Amint arról korábban is beszámoltunk, a mesterséges kikötőt az i.sz. I. században építették, amikor Ostia, az ókori Róma eredeti kikötője már nem bírta a hirtelen megnövekedett teherforgalmat. A II. század elején, Traiannus császár uralkodásának idején megépítették a kikötő "második" ütemét is.
Az új kikötő ellenére a teherhajóknak "sorba" kellett állniuk a kikötésre és kirakodásra várva. Portus volt Róma "gyomra": a gályák mindenekelőtt alapvető élelmezési cikkeket, gabonát, bort, olajat, olajbogyót hoztak, valamint garumot, a sós tengeri vízben fermentált halból készült mártást, amelyet gyakorlatilag minden étel készítésekor felhasználtak. Szállítottak azonban egzotikus gyümölcsöket és fűszereket is.
Rakodómunkások ezrei szorgoskodtak állandóan a kikötőben, de érkeztek ide magas rangú látogatók is. Az épp uralkodó császárok is állandóan figyelemmel kísérték tengerparti palotájukból a Portusban folyó munkát, hiszen, ha nem érkeztek be időben a gabonaszállítmányok, az zavargásokat vonhatott maga után az Örök Városban.
A rómaiak növekvő gazdagságával párhuzamosan Portusba áramolni kezdtek a tehetősek által vágyott luxuscikkek - selyem és kozmetikumok, kenőcsök és illatszerek. Egyiptomból és Indiából lenvászon és gyapjúszövet érkezett, a "megkopasztott" görögországi templomokból pedig márvány- és bronzszobrok, illetve arany, ezüst és drágakövek. Portus kikötőjébe hajózták be a császári paloták külső burkolására szánt márványon kívül az ólom- és bronzöntvényeket is. Más gályák az "élő" árut szállították: egzotikus állatokat hoztak Afrikából és Indiából, valamint rabszolgákat.
