Több száz éves térképeket tesz digitálisan hozzáférhetővé az OSZK

„Földabrosz” néven új digitális tartalomszolgáltatást indít az Országos Széchényi Könyvtár. A folyamatosan bővülő adatbázis jelenleg csaknem ezer, 1850 előtt nyomtatott hazai és külföldi térképet tartalmaz, amelynek jelentős része a 18. században készült, de több 17. századi kiadás is gazdagítja a gróf Széchényi Ferenctől (1754–1820) származó gyűjteményt.

A célzott kereséshez többszempontú keresőrendszer áll rendelkezésre. A böngészni vágyók földrajzi elhelyezkedés (világ, Európa, Magyarország, távoli tájak) és tematikus csoportosítás (történelmi, hadtörténelmi, város-, hajózási és általános térképek) szerint is válogathatnak. A tájékozódást a térképek részletes bibliográfiai adatainak és tartalmi elemeinek megadásával segítik.

A hazai vonatkozású anyag egyik legkülönlegesebb darabja az
az 1670 és 1682 között készült térkép, amely Északnyugat-Magyarországot ábrázolja. A képen az
ország nyugati sávjában húzódó – a császári fővárost, Bécset védő – török kori
végvárvonal és a Bécsig húzódó mögöttes terület látható. A császári döntéshozók
érdeklődésének homlokterébe tartozó vidékről készült műre valószínűleg nagy
lehetett a kereslet a polgári lakosság körében is, mivel Érsekújvár elestével
mindennapossá vált a török támadástól való félelem. Nem alaptalanul, hiszen
1683-ban a török főerők Bécs ostromára indultak.

A
külföldi anyagrészben az európai területek mellett Tűzföldtől Kubán keresztül
Szumátráig számos különleges tájat bemutatunk.

A válogatás legrégebbi darabja egy 1614-ben készült, az ókori Görögországot ábrázoló történelmi térkép.

A portugálok által a 16. században alapított Olinda
(Brazília) holland elfoglalását bemutató 1630-as térkép az úgynevezett újságtérképek egyik példája. Ezek látképeket,
térképeket és életképeket esetenként többnyelvű, szöveges ismertetőkkel
egyesítő grafikai kiadványok, amelyek a 17. század első felében váltak
népszerűvé Hollandiában.

Az 1700-as években megnőtt az érdeklődés az antik – így az ókori római – kultúra iránt, ezért Pompeji feltárása is új stádiumába lépett a 18. század közepére. A munkálatokat 1748-ban kezdték el, de a várost csak 1763-ban, egy ókori felirat alapján tudták végleg beazonosítani. Ekkor vált látogathatóvá is. Pompeji város Francesco Piranesi (1758/1759–1810) alkotta térképe hosszú ideig az egyetlen kartográfiai ábrázolása volt a tragikus sorsú, a Vezúv Kr. e. 79-es kitörése következtében elpusztult városnak, amelyet hatalmas hamu- és kőzettömeg temetett el. A térkép 1785 és 1793 között háromszor is megjelent. Az adatbázisban látható példány a második, 1788. évi kiadás. A dokumentum kiemelt történeti értékét az adja, hogy pontos képet ad az ásatások akkori állapotáról.

A Földabrosz szolgáltatást folyamatosan bővítik az intézmény Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárának további részeivel.