fbpx

„Törülj bátrabban” – Kilenc érdekesség Az ember tragédiájáról

1883. szeptember 21.: a Nemzeti Színházban bemutatják Az ember tragédiáját Paulay Ede rendezésében. 1984. szeptember 21.: a Magyar Írók Szövetsége kezdeményezésére az évfordulót a magyar dráma napjává nyilvánítják. Ez alkalomból összegyűjtöttünk néhány érdekességet Madách Imre klasszikusáról.

Madách Imre 1823. január 1-jén született Alsósztregován. Sok pályatársánál műveltebb, polgárosodottabb környezetben töltötte gyermekkorát; a nyugodt és békés időszakot édesapja korai halála zavarta meg. A tragédiát a fiú állandó tanulással próbálta meg feldolgozni, többek között ennek köszönhető nagyrészt autodidakta módon szerzett, hatalmas tudása. A felhalmozott ismeretanyag mértékét és minőségét érzékletesen jellemzi a tény, hogy Madách a magyar mellett öt másik nyelven beszélt.

A tartalmas gyermekkor szerves folytatása az egyetemi évek pezsgő szellemi közege: a fiatal baráti körébe tartozott Lónyai Menyhért, Balassa Antal, de Andrássy Gyula is. A jogi tanulmányokat gyakorlat követte, illetve egyre aktívabb részvétel a politikában. Mind közéleti, mind irodalmi tevékenységét tekintve az 1840-es évek jelentették a legtermékenyebb időszakot Madách életében: barátjával, Szontágh Pállal belépett az Ellenzéki Körbe, miközben esztétikai értekezéseket, elbeszéléseket és drámákat írt. 1845-ben feleségül vette Fráter Erzsébetet. (A kudarcos házasság, valamint az asszony és anyósa híresen rossz kapcsolata mélyen beépült a szerzőről való diskurzusba.)

Roskovics Ignác: Madách Imre portréja (1889)

Az 1848–49-es eseményekben a beteges Madách aktívan nem vehetett részt, a testvéreivel történtek azonban leképezik az országot sújtó tragédiát: nővérét és családját brutálisan meggyilkolták, Pál öccse pedig futárszolgálat közben tüdőgyulladást kapott, amibe belehalt. Mindazonáltal Imrét sem kerülte el a szenvedés: mivel bújtatta Kossuth Lajos titkárát, 1849 őszén bebörtönözték, ahonnan – egy áthelyezés után – az ötvenes évek elején szabadult. Így jutunk el a „nagy mű” születéséig.

1. Változatok egy műre

Nem mondhatjuk, hogy Madách haszontalanul töltötte volna napjait a börtönben: verseket írt krétával az asztallapra. Az itt készült költemények között szerepel a Tragédia első változata Lucifer címmel. Csak 1856–57-ben tért vissza a szöveghez (a köztes időben elvált hűtlen feleségétől), a végső tisztázat pedig 1860 márciusára készült el.

2. Kezdeti kudarc

Ezt a kéziratot vitte a szerző másfél évvel később Pestre, hogy megmutassa Arany Jánosnak. A szöveg Jámbor Pál költő, író közvetítésével jutott el a korabeli Magyarország legbefolyásosabb szépírójához, aki első olvasás után silány Faust-utánzatnak nyilvánította a művet. Jámbor ösztönzése kellett hozzá, hogy újra kézbe vegye; jól tette, ugyanis tüzetesebb vizsgálat után felfedezte a költemény gondolati mélységét és bravúros szerkesztésmódját. A verselésen talált csak javítanivalót.

3. „csak arra kérhetlek: törülj bátrabban”

Bizonyos körökben tartja magát a vélemény, hogy a Tragédia végső, nyomtatásban megjelent változatának színvonala inkább köszönhető Arany János módosításainak, mint Madách Imre teremtő fantáziájának és mesterségbeli tudásának. A közhiedelemmel ellentétben a javítások nagy része helyesírási volt, illetve a kiadásszerkesztést segítette. Mindössze négy olyan sor van a műben, amelynek nincs tartalmi előzménye a szerző változatában. Madách a lehető legnagyobb alázattal viszonyult az általa rajongásig tisztelt pályatárshoz, és minden javaslatát elfogadta. Egyetlen egy kifogása volt, amit egy levelében meg is írt Aranynak: „Legfeljebb a’ meglevőnek megtartásában mutatott túl-kíméletességed iránt lehet némi észrevételem, ’s bár fáradságodat szaporítja, csak arra kérhetlek: törülj bátrabban.”

4. Előzmények – Goethétől Madáchig

Habár meghökkentő újszerűséggel jelent meg a korabeli magyar irodalmi szcénában, mégsem minden előzmény nélkül való Az ember tragédiája. Már maga a műfaj bekapcsolja a szöveget a nemzetközi művészet áramába. A drámai költemény az európai romantika fél évszázadának sajátos terméke: Goethe Faustjával indul, és olyan szövegekkel folytatódik, mint Byron Káinja, Shelley A megszabadított Prométheusza, majd később Ibsen Peer Gyntje. De Madách korábbi művei szintén előzményeknek tekinthetők. A kevéssé sikerült drámák ujjgyakorlatok a nagy alkotáshoz, amennyiben jelzik, milyen rossz berögződésektől és allűröktől kellett a szerzőnek megszabadulnia ahhoz, hogy igazán eredetit alkothasson. Verseinek fő témái pedig egyeznek a Tragédia néhány alapvető fontosságú gondolatával: az elveszett paradicsom eszméjével, a szerelem jelentőségével, valamint a nővel mint az egykori Éden hordozójával.

5. „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között”

Ha színen töltött idejüket tekintjük, a Tragédia két főszereplője Ádám és Lucifer, a tiszta szellem és a tiszta anyag megtestesítői. Két ellentétes eszmét képviselnek, a központi konfliktus mégsem kettejük között húzódik. Lucifer igazi drámai ellenfele Éva. A két szembenálló fogalmat, szellemet és anyagot magába sűrítve a teremtő természet hordozójaként lép fel, aki női mivoltával hárítja el a tragédiát. Azzal, hogy teherbe esik, legyőzi Lucifert: az ember nem tűnik el a történelem vásznáról, hiszen az élet újabb életet szül.

6. Élő minták?

Madách az egyetemi évek alatt ismerkedett meg Szontágh Pállal. A két barát sok mindenben különbözött egymástól: míg a fiatal Imrét a liberalizmus iránti rajongás, addig Pált kiábrándultság és szkepszis jellemezte. Kettejük kapcsolati dinamikájában felfedezhető Ádám és Lucifer viszonya – éppen ezért terjedt el az a nézet, hogy Szontágh szolgáltatta utóbbihoz a mintát. Habár nincs rá bizonyíték, mégis izgalmas elgondolkozni a párhuzamon.

Gyenes László mint Lucifer. Madách Imre Az ember tragédiája című darabjának ősbemutatós szereposztásában (Nemzeti Színház, 1883), Goszleth István felvétele. Forrás: OSZMI

7. Tiltott, támogatott

A Tragédia 1883-ban kezdődő színpadi pályafutása rendkívül kalandos. A második világháború és a rendszerváltozás között többször is betiltották. A szocialista rezsim elsősorban Isten pozitív ábrázolását nehezményezte, a Falanszterszínben pedig a kommunizmus paródiáját látta. Az utolsó előadást 1847-ben tartották. Az újbóli műsorra tűzésre 1855-ig kellett várni; a bemutatót hisztérikus siker kísérte. Rákosi Mátyás rövidesen azonban megritkíttatta, majd ismét betiltatta a darabot. A Magyar Írószövetség még ebben az évben memorandumot intézett pártszervezetéhez – az iratban többek között a Tragédia betiltását is nehezményezték. Újabb két év telt el, mire megint játszotta a Nemzeti Színház. Látva, hogy nem feledkezik el róla a közönség, a költeményt Révai József egy tanulmányban marxista szempontból elemezte, így az ismét bekerülhetett az irodalmi kánonba.

8. „az egyszer sikerült nagy mű töviskoszorús csillogása”

Barta János irodalomtörténész szerint Madách korai, 1864-es halála bizonyos szempontból szerencsés: elhunyt, mielőtt „gyönge irodalmi alkotások közt viselte volna az egyszer sikerült nagy mű töviskoszorús csillogását.” Igaz, hogy a Tragédia előtti szövegek még kezdetlegesek voltak, de mivel számos mozzanat átkerült belőlük „az egyszer sikerült nagy műbe”, egy következetes fejlődési ív rajzolódik ki a szerző pályáján. Nincs okunk azt feltételezni, hogy ez az ív nem emelkedett volna tovább, ha hosszabb élet adatik meg Madáchnak.

9. Bábok, filmek, folytatások

Drámai formáról lévén szó, nem meglepő, hogy a Tragédia meghódította a színpadokat. Az azonban már szokatlanabb, hogy bábelőadás is készült a műből. A darabot Garas Dezső rendezte, ősbemutatója 1999 őszén volt a Budapest Bábszínházban. A legfiatalabb művészeti ágat sem kerülte el a Madách-szöveg, Jeles László 1984-es rendezése, az Angyali üdvözlet gyerekszereplőkkel eleveníti fel a jól ismert történetet. Jankovics Marcell pedig animációs filmet forgatott – a munka harminc éven át tartott, és 2011-ben fejeződött be. A szépirodalmon belül szintén „újraszülte” magát Madách alkotása; Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin című verses regényében Závada Pál a huszadik századba helyezi a cselekményt, újfent bebizonyítva, hogy örökérvényű költeményről van szó. (A regény bemutatójáról itt tudósítottunk.) A regény az egyik új színe a Tragédia 2.0-nak, amelyben Lucifer „új utakra” vezette az első emberpárt és a publikumot: Picasso születésnapjára, a Titanic indulásának előestéjére, a már említett ’30-as évekbeli Nagyváradra és Berlinbe, a berlini fal leomlásáig, valamint a közeli jövőbe, egy csendes-óceáni szemétszigetre. Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál színeit a székesfehérvári Vörösmarty Színház négy rendezője, Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora János állította színpadra a 2020/2021-es évadban.

Diskurálni Luciferrel, kifaggatni Évát – mit kérdeznének drámaíróink Az ember tragédiája karaktereitől? Spiró György, Tasnádi István, Márton László, Zalán Tibor válaszai egy korábbi körkérdésünkre itt olvashatók.

Nyitókép: Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának 1908-as előadása (5. szín, Athénban), a főbb szerepekben Beregi Oszkár mint Ádám, Báthory Giza mint Éva és Kürti József mint Lucifer. Fotó: OSZK Színháztörténeti Tár / Kossak József

A rovat további cikkei