A korszerű vitrinekben kiállított érmeket nyár elejéig tekinthetik meg a látogatók.

Horváth László, a múzeum igazgatója a megnyitón elmondta: elsőként a kiállításon látható a 2018-ban Kunmadarason talált éremkincslelet, amelynek legnagyobb része lengyel veretű ezüstpénz. Azt feltételezik, hogy az akkori Lengyel–Litván Unióból hazánkba irányított alakulat után küldött zsoldpénz lehetett, amit valószínűleg a csata, a háború hevében nem tudtak már kiosztani, ezért elrejtették, hogy később egy békésebb időszakban visszamenjenek érte.

A török kori Magyarország pénzforgalma rendkívül színes volt. Királyi magyar, erdélyi, lengyel, németalföldi, sziléziai, osztrák, német veret került már elő Magyarország területéről.

Az aranydukátok, a tallérok, de akár a dénárok is több száz, esetenként több ezer kilométert utaztak a készítési helyüktől addig a pontig, ahol elrejtették őket. A bennük levő nemesfém adta értéküket, pedig az alapanyag jöhetett cseh, osztrák, magyar, de akár amerikai bányából is, készíthettek belőle lengyel garast vagy körmöci aranyat is.

Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója a megnyitón elmondta: az úgynevezett „számítási pénzeknek” két rendszere volt akkoriban. Az egyik a magyar vagy kamarai számítási forint, amely száz dénárt tett ki, a másik pedig a rajnai forint rendszere, ami 60 krajcárral volt egyenértékű. A lelet összetétele, a címletek nagysága, mennyisége árulkodik a tulajdonosról. A nagy értékű, nagyméretű tallérok gazdagabb katonát, kereskedőt feltételeznek, a dénárok az átlagember mindennapi pénzei voltak. Az aranypénz rendkívül ritkának számított – fűzte hozzá, megjegyezve: óriási üzlet volt a pénzváltás. Az éremleletekből derül ki, hogy igazán milyen pénz volt forgalomban, a garas is elég gyakori volt – mondta.

A Damjanich János Múzeum gyűjteményének „legfiatalabb” éremkincse a 2019 őszén előkerült martfűi denárlelet.

A majdnem négyszáz, zömében I. Ferdinánd (1527–1564) ezüstdénárjait tartalmazó lelet a korszak mindennapi pénzhasználatát mutatja be. Összértékében nem sok, de egy jobbágytelek egy-két éves adóterhét fedezhette belőle a tulajdonosa. A pénzek sokat mondanak el a korszak pénzkultúrájáról, a mindennapokról, egyéni sorsok állnak mögötte.

Pallos Lajos, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának tárigazgatója kuriózumnak nevezte a kiállítást. Szavai szerint korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy éremleletekből önálló kiállítás nyíljon. A szombaton nyíló kiállítás a térség pénztörténeti fejlődésébe enged bepillantást. Felidézte, hogy az éremgyűjtés divatja igazán a reneszánszban kezdődött, amikor az antikvitás iránti érdeklődés feléledt, így az antik pénzeket is elkezdték gyűjteni. A 19. századig a római és antik kori pénzek álltak az éremgyűjtés középpontjában.

A 20. század elejéről két jelentős éremleletet emelt ki: a Béla-kori richárdpusztait és az 1905-ben Huszt környékén előkerült arab dirhem leletet. Hozzátette: a szocialista korszakban kerültek igazán bőségesen, megváltás nélkül éremleletek a múzeumokba.

Fotó forrása: Damjanich János Múzeum