Joszif Viszarionovics Dzsugasvili serdülő korában még rímekbe öntötte gondolatait a világról:
A rózsaszín bimbó kinyílt
Halványlilába borulva
Szellőcskétől felkavarva
A völgy liliomja a pázsit fölé hajolt.
Az idő múlásával Dzsugasvili tinédzser kori költészetét felmorzsolták a kemény harcok, a "liliomból" Sztálin vagyis acélember lett.
Robert Service Stalin: a Biography című könyvében nagy hangsúlyt fektet a diktátor költészetének vizsgálatára, amelynek segítségével képet kaphatunk Sztálin lelki alkatának romantikus oldaláról.
Service a bolsevik birodalom vezetőjét jó kedélyű, szerény, keményen dolgozó vezetőként festi le, aki falta a könyveket és meggyőző irodalmi és szerkesztői tehetséggel volt megáldva.
A szerző elénk tárja a diktátor pozitív, humánus vonásait, mielőtt leleplezi rémtetteit. A történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosa valóban figyelemre méltó eredményeket ért el: a vidékies Oroszországból egy urbanizált államot teremtett, országa ipari és katonai szuperhatalommá nőtt, megteremtette a szovjet büszkeséget és egy írni-olvasni tudó társadalmat hagyott örökül utódainak.
Friss, korábban titkosított dokumentumokat felhasználva, Service megállapítja, hogy Sztálin súlyos személyiségzavarral küszködött, amely nagymértékben meghatározta cselekedeteit. A politikai életben rendkívül gyanakvó volt, bosszúálló és szadista. Ő maga soha nem vett részt politikai ellenfelei likvidálásában, de élvezettel hallgatta a halálukról szóló krónikákat.
Érdekes gondolatokat olvashatunk a könyv lapjain arról, miszerint a bolsevik vezetők vaksága és sznobizmusa miatt indulhatott meg Sztálin a hatalom felé vezető úton. A műveltebb vezetők, mint Trockij vagy Lenin észre sem vették a kissé alulművelt, franciául egy mukkot nem tudó, jellegzetesen férfias, durva humorral rendelkező társukat.
Service nemcsak Sztálint teszi felelőssé azért, hogy Oroszország egy gigantikus méretű temetővé változott; véleménye szerint a tömegmészárlás tragédiáját a bolsevik ideológia hordozta magában. A proletárforradalom vezetői osztálygyűlölettel, a hatalom és a bosszúállás iránti vággyal léptek a történelem színpadára, messze elhagyva az egyenlőség és testvériség gondolatát. A sztálinizmus nem a marxista-leninista gondolatok kifacsart, aberrált formája volt, hanem észokokkal magyarázható átalakulása. Sztálin nem formálta át vegytiszta horrorrá Lenin örökségét, hanem beteljesítette azt.
