A felvételeken nyomon követhetjük a politikai nézetek alakulását, a támadások és dicsekvések változásait, az indulatok és érzelmek felszítását és kihasználását. Adlai Stevenson választási hirdetését fekete-fehérben láthatjuk 1952-ből ("the Guv that we luv") - nem is csoda, hogy veszített - kétszer is. Valójában ellenfele, Dwight Eisenhower alakította át a politikai hirdetés arculatát Rosser Reeves, hirdetési szakember tanácsára, aki korábban a "Csak a szádban olvad, nem a kezedben" szlogennel vált híressé.
1952-ig a politikai hirdetés egy 30 perces TV-adás volt, amelyben az öltönyös elnökjelölt ismertethette nézeteit. Ez olyan volt, mint a rádió, csak kép is tartozott hozzá, és elég unalmasan hatott. 1948-ban Tom Dewey, Harry Truman republikánus ellenfele még egyenesen "méltatlannak" találta a rövid politikai hirdetés gondolatát: meg is látszott az eredményen.
Rosser 40 átlagos járókelőt szedett össze New York utcáiról, akiket úgy filmezett le, hogy feltekintenek Eisenhowerre, akár egy hősre és megkérdezik tőle: "Tábornok úr, ha háborúra kerül a sor, az ország készen áll?" Eisenhower válasza: "Nem áll készen." A második világháború szövetséges parancsnoka a kamerába tekint, és egyszerű szavakkal elmagyarázza, hogy mi is a teendő. A film sikeres lett, hiszen Eisenhowert elnökké választották.
1964-ben egy margaréta szirmokat tépkedő kislány vált híressé, miközben a háttérben az atomrobbanás visszaszámlálása folyt. "Ez a tét: vagy olyan világot teremtünk, ahol Isten minden gyermeke élhet, vagy elindulunk a sötétség felé. Vagy szeretjük egymást, vagy meghalunk" - mondta Johnson elnök. "November 3-án szavazzon Johnson elnökre. A tét túl magas ahhoz, hogy otthon maradjon!" - állt a választási hirdetésben. Az ellenfél, Barry Goldwater nem élte túl ezt az atomtámadást.
1988-ban Michael Dukakis egy harckocsit vezetett, miközben a bemondó felsorolta azokat a katonai programokat, amelyeket az elnökjelölt ellenez: "Amerika nem engedheti meg magának ezt a kockázatot." A választók azonban nem így gondolták. Négy évvel később aztán a fiatal Bill Clinton mindenkivel kezet rázott, hiszen ő "egy másfajta demokrata" volt. Aztán egy kép következett ellenfeléről, George H.W. Bush-ról, aki azt ígérte, hogy nem lesznek új adók.
