Quintus Sulpicius Maximus i.sz. 94-ben váratlanul elhunyt. A római ifjú mindössze 11 éves, öt hónapos és 12 napos volt, mikor a Teremtő magához hívta. Halála előtt nem sokkal részt vett egy versmondó versenyen, ahol a görög nyelven előadott, saját szerzeményű költeményével ugyan nem nyert, abban azonban mindenki egyetértett, hogy korához képest kitűnően teljesített. Csakhogy tovább már nem tökéletesíthette tudását, mivel hamarosan elhunyt.
Története azért válhatott ismertté, mivel Sulpicius szülei a fiú síremlékén azt megörökítették. A gyermekről mellszobor is készült, rajta tóga, körülötte pedig kőbe vésve a versenyen elmondott vers. S hogy mi okozta a gyermek halálát? A szülők szerint fiúk a túlzott munkába halt bele.
Mary Beard, a Cambridge ókortörténettel foglalkozó kutatója szerint a gyermek egyértelműen a törtető szülők keménységének lett az áldozata, amely szindróma már az ókorban is ismert volt, de igazán csak a modern korban terjedt el a fogalom. A szomorú történet a nevelés univerzális leckéjére figyelmeztet: néha pihentetni kell a gyermekeket is.
Nem szabad azonban elítélnünk Sulpicius szüleit ? figyelmeztet a professzor ?, mivel lényegében ugyanez történik ma is, a modern gyermekekkel. Ebben az esetben arról van szó, hogy a szülők felszabadított rabszolgák voltak, ezért különösen jól jött volna nekik, ha van a családban egy híresség, aki tehetségével anyagilag is hozzájárul a gyarapodásukhoz. Az anyagi biztonsággal járó szociális hálót csak hírből ismerő korszakban pláne szükség volt arra, hogy valaki gondoskodjon a szülőkről, amikor azok már képtelenek kenyérkereső foglalkozást űzni.
A családtervezés kiszámíthatatlan volt a Római Birodalom idején. A római orvosok azt tanácsolták a pároknak, hogy szexuális életet a nő menstruációs ciklusának közepén éljenek, ha el akarják kerülni a terhességet ? ez viszont, mint ma már tudjuk, a legalkalmasabb időpont a teherbe esésre. A nem várt csecsemőket elhagyták, szeméttárolóba helyezték, akinek pedig "szerencséjük" volt, azokat megtalálták és rabszolgának fogták be. A tervezést tovább bonyolította a gyermekhalandóság magas aránya: a római korban ? a modern orvoslás megszületése előtt ? a gyermekek fele nem érte el a tízéves kort.
Ha a család rendelkezett némi megtakarított pénzzel, a szülők iskolába küldhették fiúgyermekeiket, ellenkező esetben a gyermekekre kemény fizikai munka várt. Nem egy esetben találtak olyan csontvázakat Rómához közel, amelyek öt- és hatéves gyermekekhez tartoztak; ezen leletek mindegyikén jól kivehetők voltak a fizikai megpróbáltatások jelei.
