A tudattalan presszó

Egy kocsmában vagyok, a pupilláim nagyok...  így kezdődik minden idők legjobb Ujj Zsuzsi-dala, a Dunántúli Sláger. Péterfy Bori is futtatja egy ideje az 1988-ban írt keserédes vágyakozó nótát, de kevesen tudják az eredetét. A lényeg, hogy itt mindenki magára ismer benne, és táncol rá, még a kövér, ősz bácsi is, aki addig csak a hangfalat támasztotta észrevétlenül. Nemzedékeken és társadalmi rétegeken átívelő táncdal.

 

A ferencvárosi szomszédság szép számmal megjelent, felfedezték, hogy milyen kifinomult romkocsma lett a West Balkán, amelynek az ősét már bedarálta a telekspekuláció. A Csókolom egészen egzaltált, kortalan és sokszor egykedvűnek tűnő, pedig csak szemlélődő és általában túlkoros érettségizőnek öltöző énekesnője, ezen az esten valódi nő volt a színpadon. Kockás szoknya, csíkos harisnya, tviszt, miközben a szokásos kottatartón lapozta a saját szövegeit. Ujj Zsuzsi olyan, mintha egy francia újhullámos filmből ugrott volna elő, amelyben egyedül a nő nem blöff. Dalai súlyosak, hemzseg bennük a kín, a szerelem, a kés általi halál mint téma, de a zene nagyon vidám, és a kettő egymáshoz való viszonyulása, egészen különleges hangulatot kölcsönzött a Csókolom-koncertnek ezen az estén is. Spenót (Tóth Zoltán) a gitáros, a felső-ferencvárosi D-moll király, nem csak zeneileg, de színházi szempontok szerint is a zenekar dísze. Amit muzsikál és amit letáncol a gitárjával, külön performansz.Ráadásként Bródy-számot játszottak, felelevenítve a borzalmas Ki mit tudok hangulatát. Nevettünk sokat.

 

Rutkai Bori az est másik anti-dívája, jelenléte mindig betölti a színpadot, ezúttal piros virágokkal tarkított otthonkában énekelte bohóc-dizőz slágereit. A mozgása, mint mindig; lenyűgöző volt, ennyire darabos dzsessz-balett koreográfiát még a szovjet űrdiszkókban sem lehetett látni a hősidőkben, amelyeket a Specko Jedno szívesen felidéz. Az összekötőszövegek mesternője ezt a koncertet most nem beszélte túl, de annál szebben énekelt. Úgy tűnik, hogy mindkét zenekar oszlopa a gitáros-zeneszerző, itt épp Bujdosó János alakítja a hangszeres főhőst, a fejét lehajtva a húrokra fekszik, és utazik a fejlövése körül, semmi nem zökkenti ki. Az énekesnő másik oldalán a kissé autisztikus Darvas Kristóf, szintén zseni, bűvöli az orgona billentyűit, és jól kiegészíti a csoportdinamikát. Egy Budapest Aerobik, egy Húsgyári randevú és máris tudattalanunk presszójában fogyaszthatjuk tovább a söröket.

 

Utoljára a törpebolygóról elnevezett, fiatal fiúkból álló matróz-punk zenekar következett. A Plutó együttes kellemes koncertet adott, és bár nem tudok felidézni egyetlen szöveget sem, arra emlékszem, hogy mosolyogtam végig, tehát a legvidámabb pesti barakk fíling bejött.

A koncertek után összecsaptak a hullámok a hangosító - és a sörös pultok fölött, elkezdődött az elektronikus pesti éjszaka, megjelentek az újmenedzserek, a Hűtlen Kutyák, és a Buta Libák.