Ha belegondolunk, már az sem világos, hogy mi az a koncepciós per - vetette fel a főbíró, mert szerinte annak is "többféle típusa" volt. Emlékeztetett arra, hogy voltak olyan perek, amikor "kiválasztottak" egy vagy több személyt, s hozzájuk kreáltak bűncselekményi koncepciót, "preparált szereplőkkel". Más esetekben pedig valóságos, megtörtént cselekményekből vontak le jogi következtetéseket, illetőleg ítéltek el olyan személyeket, akik nem voltak bűnösök.
Baka András példája szerint: 1956-ban a forradalmárokat államellenes bűncselekmények miatt ítélték el, noha a szabadságért küzdöttek, egy embertelen rendszer ellen emelték fel a szavukat. Ám akkoriban csak az ideológia számított - jegyezte meg az LB elnöke. Közlése szerint voltak azok a típusú koncepciós perek is, amikor jó szándékú emberek tömegeinek csapdát állítottak, vagy olyan követelmények elé állították őket, amelyeket lehetetlen volt teljesíteni. Lehetetlen volt például annyit termelni, előállítani; ez a padláslesöprések időszaka - tette hozzá, s a "szereplői" jogi köntösbe öltöztetett perek áldozataivá váltak.
Baka András elmondta: négy semmisségi törvény is született - 1989-ben, 1990-ben, 1992-ben és 2000-ben -, de ezek nem felejttették el az emberekkel a történteket. Nem orvosolták azokat a sérelmeket, amelyeket egy-egy személy vagy család elszenvedett - hangsúlyozta, hozzátéve: ezek jogi rehabilitációt nyújthattak meghurcolt embereknek, a koncepciós perek áldozatai egy részének, de nem adhattak megnyugvást az elrontott életekért. Nincs még általános megnyugvás, ezek a kérdések bennünk élnek, ott vannak a felszín alatt, kit jobban, kit kevésbé érintenek, de a magyar társadalomra még jellemző kérdések - mondta Baka András.
Zinner Tibor, az ELTE professzora, a Legfelsőbb Bíróság főosztályvezetője a tanácskozáson a négy semmisségi törvény lényegét ismertette és elemezte. Mint mondta, a semmisségi törvények hozzájárultak azon folyamatokhoz, amelyek az egykor meghurcoltak, vagy inkább a hozzátartozóik részére jogi, erkölcsi és politikai rehabilitációt nyújtottak. A professzor is azt hangsúlyozta, hogy a semmisségi törvényekkel, a rehabilitációt kimondó bírósági ítéletekkel a sebeket nem lehetett begyógyítani, mindez a magyar társadalomban "velünk él, sőt velünk fog élni, s nagyszülőről gyermekre és unokára hagyományozódik".
