Az 1729. évi országgyűlés XXV. tc.-e kimondta, hogy ettől kezdve a vármegyei bírák és tisztségviselők valamennyi törvénykezési iratot minden év végén a vármegyei levéltárban kötelesek elhelyezni. Az eredeti iratokat ezentúl itt őrzik, és azokról másolatot lehet készíteni, de az eredetit kiadni senkinek nem szabad. Ettől kezdve a vármegyei levéltárak, melyek a török korban inkább csak levesládákat jelentettek, egyre inkább hasonultak a modern bürokrácia irattáraihoz, ahol az ügyiratokat sorozatokba rendezve, lajstrommal és mutatókkal ellátva őrzik. Többé nem kellett már az illetékes szolgabíró udvarházába kocsikázni értük, nem vihette őket magával valamely, az esküdtekkel atyafiságban lévő nemes sem.
