A 12. Budapesti Építészeti Filmnapok a hagyományokhoz híven számos különleges, fesztiváldíjas dokumentumfilmet mutat be a városokat és a benne élő közösségeket érintő kihívásokról.
Eljött az idő, hogy kimozduljunk az emberközpontú gondolkodásmódból, megálljunk és körülnézzünk magunk körül. Ugyan a természet és az ember elkülönülése nagyon mélyen bele van ágyazva kultúránkba, sokunkban él az igény arra, hogy felülírjuk ezt a szakadékot.
Az építőipar szárnyalása, a minden évben rekordokat döntögető turizmus, a zöldterületek beépítése rohamtempóban formálja át a városok képét, demográfiáját és környezeti adottságait. Bár mindezt hajlamosak vagyunk a prosperitás jeleiként látni, még sosem voltunk ennyire bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy hova vezet mindez. Hogyan támaszkodhatunk azokra az érzelmi kötelékekre, amelyeket tárgyainkkal, lakásunkkal, épületeinkkel, utcáinkkal, tereinkkel, parkjainkkal vagy az ablakunk előtt álló fákkal szőttünk? Hogyan akadályozhatjuk meg, hogy városi élet helyét az ingatlanspekuláció vegye át? Hogyan védjük meg természeti és közösségi erőforrásainkat attól, hogy a féktelen fogyasztás áldozatává váljanak? Miként őrizzük meg építészeti örökségünket anélkül, hogy szomorú, kiüresedett formává váljanak vagy a felejtés, a történelemhamisítás eltörölje őket?
A filmek mesélnek többek között egy épületről, amely tudományos felfedezések sorát inspirálta; egy házról, amely sajátos bérlőivel egész környékét megváltoztatta; parlagon hagyott városi területekről, amit birtokba vett a természet; építőanyagokról, amelyek beépülnek tudattalanunkba és meghatározzák egy egész város identitását. És lesz szó tudatos városlakókról, valamint ikonikus nőkről, akik szinte észrevétlenül alakították az építészet történetét.
A fotók a 2019-es filmfesztiválon készültek.
