Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze, Törőcsik Mari eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat színházban és a filmvásznon egyaránt. Amikor megkérdezték François Mitterrand-t, hogy mi számára a film, akkor annyit mondott: „Egy lány, aki egy körhintán ül és nevet. Nem emlékszem a film címére, de nekem az ő nevetése a film.”
Édes Anna (1958)
Fábri Kosztolányi-adaptációja katartikus erővel mutatja be az elnyomott és megalázott kisember végső lázadását, Törőcsik Marival a címszerepben. A kiváló neorealista film 2015-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia által válogatott 53 filmklasszikus közé is.
Teketória (1976)
Koltai Lajos operatőr képeinek izzó intenzitása mutatja meg a válása után kiüresedett, a világban helyét nem találó hősnő lelkének rezdüléseit az újrakezdésért folytatott küzdelemben. Tőröcsik Mari végtelenül őszinte, érzékeny és aprólékos színészi játékának csodás példája.
Szamárköhögés (1986)
Gárdos Péter tabutörő filmje nem a forradalom hőseiről szól, hanem azokról az esetlen, félős kispolgárokról, akik a lakásukban begubózva, a rádióra tapadva élték át a forradalom napjait. Gyermeki nézőpont mögé bújtatott ’56-os film, kesernyés humorral, három együtt élő generáció civódásaira koncentrálva Törőcsik Mari felejthetetlen mondataival.
Nyitókép: Törőcsik Mari az Édes Annában. Forrás: mafab.hu
