A Roham Bárban a Zsúr kötet bemutatóján azt mondtad: ?Meglepetés volt számomra is, hogy épp ebből a projektből állt végül össze az első kötet?. Adódik a kérdés: miért ebből lett könyv, és milyen más koncepciót szorítottak ki a mondókák?
2010-2011 felé kezdett el összeállni az addigi verseimből a Tollasbál címet viselő anyag, amelynek a cd-je meg is jelent az amerikai SP Recordsnál. A versekhez készült versposztereket pedig a Boulevard és Brezsnyev Galériában, valamint a Kalicka Bistróban (itt a kiállítás címe is Tollasbál volt) állítottam ki. Közben párhuzamosan írtam a mondókákat is, egy külön mappába mentegetve. Végül először mégis a Zsúrt adták ki, amely valójában a Tollasbál folytatásaként is értelmezhető. A Tollasbál egy három ciklusból álló verseskötet, mely épp pihen, hisz most fejeztem be egy ?gépes? verses anyagot, és kezdtem el egy prózakötetet. A versek pedig 2010 és 2012 között jelentek meg irodalmi folyóiratokban.
Hány év munkáját tartalmazza a kötet? Mikorra datálod az első verset, amely szerepel a Zsúrban?
Ez egy viszonylag friss munka, 2011-ben kezdtem dolgozni rajta, akkor már láttam, hogy ez egy összefüggő dolog lesz. Persze tartalmaz korábbi ötleteket is (ezek tanítás, tanulás közben születtek, ahogyan említettem is), de maga a megírás körülbelül másfél-két év munkája.
A fekete-fehér négyzet alakú könyv címe Zsúr, amelyet alcímként a más mondókák követ. A szerzői intenció szerint miért mások a mondókáid? Miért van kiemelve ez?
Nem szeretnék minden titkot elárulni, de bízom benne, hogy szembetűnik, legalábbis olvasás közben jön az a bizonyos érzés, hogy igen, mondóka, de valami valahogy nem stimmel. És a többszöri olvasás által felfejtődnek ezek a picit homályban tartott rétegek, szép lassan belekerül az olvasó a játékba, aztán hogy ez a játék milyen, kellemes vagy éppen nagyon súlyos?
 |
| A könyvbemutató |
A verseket számoztad, összesen 66 bájos mondóka szerepel a Zsúrban. Voltak mostohagyerekek, akik nem kerültek bele? Hogyan szelektáltál?
Mikor elküldtem a kéziratot a kiadónak és Pollágh Péter szerkesztőnek, gyakorlatilag azt a választ kaptam, hogy vétek lenne hozzányúlni, így van egyben. Egyetlenegy csere mégis volt: a 38-as helyére került egy tobozos, ez eredetileg egy műtrágyáról szóló írást tartalmazott.
A mondókáid javarészt gyermekiek: hol a krokodilos fogkefe, hol a kurta farkú malac, hol egy játékleírás olvasható benne ? akárcsak egy Zsúr szerteágazó merítésében. Előbb voltak mondókák, és utána lett a címadás? Vagy a sok szösszenetből rajzolódott ki egy fiktív zsúr története?
Ez a cím végig a fejemben volt, nem kellett gondolkodnom rajta. A mondókák pedig sok helyen ? óvodákban, iskolákban, ahol tanítok, gyerekrajzok között, az egyetemi évek alatt ? íródtak.
Kik vannak meghívva Tóth Kinga Zsúrjára? Kik az elbeszélők? Kiemelnél egy-két példát?
Ez is egy szándékosan nyitva tartott kérdés. Ez egy olyan zsúr, ahol bárki lehet elbeszélő, főhős, áldozat, kirekesztett vagy megmentő. Élesek a szabályok, mégis mindig változnak: új világok, új mesék, új játéktér. Mindenki játszik, nincs meghívó, aki kinyitja, már benne is van.
Sokszor töredékes és kihagyásos struktúrájúak a szövegek, többször reflektálnak más mondókákra is. Emiatt is mondható el a kötetről, hogy a felnőtt olvasókat is gondolkodtatásra késztetik. Hogy vélekedsz erről?
Ez volt a célom. A Zsúr nem gyerekkönyv, illetve nem csak az. Sokszor furcsának is gondolom ezt a kategorizálást, hol húzzuk meg a határt, mi jó, mi való a gyerekeknek, mi a felnőtteknek? Ritmika, refrén fel-feltűnik, ahogy a töredékesség és a hiány is. Ezt automatikusan kiegészítve mindenki a saját maga által megkreált történetbe kerülhet, nem csak az enyémbe. Azt pedig, amiről ezek a mondókák valójában szólnak, kimondottan a felnőtt társadalomnak szántam: szociális-társadalmi kérdéseket járnak végig elindulva a tág tértől, az utcától vagy a homokozótól, ahol éppen a rasszizmus kerül szóba egészen a családig, ahol láthatóvá válnak a szerepek, a dominancia.
Sok vers mellett szerepel illusztráció, amelyek hol leíró (lerajzoló), hol kiegészítő funkcióval bírnak. Miért szerepel illusztráció a könyvben? Előbb volt mondóka és utána lett rajz, vagy éppen fordítva?
Számomra egyértelmű volt, hogy illusztráció is kerüljön a szövegek mellé ? nem pontos megfogalmazás, hogy egyszerre születtek, mégis, talán ez áll legközelebb az igazsághoz. Automatikusan jöttek a rajzok, ahogy a korábbi verseimnél is, itt is egyértelmű volt, hogy lesznek, sőt zene is, nekem így kerek.
A zene szintén elkészült, ezt is a francia Sirona Records adta ki. Ez is ugyanígy jött magától, ahogy a rajzok is. Szeretem és fontosnak tartom, hogy egy üzenet több formában is megjelenhessen, nekem valahogy így válik mindez élővé, dinamikussá.
A kötetbemutatón elhangzott: szeretnéd, ha mindenki szabadon használná a kötetet, akár rajzolhat is bele. Ez miért fontos számodra?
Örülök neki, ha sikerül elgondolkodtatnom másokat. Tanítás közben is hangsúlyozom, hogy ami látható, hallható, nem szentírás, akkor van ereje, létjogosultsága, ha párbeszédbe lép, ha elindít valamit: ha ez egy újabb vers vagy a rajzok kiszínezése, már ezért megérte. Fontosnak tartom, hogy merjünk véleményt alkotni, újragondolni, forgatni, használni valamit. Ez a kis könyv is egy afféle zsebkönyv, munkakönyv is lehet, azt szeretném, ha használnák.
Jelenleg mi tölti ki a mindennapjaidat? Készül-e a következő kötet, vagy a Tóth Kína Hegyfalura koncentrálsz?
December végéig Solitude-ösztöndíjasként Stuttgartban vagyok, ahová a következő verseskönyvvel, az ALL MACHINE-nel pályáztam, nemrég kaptam a jó hírt, hogy ki is adják a kötetet Németországban. Remélem, otthon is sikerül kiadót találni. Az ALL MACHINE-hez is elkészült a grafikai és a hangköltészeti anyag (utóbbit egyedül készítem most), ebből egy kis videót már láthattak december 7-én a JAK-Solitude irodalmi fesztiválon a Roham Bárban. Elkezdtem egy prózakötetet is és a kulturális programszervezést sem hagytam abba: a Roham Bárban és a Kalicka Bistroban is segítek-szervezek, és januártól újra tanítok is. A Tóth Kína Hegyfaluval is nemrég koncerteztem Münchenben, februárban pedig Budapesten, a Fekete Zaj fesztiválon hallhat minket a közönség. Egy kanadai lektorral pedig a Zsúr angol fordításán dolgozunk, mely lassan el is készül. Bízom benne, hogy az angol nyelvű olvasók is szeretni fogják, érdekesnek találják majd a könyvet.
