A kiállítók szerint a királyné nem az a gőgös, hebehurgya és pazarló nőszemély volt, akiről a visszaemlékezések gyakran szólnak. Részint a képzőművészetek támogatója volt, részint szerető anya is, aki kivégzése előtt azt írta imakönyvébe a börtönben: "Kisírtam a szemem értetek, szegény gyermekeim, adieu, adieu".
A királyné életét háromfelvonásos tragédiának tekintik a tárlaton: gyermekkora Ausztriában, XVI. Lajossal való házasságának korai évei, és az 1793-as lefejezéséhez vezető sötét út. Miután Marie Antoinette 14 évesen Versailles-ba költözött, és XVI. Lajos felesége lett, léha életet élt, lovagolt, bálokra járt, vadászott, ám egy idő után talált magának értelmes elfoglaltságot: bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat csináltatott, amelyek az elegancia és a modernség zsinórmértékévé váltak. A kiállítás rendezői azt kívánják bemutatni, hogy a királyné milyen erőteljesen formálta a francia ízlést.
A tárlaton a királyné gyerekkori rajzai, a maga rendelte bútorok és porcelán tárgyak vagy a róla készült festmények éppúgy láthatók, mint például a forradalmárok egyik gúnyrajza, amelyben szexőrült némberként ábrázolták őt.
Miután XVI. Lajost 1793. január 21-én guillotine-nal lefejezték, Marie Antoinette-et augusztus 29-én átszállították a város legszigorúbb börtönébe, a Conciergerie-be. Október 14-én a jakobinusok követelésére bíróság elé állították, s nemzetellenes összeesküvés és vérfertőzés vádjával halálra ítélték. Két nappal később a párizsiak ujjongása közepette lefejezték, majd holttestét az egyik temető meszesgödrébe dobták.
A Bourbon-restauráció idején, 1815-ben Marie Antoinette maradványait a francia királyok saint-denis-i sírboltjába vitték, és díszes sírt emeltek az emlékére. Marie Antoinette négy gyermeke közül csak lánya, Marie Therese Charlotte élte túl a francia forradalmat.
(Múlt-kor/MTI)
