bizonyos Ren? Gimpel birtokolta az akkor még mindig Tóbiást és egy angyalt ábrázoló festményt. Gimpel egy sikeres brit kereskedő, Lord Duveen testvérét vezette oltár elé. A világháború közeledtével talán ez az esemény mentette meg a képet, amelyet 1939-ben Gimpel elküldött sógorának Londonba, gondolván, ott nagyobb biztonságban lesz. Úgy tűnik, jó döntés volt, hiszen őt - a németekkel szembeni ellenállásban való részvétele miatt - letartóztatták, majd egy németországi munkatáborba szállították, ahol 1944-ben meghalt.
Szerencsére Gimpel fiai is tisztelettel adóztak a képzőművészetnek: galériát nyitottak apjuk emlékére, ahol természetesen - az azóta Londonból visszakért - Tizianot is kiállították. Itt találhatott rá egy tudós, akit igencsak érdekelt az a technikai eljárás, amellyel festményeket lehetett egészen újszerű módon tudományos vizsgálat alá vetni: röntgenfelvételt készíttetett a képről. És ekkor következett a nem várt csoda!
A göndörhajú kisfiú és pocakos, szárnyas barátjának képe alatt egy fonott hajú, hűvös szépség s mellette egy kifejezően okos tekintetű kislány vázlata bontakozott ki.
1983-ban a Gimpel-család egy szakembert kért fel a nagy feladatra: tegye láthatóvá Tiziano eredeti elképzelését. Húsz év restaurálási munkába tellett, mire Alec Cobbe-nak maradéktalanul sikerült teljesítenie a kérést, de az eredmény minden fáradtságot kárpótolt.
A két nőalak arca - egy renenszánsz-kori festőhöz méltóan - tökéletesen életszerű. A nő jóval egyszerűbb viseletet hord, mint a kislány, akinek ametiszt fülbevalója és gyöngysorral díszített haja magasabb társadalmi rangról árulkodik. Ruharedőik és mozdulataik láthatóan befejezetlenek.
De vajon mi oka lehetett a festőnek, hogy félbehagyja munkáját? És miért festette át? Mindkét kérdésre születtek már szakértői válaszok. A megfestett nők "háttérbe szorítása" állítólag a mester egyik tanítványának köszönhető, aki közvetlenül Tiziano halála után jobbnak látta, hogy a nőből angyalt faragjon, a kislányból pedig egy fiút. A korszak piaci keresletének ugyanis ez a látvány felelt meg jobban.
Azt, hogy a mű miért maradt befejezetlen, a Melbourne-i Egyetem tanára, Jaynie Anderson nagyobb formátumú megrendelők hirtelen jött kívánságainak tudja be. Ismeretes, hogy Tiziano megrendelői között II. Fülöp spanyol király és a velencei dózse is szerepelt.
