Hogy találkoztál a hip-hoppal? Mindig egyértelmű volt, hogy ez lesz a te műfajod?
Az Animal Cannibals első lemeze került anno először a kezembe karácsonyi ajándék gyanánt, melyet aztán orrvérzésig hallgattam. Majd egy beton rap-arc haverom átnevelési/elijesztési célzattal elárasztott Megasound Systemmel, Cypress Hillel és House of Painnel, ezt követően pedig egyedül ástam bele magam a stílus mélyebb rétegeibe. Szeretek a szavakkal, gondolatokkal játszani, cifrán fogalmazni, van érzékem ritmikusan és gyorsan dumálni, valamint vagyok annyira szolidáris, hogy senki fülét ne akarjam meggyötörni a nem létező énekhangommal, így adta magát az önkifejezés ezen formája.
Az Animal Cannibalsszel már zenéltél is: mit tanultál a velük való közös munkából?
Az ő felkérésük volt a legfajsúlyosabb pozitív visszacsatolás, amit eddig kaptam. Nem azonnal fejlődött inspiráló erejűvé, 6-7 évet aludtam rá. Több dologban megerősítést nyertem tőlük és leginkább egy jól arányosított hozzáállásban tudtak újat mutatni, ami van annyira üzleti, hogy működjön, mégis jó értelemben véve emberi.
A pozitív kritikák ellenére egy ideig felhagytál a zenéléssel: hogyhogy így alakult? Miért fordultál végül ismét a zenéhez?
Nem fordultam el teljesen a zenétől, annyi történt, hogy parkoló pályára tettem magamban, új utakat kezdtem járni. Az utóbbi években ennek köszönhetően számtalan új tapasztalattal, élménnyel gazdagodtam. Sokkal mélyrehatóbban megismertem önmagam és a világ lüktetését. Tavaly egy emlékezetes periódus lezárult az életemben és egyre inkább arra utaló jelekkel találkoztam, hogy van még dolgom zenei fronton, és hogy talán ennek pont most jött el az ideje. Az "ekkora kihagyás után visszatérve van-e még keresnivalóm?"- felvetés fő mércéje a Cseh Tamás Programon való részvétel volt. A pályázat sikeressége az első, nagy lépcsőfok megtételét jelenti számomra.
Mit vársz a Program adta lehetőségektől?
A Cseh Tamás Programtól pont azt várom, amit ígér: motivációt, lehetőséget teremt olyan tehetséges pályakezdők, kapcsolatok, tapasztalat hiányában egy bizonyos ponton megrekedt formációk, előadók számára, akiknek egy kis plusz lökés, iránymutatás, ráncba szedés hiányzik ahhoz, hogy magukra találjanak és/vagy megállják a helyüket a zeneiparban. Sokkal szimpatikusabb ez a pályára segítő megközelítés, mint a tehetségkutatók zömének hozzáállása: azok, ha az az érdeküket szolgálja, teljesen indokolatlanul azonnal a csillogás közepébe rántanak, majd ha már nincs rád szükségük, leveszik a kezüket rólad, és akkor szembesülhetsz a valósággal.
A Program eredményeképp új számokat, videoklipet kell készítened: hogy haladsz ezzel?
Az alkotási folyamat közepébe csapást megelőzően elég rég hagyta el komplett nóta a kezeimet, ennek ellenére úgy döntöttem, a lehető legkevésbé táplálkozom régi gondolatfüzérekből, fricskákból, nagyrészt az új impulzusokat igyekszem dalokba átültetni. Legheroikusabb küzdelmet a határidőkkel vívtam, ennek eredményeképpen napokon belül úton lesz a gyártósorra a hét vadonatúj dalt tartalmazó kislemez anyaga. A számokban helyet kapó instrumentális részek elkövetésében több nívós hazai producer mellett két közreműködő, Triek és Maszkura is szerepet vállalt. Az első videoklip háromnapos forgatásán épp most vagyok túl, amely számomra abszolút élményszámba ment, köszönhetően Schmidt Alfréd (művésznevén: Visual Fred) rendező szakmai hozzáértésének és hozzáállásának, akivel igen gyorsan egyazon hullámhosszra tudtunk hangolódni.
Most a RaphleXz név alatt alkotsz: miért erre a névre esett a választásod?
Mert egy szóban kifejezi a személyiségemet, másokhoz való viszonyulásomat, művészileg pedig a leendő csapásirányt. Emberileg ez annyit tesz, hogy azt adom, amit kapok, így a velem való bánásmód függvényében többfélének láthatnak. A hangulatomra igen erősen rányomja a bélyegét, hogy érzem magam az adott közegben és ezt se nem tudnám, se nem akarom véka alá rejteni. Művészileg tükröt tartok a világnak, a hibáknak előszeretettel görbét: a sajátjaimnak is. A jövőbeli témáimat, a megfogalmazások hangnemét jelentősen meghatározza majd a fogadtatásom, az új szálon érkező ingerek. Ezen kívül a művésznév egyben tartalmazza a stílusirányzatomat is - a bizonytalankodók kedvéért.
Kik a legnagyobb példaképeid, akiknek a nyomában szeretnél járni? Van-e egyáltalán ilyened?
Hogy a műfajon belül kik, abban nem segítek, találjátok ki! (nevet) Értékrendileg Puzsér Róbertet említeném meg,nagyon kedvelem a filmelemzéseit és világlátását, mely az izmusok és a betanult ideológiák ellenében a józan paraszti logika magas szintje felé tendál. Legyünk tisztában az esendőségünkkel és vállaljuk fel hibáinkat! Merjünk gondolkodni és ne hagyjuk magunkat bepalizni jól felépített, sebezhetetlennek tűnő, vegytisztán haszonszerzési alapon elkövetett szemfényvesztéseknek!
És mivel töltöd az időt, ha épp nem zenélsz?
Szívesen túrázom, utazom el idegen tájakra, olykor a sportokhoz is megjön a kedvem, de szigorúan alkalmilag, életvitelt egyikből sem csinálnék. Szeretek pókerezni online és élőben is: ebből viszont már megesett, hogy életvitelt csináltam. Időszakosan pszichológiai, illetve valószínűség számítással foglalkozó könyveket bújok nagy érdeklődéssel, emellett Rejtő Jenő, Stephen King, avagy H. P. Lovecraft műveit olvasom. Filmekből főleg thriller, dráma, horror vonalon mozgok, s bár van bennem hajlam a világtól elvonuló elmélkedésre, elég könnyen rávehető vagyok társasági eseményeken való részvételre, ha kell, akár a főszereplő képében is.
