Az 1550-es években mind az uralkodó, mind a rendek felismerték, hogy a hódítókkal szemben tartós védelemre kell berendezkedni. Ehhez nélkülözhetetlen volt a hadszervezet korszerűsítése és a helyi kezdeményezéseket jóval meghaladó, az ország egész területét átfogó végvári rendszer kiépítése, mindehhez pedig megfelelő, állandó létszámú katonaság és fegyverzet. A kincstár rendszeres magyarországi jövedelmeiből ezeket a kiadásokat fedezni nem tudta, így a védelemben érdekelt Habsburg-országokhoz és tartományokhoz, a birodalmi rendekhez fordultak. Ezenkívül az uralkodó rendszeres adómegajánlásra kérte a magyar országgyűléseket is. A kérés jogosságát már az 1550. évi országgyűlés elismerte, de az erődítésekhez szükséges közmunka-kötelezettséget csak az 1556. januári tanácskozás iktatta törvénybe. A következő évtizedekben meghatározó elemként épültek az ország védelmi rendszerébe azok az erődítmények, amelyeket az egyes főurak saját váraikból alakítottak ki.
