Az áruló Júdás csókja
Krisztus 12 tanítványa közül az egyik, iskarióti Júdás csókja a Getsemáné kertben Jézus beazonosítására szolgált. Kajafás főpap 30 ezüstöt fizetett a tanítványnak, hogy egy csókkal árulja el mesterét az utolsó vacsorát követően. Ezután Jézust elfogták, megkínozták, halálra ítélték, végül keresztre feszítették. Isten a fia halálát ? mint tökéletes áldozatot ? használta arra, hogy megszabadítsa a világot bűneitől ? így született meg a kereszténység. "Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. Jézus megkérdezte: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" (Lk 22,47?48) A történet szerint Júdás az árulása után megbánta bűnét, s vissza akarta adni a kapott pénzt. Ám a főpapok elzavarták, ő pedig bánatában öngyilkosságot követett el.
A tengerészgyalogos csókja
Sokan úgy gondolják, hogy a történelem leghíresebb nyelves pusziját New Yorkban, a Times Square-en sikerült lencsevégre kapni. A fénykép a világ szinte összes újságját bejárta, s egy új korszak, a béke, szeretet és remény szimbólumának tekintették. Az igazság azonban az, hogy az örömittas matróz a téren lévő hölgyek nagy részét megpróbálta megcsókolni, s az Alfred Eisenstaedt fényképén látható nővér a kattintás után megpofozta a békétől megrészegedő tengerészt. A csókot azóta szoborba öntötték a floridai Sarasotában és természetesen a Times Square-en is.
A fotó 1945. augusztus 14-én, a Japán feletti győzelem napján (V-J Day) készült. (Az Egyesült Államokban a hivatalos ünnepség nem ekkor, hanem a japán kapituláció napján, szeptember 21-én volt.) A kép egy héttel később a Life magazinban jelent meg, ahol 12 oldalon keresztül, fényképek segítségével mutatták be a győzelmet. A legkedvesebb illusztráció azonban mindközül Eisenstaedt fényképe lett.
A Rodin-szobor csókja
A 13. században élt Francesca da Rimini és Paolo Malatesta szenvedélyes szerelme ihlette Francois Auguste Rodin A csók című, 1889-ben készült szobrát. Habár a szobor eredetileg részét képezte A pokol kapuja című szoboregyüttesnek, Rodin nem érezte, hogy passzolna az alkotás a többihez, így eltávolította A csókot és különálló, egyedi szoborrá emelte, később pedig egy másik szerelmes párról mintázott szobrot tettek a helyére.
 |
Rodin így írta le alkotását: "önmagában teljes és mesterségesen eltávolodó az őt körülölelő világtól." A szobor ma a párizsi Művészeti Múzeumban található. Az alkotás eredeti címe Francesca da Rimini volt. A Dantét hallhatatlanná tevő 13. századi nemesasszony beleszeretett férje, Giovanni Malatesta öccsébe, Paolóba. A fáma szerint Lancelot és Guinevere történetének olvasása során szökött szárba szerelmük, azonban a pár hamarosan lebukott, s a dühös férj meggyilkoltatta a szerelmeseket. A szobrot figyelmesen megnézve látható, ahogy Paolo kezében tartja a könyvet. Az ölelkező pár ajkai tulajdonképpen nem érnek egymáshoz, jelezve ezzel, hogy szerelmük beteljesületlen maradt.
Az első filmes csók
A szerelem legszebb kifejeződése, a csók első mozgóképes rögzítésére 1896-ban került sor. A filmet a híres amerikai feltaláló zseni, Thomas Edison számára William Heise készítette. A mű találóan a The Kiss címet kapta. A csók John C. Rice és May Irwin színészek között csattant el, s közel 30 másodpercig tartott.
A rövidfilm első levetítése nagy felháborodást okozott, s megbotránkozást idézett elő, a rosszalló újságírók mindenhol rendőri beavatkozást kértek, ahol vetítésre került sor. Egy korabeli kritikus így írt róla: "az egymás ajkán történő enyelgés elhúzódó látványa már elég ronda volt életnagyságban a színpadon is, ám hogy háromszor lett megismételve, ez már felettébb undorító."
Az 1260 dolláros csók
1977-ben Ruth van Herpen az angliai Oxfordi Művészeti Múzeumba látogatott, ahol elkövette azt a hibát, hogy megcsókolt egy Jo Baer festette műalkotást. Ruth a szája kontúrjának rúzsfoltját a képen hagyta, aminek következtében a törvény arra kötelezte, hogy kifizesse a helyreállítás költségeinek díját, mintegy 1260 dollárt. A bűnös asszony azzal próbálta menteni magát, hogy azért csókolta meg a 18 ezer dolláros, "hideg" művészeti alkotást, hogy felvidítsa. Mások ezt nem így látták, s az aktust művészeti vandalizmusnak tudták be.
Az első homoszexuális csók a képernyőn
Peter Finch és Murray Head hírnevüket úgy alapozták meg, hogy a filmvásznon megjelenő első homoszexuális csók hozzájuk kötődik. A John Schlesinger rendezte, 1971-es Sunday Bloody Sunday című filmben (magyar címe: Átkozott vasárnap) az eredeti elképzelés szerint a két férfi csak egy ölelést mutatott volna be, aminek azonban csók lett a vége. A felvétel közben ? Schlesinger őszinte megdöbbenésére ? valaki egy hatalmasat ordított a rendező felé. Később kiderült, hogy Finch felesége volt az illető. Finch később, miután a csókról kérdezték, így felelt: "mindezt Angliáért tettem."
Brezsnyev és Honecker csókja
Európa keleti felén talán a legismertebb politikusi csók a szovjet főtitkár Brezsnyev és a NSZEP központi bizottságának főtitkára között csattant el az NDK-ban. Az oroszoknál talán megszokottabb, ám nyugatabbra távolodva felettébb furcsának tekinthető köszöntési módra 1979 júniusában, az NDK fennállásának 30. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen került sor a keleti blokk két államfője között. Annak ellenére, hogy nyugaton a gúny tárgya lett a férfi politikusi csók, ez valójában a szocialista szolidaritásnak a Hruscsov-korszak óta használt gyakori jele volt.
"Mint politikus... egy rakás szar! De nagyon jól csókol" ? kiáltott fel Brezsnyev a korabeli vicc szerint a híres Honecker-csók után, melyről fotó is készült, ami bejárta a világot, s azóta műemlékként kezelendő, ugyanis Dimitrij Vrubel a berlini fal mühlenstrasse-i részleténél installációt készített a testvéri csókról (Bruderkiss).
