Politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek eredményeképpen a múlt század elején valósult meg az az ötlet, hogy az év egy napja legyen jelképesen a nőké. 1909-ben az Amerikai Szocialista Párt február 28-át tette meg nemzeti nőnappá, s 1913-ig e napon tartották az ünnepet. Az 1910-ben Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy évente rendezzenek világszerte nőnapot.
A Nemzetközi Nőnapot 1914-ben tették március 8-ra a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának - más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben elpusztult 129 munkásnő - emlékére. A legtöbb országban ekkortájt erősödtek föl a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére.
A Nemzetközi Nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett, s akkoriban a nők választójogának megszerzése kapott hangsúlyt. (Finnországban a nők már 1906-tól szavazhattak, Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, a franciaországi és az olaszországi nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, liechtensteini nők csupán 1984-től.)
Az ünnep időközben sok helyen elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét, s jobbára virággal, apró ajándékokkal ünneplik. Ugyanakkor az 1980-as évektől e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel követeléseikre, a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára, védtelenségére a figyelmet, arra, hogy hiába biztosít az állam számukra jogegyenlőséget, ha ez továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét. Magyarországon - az Európai Bizottság tavalyi közzétett jelentése szerint - átlagosan 11 százalék az eltérés a női és a férfi fizetések között, s a nők körében nagyobb a munkanélküliség.
Sok helyütt a nők elleni erőszakkal szemben emelik fel szavukat. Így lesz ez Budapesten is, a Blaha Lujza téren a NANE Egyesület és más civil szervezetek nőnapi felvonulással kívánják felhívni a figyelmet a női jogok témájának fontosságára, a nőket érő családon belüli erőszakra, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és a nők elleni erőszak egyéb formáinak áldozataira, akiket a jog sem véd kellően, és arra, hogy e cselekmények elkövetői továbbra is jórészt büntetlenül maradnak.
E napon a Közép-Európai Egyetemen női témájú civil szervezetek közzéteszik 12 pontjukat, s az esemény egyben nyitórendezvénye lesz annak az egész éven át tartó programsorozatnak, melynek során minden hónapban egy pontot vesznek elemzés alá a 12 különféle téma felvetésével. A szervezők szerint ugyanis nem elégséges, hogy az év egy napján - a Nemzetközi Nőnapon - emlékezzünk meg arról, hogy a nők jogai az élet számos területén sérülnek.
Magyarországon a nőnapon adják át az SZDSZ női képviselői által 2002-ben alapított Vig Monika-díjat, amelyet olyan nők kaptak és kapnak, akik a magyar társadalom egészségesebb működésén őrködnek.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Baczonyi László, Sajtóadatbank)
