Történészek és a rendszerváltás

Nem igaz, hogy a piac mindent megold. Újra kell gondolni az adófizetők pénzét elosztó állam szerepét - mondta a jelenlegi válság tanulságairól szólva az Akadémia korábbi elnöke. Míg a magyar közélet szereplőit két évtizede a többpártrendszer, a piacgazdaság és az emberi jogok foglalkoztatták, addig a Nyugatot döntően a Szovjetunió világhatalmi pozíciója és a német egység foglalkoztatta, és ennek a szempontnak rendelte alá a közép-európai átalakulás minden más kérdését - mondta a történész.

Se kormányon, se ellenzékben "fogalma sem volt senkinek arról, hogy rendszerváltást csinálunk" - jegyezte meg a Németh-kormány művelődési minisztere. Akkor a kormányt jobban értékelte a péti Nitrogénművek sorsa, mint az NDK-s  menekültek kiengedése - tette hozzá. "A dolgok nem maguktól történnek", a kérdés az, hogy ki írta a forgatókönyvet, ki találta ki a következő lépéseket, mert azok jól láthatóan összefüggtek - mondta a történész, aki megjegyezte azt is, nincs adat arra, hogy a Németh-kormányt nyugati tanácsadók instruálták volna. Glatz Ferenc szerint fontos kérdés például, hogy a többpártrendszert felülről az akkori állampárt vezette be, ugyanakkor viszont tizedrangú, hogy valóban Aczél György "találta-e ki" Antall Józsefet, vagy ez csak Csurka István véleménye.

Mark Kramer, a harvardi egyetem tanára előadásában azt emelte ki, hogy a két évtizeddel ezelőtti békés átalakulást a szovjet külpolitika megváltozása tette lehetővé. Az amerikai szakember úgy fogalmazott: "Csodálom a kelet-európai ellenállókat, de erőfeszítésüket nem koronázta volna siker a szovjet politika változása nélkül". Szerinte még nem kapott kellő elismerést az Egyesült Államok kelet-európai változásokban tanúsított passzivitása, "a semmittevés művészete", ami számos esetben megelőzte, hogy ostobaságot kövessen el az amerikai adminisztráció.

Borhi László történész előadásában arra mutatott rá, hogy Gorbacsov célja a szovjet birodalom megőrzése volt, reformjainak a szocializmus felsőbbrendűségét kellett volna bebizonyítani a világ számára, és a szovjet pártfőtitkár szándékai ellenére következett be Európa újraegyesítése és a Varsói Szerződés felbomlása.

A Nyugat ugyanakkor óvott attól, hogy a közép-európai reformok túl messzire menjenek, a legfontosabbnak Európa stabilitását tekintette és úgy vélte, hogy a közép-európai szovjet hegemónia kiszámítható világa még mindig jobb, mint az ennek helyébe lépő káosz. Az Egyesült Államok Kelet-Európa-politikájában az '56-os őszi magyar forradalom hozott döntő változást, mert míg előtte a szatellitállamok szuverenitását szorgalmazta Amerika, addig 1956 után már elfogadta, hogy ebben a térségben a Szovjetunió ellenőrzése inkább szolgálja a kontinens stabilitását - fejtette ki a szakember.

Borhi László szerint két évtizede a Nyugat éppen az irányban gyakorolt nyomást, hogy Kelet-Európa ne lépje át a jaltai kereteket, ne rúgja fel a második világháború végén kialakult nagyhatalmi érdekszférákat. Európa mesterséges megosztottságának megszüntetése Közép-Európának köszönhető és arra akár büszkék is lehetünk - emelte ki.

Egedy Gergely Nagy-Britanniával foglalkozó előadásában azt hangsúlyozta, hogy az egész Nyugatot készületlenül érte a Szovjetunió felbomlása. Margaret Thatcher akkori angol miniszterelnök határozott véleménye a közép-európai átalakulásokkal kapcsolatban az volt, hogy "a szabadság offenzíváját össze kell kapcsolni az európai stabilitás megőrzésével" és nem szabad provokálni a Szovjetuniót, lassítani kell a közép-európai átalakulást.

Stefano Bottoni történész a romániai fordulatról szólva kifejtette, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá azokat az összeesküvés-elméleteket, melyek szerint az országba beszivárgó külföldi terroristák és ügynökök robbantották ki a zavargásokat 1989 decemberében azért, hogy Ceausescut megbuktassák. Ugyanakkor a történtekre meggyőző magyarázat még nem született. Ami Romániában két évtizede történt, nem forradalom volt, hanem inkább összeomlás.

Juhász József történész a Jugoszláviáról szóló előadásában arról beszélt, hogy Milosevic néhai szerb és jugoszláv elnök a koszovói válságra és a gazdasági nehézségekre az erős, szerb dominanciájú államhatalom kialakításával kívánt válaszolni és célja a "szerb földek összeggyűjtése" lett. A titói föderatív egyensúly felborult anélkül, hogy másik működő rendszer lépett volna a helyébe és ez a helyzet utat nyitott a nacionalizmusnak és a kormányzati káosznak - mondta a szakember.