A koncert alapkoncepciója, hogy régi írott emlékekben fennmaradt dallamokat kelt életre oly módon, hogy az élő néphagyományban felfedezi ugyanezeket a dallamokat, vagy nagyon hasonlókat. Régizene és népzene találkozása. Ez tulajdonképpen kicsit a történelem életre keltése is. A zenészek hogyan élik ezt meg?
Számomra varázslatos, hogy egy-egy dallam több száz éven át adódik szájról szájra, s ezeknek egy része megtalálható különböző kódexekben, régi kéziratokban, énekeskönyvekben, krónikákban, külföldi dalgyűjteményekben. Amikor olyan helyzetbe kerülök, hogy gyerekeknek taníthatom a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű dalt, megmutatom nekik a moldvai gyerekek által énekelt eredeti felvételt és elmondom, hogy ezt a dallamot már a XVII. századi kéziratos énekeskönyvekben lejegyezték. Van olyan erősen díszített változata is, amelynek szövege az 1605-ös Fanchali Jób-kódexben található műköltői szövegre vezethető vissza. Úgy látom, a gyermekeket is mindig lázba hozza az a tény, hogy három-négyszáz éves dallamokat ismernek meg. Számukra is van ebben valami csodálatra méltó.
Nem is életre keltés ez, hanem inkább annak a láttatása, hogy milyen módon tud tovább élni, változni, fennmaradni egy dallam, vagy szöveg sok-sok generáción át.
Mikor jött az ötlet, hogy ez ne maradjon a zenetörténészek titka, hanem színpadon is meg kell mutatni?
Sebő Ferencnél találkoztunk Kónya Istvánnal, pont a Borivóknak való című Balassi-költemény kapcsán. Feri azt kérte, hogy én ezt a verset egy bukovinai dallamra énekeljem el, István pedig lanttal kísérje le. Ez a találkozás volt, amely minket annyira felvillanyozott, hogy egy ilyen anyagot összerakjunk. István korábban is belekóstolt már ebbe, Lovász Irénnel, Sebő Ferenccel, de nekem Istvánnal kezdődött ez a munka. Azóta én is több régizenei produkcióban részt vettem. Szalóki Ágival együtt énekelt karácsonyi műsorunk is hasonló tematikájú anyag.
Ezt is láthatjuk majd az Urániában adventkor.
Igen, ott többféle hangszer lesz, megjelenik majd a citera, ütőhangszerek, különféle fúvósok, régizenei oldalról lesz gamba és hárfa is a lant mellett. A zenei anyag a gregoriántól indul majd és tart a XX. századi népzenei gyűjtésekig, de kicsit jobban kikacsintunk a magyar anyagból, mint a most soron lévő Pannonia is ontja a szép dalokat című koncertünkön.
A szeptemberi koncerten melyik a legkorábbi dallam, amely elhangzik?
A gregorián eredetű dalok a legrégebbi dallamok a repertoárban.
Úgy tudom, nagyon régi például a Csordapásztorok kezdetű karácsonyi énekünk dallama is.
Igen, ez vélhetően az egyik legrégebbi, valószínűleg magyar eredetű karácsonyi ének. De megjelenik a dallama a Báthory András emlékezetére énekelt történeti históriában is, amit Udvarhelyről, Szentegyházasfaluból gyűjtöttek virrasztó változatban. Egész pontosan az emlékkeresztre metszett verset énekelték ezzel a dallammal, amely a Csordapásztoroknak egy variációja. Izgalmas, hogy ugyanazon dallamokra világi, egyházi szöveget, történeti éneket egyaránt fellelhetünk. Van olyan dal, amit például Kájoni János csíksomlyói szerzetes a XVII. században világi szöveggel vagy szöveg nélkül jegyzett le, de ma már egyházi szöveggel él, egyházi népénekként a moldvaiak körében.
Előadnak olyan táncdallamot is, amit például Kájoni leírt a XVII. században, majd Kodály talált meg élő népdalként Nagyszalontán a XX. század elején.
Ezek variációk, tehát nem hangról hangra felelnek meg egymásnak. Ráadásul a korabeli gyűjtemények sok helyen tabulatúra kottákat tartalmaznak, nem a mai kottaképpel találkozunk. Ezzel együtt a megőrzés-változás folyamata sok esetben egyértelmű és jól követhető.
Ez valami libabőrös érzés lehet egy népzenegyűjtőnek, de egy énekesnek is.
Igen, lenyűgöző.
Több dalnál azt olvassuk, a „révész” dallamkörből való. Mit jelent ez?
Hát ez már szinte zenetudományi kérdés, ez az úgynevezett kis ambitusú dalok egy csoportja, a nevét pedig a Hej révész, révész, magyar ifjú révész kezdetű balladisztikus dalról kapta. Könnyebb szemléltetni a kanásztánc ritmust, mert egyszerű példákkal bemutatható. Mondjuk a Ritka kertben találsz télben kinyílt virágot… XVII. századi „sláger” kanásztánc ritmusú dallamát a Vietórisz-kódex szöveg nélkül közli, amit a mai gyerekek „Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol…” szöveggel fújnak.
Járunk a Szerelem kertjében is....
Igen, ez egy dalcsokor. Az indító ének Moldvából az Én kimenék kiskertembe virágom nézni, ez gyakorlatilag a szerelem kertje.
A dal arra figyelmeztet, hogy ne higgy a hamis szónak, szerelemnek, „tiszta víznek színe alól mérget ne igyál”.
Ez az a bizonyos szöveg, amely az 1605-ös Fanchali Jób-kódexben lévő műköltői szövegre vezethető vissza. Ugyanebben a csokorban jelenik meg az Egyszer két lányok virágot szedni kezdetű dal, amit én Dobszay László kötete alapján éneklek, s egy-két hanggal eltér a szokásos változattól. Aztán következik a Tavaszi szél…-nek két változata, amit Moldvából ismerünk. Meg is szoktam kérdezni a közönséget, hogy felismerik-e, mert kicsit más a ritmikája és nincs benne a jellegzetes „virágom, virágom” befejezés.
Mond magyarázatokat a dalok közt?
Mindig szoktunk a dalokhoz magyarázatot fűzni. István mesél a lantról, például hogy a lant anno hangos hangszernek számított és kalodába zárták, aki este tíz óra után hangoskodott vele. Mindig fűzünk egy kis zenetörténeti adalékot a csokrokhoz.
Kónya Istvánnal volt korábban egy közös lemezük, a Rutafának sok szép ága, amely mindenképp előzménye ennek a koncertnek.
Valóban, de az a repertoár inkább a magyarországi reneszánsz korszakra korlátozódott. Emellett van rengeteg barokk vonatkozású anyag, és elkezdtünk olyan dalokban is gondolkodni, amelyek jobban elrugaszkodnak a néphagyománytól, esetleg jobban alapozódnak az írásbeliségre, netán német, olasz vagy francia nyelvűek, de van magyar vonatkozásuk. Szerzőik éltek, komponáltak magyar királyi udvarokban, vagy valamilyen módon kötődtek a magyar nyelvterülethez. Sokrétű, sokféle ez az anyag. Van benne egyházi népének, szerelmi líra, históriás, vagy történeti ének, ballada is.
Szokolay Dongó Balázs harmadikként kapcsolódik a kettősükhöz, mi lesz az ő szerepe?
A hagyományból felhozott példáink sok területen megszólaltak furulyán, hosszú furulyán, akár fujarán, vagy dudán, így Balázs a népzene felől gyönyörűen tud kapcsolódni. Emellett a táncdallamok párhuzamait fogják megmutatni Istvánnal. Lesznek olyan instrumentális tételek, amelyekben pont a korabeli lejegyzett dallamok és a huszadik századi gyűjtések párhuzamai kerülnek előtérbe.
Tehát István képviseli a „régizenét”, Balázs pedig a „népzenét”.
Gyakorlatilag az egész koncertre igaz, hogy István a régizene felől közelít, mi pedig a népzene felől, de ez a kettő alapvetően egy tőről fakad, és hogy mennyire összefügg, épp azt hivatott megmutatni ez az előadás. „Azért a dal lantkísérettel (azt hiszem) minden másnál örvendetesebb, mert a szónak annyi bájat és erőt ad, hogy az már önmaga egy csoda” – írja Castiglione Az Udvaronc című könyvében 1528-ban.
Ugyanakkor a furulya ugyancsak régóta játszik szerepet zenei életünkben, így már századokkal ezelőtt is megszólalt a lanttal együtt. István nem csupán a korabeli lejegyzéseket játssza, hanem lekíséri a huszadik században gyűjtött népi anyagokat.
A lantmuzsika tehát itt nem feltétlenül lejegyzett zenei kíséret, hanem a tudásunk és a fellelhető írásos források alapján megalkotott, rekonstruált elképzelés.
Ahogy én is éneklek Balassit, akinek strófái tökéletesen illenek egy bukovinai dallamra, vagy épp Tinódit, amelynek dallamát (Ti magyarok már istent imádjátok) napjainkig megőrizte a néphagyomány (Fekete tyúk mind megette a meggyet).
Mit adhat a mai közönségnek ez a koncert?
Reményeim szerint egy kis időutazásban lehet részük. Hallhatják, miként szólalhattak meg ezek a dalok pár száz évvel ezelőtt, és elképzelhetik hogyan alakultak, éltek tovább napjainkig.
Kiemelt fotó: Falus Kriszta
