?Ha tüzetesen megnézik a Lendván készült alkotásokat, láthatják: nincsenek itt az unalomig ismételt variációs sémák, érthetetlen megnyilatkozások. Láthatunk viszont eredeti elképzeléseket, a tradíció és a modernség, a hagyomány és a korszerűség megjelenését? ? mondta el Szepes Hédi művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora január 20-án este, a kiállítás megnyitóján.
Mint hangsúlyozta: a művészek szabadon használják a 21. századi modern művészet különféle irányzatainak eszköztárát. ?Jelen van itt az elbeszélő tematikusság, a groteszk hang, a plasztika anyagiságának és felületének hangsúlyozása.?
A művészettörténész mesélt a Lendvai Nemzetközi Bronzöntő Művésztelepről is, amely 2005 óta működik, és ahol a közös munka, az alkalmazkodás, az egymásra utaltság minden évben különleges közösséget formál: egy alkotóműhelyt szellemi és technikai értelemben egyaránt. A művészeknek a telepen módjuk volt az ott töltött idő alatt kísérletezni, az otthon elkezdett munkát befejezni, újakkal próbálkozni, mindezt tematikai kötöttségek nélkül, frissen, dinamikusan.
Magyarországon a 70-es években a Pécsi Műhely alkotói, majd a Nyíregyháza ? Sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep, később a Mezőtúri Alkotótelep, újabban pedig a Szolnoki Művésztelep műveli a viaszveszejtéses bronzöntést ? mesélt a részletekről Szepes Hédi, hozzátéve: fontos tudni, hogy a lendvai művésztelep beindításában Győrfy Sándor, Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes szobrászművész vett részt, és segített a technikai fortélyok megismertetésében és elsajátításában is.
A művésztelep koncepciója az, hogy az ott zajló munkák átfogják az alkotás teljes ívét: a kisplasztika viaszból való megformálásától kezdve a folyékony bronz 1300 fokon való kiöntésén át a végső megmunkálásig. Évente 5-6 szobrász dolgozhat a művésztelepen, mégis a gyűjtemény több mint száz darabból áll, és a lendvai Galéria Múzeum anyaga nemzetközi hírnévre tett szert ? mondta el a kurátor, megköszönve, hogy a válogatást most Szentendrén is bemutathatják az érdeklődőknek.
A kiállítás megnyitóján azonban nem csak az alkotók munkáját ünnepelték a résztvevők. ?A magyar kultúra napját ünnepeljük, és arra a napra emlékezünk, amikor Kölcsey Ferenc pontot tett a Hymnus végére? ? emelte ki Hóvári János, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója, az esemény házigazdája. Hozzátette: a Hymnus olyan vers, amely lelkileg és földrajzilag is összeköti a magyarságot, és olyan kulturális kapocs, amely történelmünk okán máig bennünk él.
Ksenija Škrilec, a Szlovén Köztársaság nagykövete ? kapcsolódva Hóvári János szavaihoz ? elmondta: a közös kiállítás is kulturális kapocs: az, hogy most mind itt vagyunk, és együtt ünnepelünk. Lendva összeköt minket ? hangsúlyozta, hozzátéve: egészen közel, február 8-án van a szlovén kultúra napja is.
Verseghi-Nagy Miklós, Szentendre polgármestere örömét fejezte ki, hogy a rangos nemzetközi kiállításnak helyet adhatnak. Mint mondta: a művészek nyelve univerzális. Nem kell lefordítani magyarra, hiszen az alkotások magukért beszélnek. A polgármester Ady Endre: A tűz márciusa című versét idézte, kiemelve, mennyire tetszik neki a kiállítás címe: Tűzben született, amely nem csak az alkotás módját, de annak lelki hőfokát is jelölheti. Arra kérte a művészeket: ne engedjék, hogy a tűz kialudjon, bármerre is járnak.
A megnyitón Dóczy Péter színművész elszavalta a Hymnust valamint a Szózatot, majd a résztvevők közelebbről is megtekinthették az alkotásokat, többek között Király Ferenc két jellegzetes művét, melyeken a szemünk előtt alakulnak át az állati és emberi formák, valamint Győrfi Sándor Pogány Madonnáját, melyen a művész egy bizonyos civilizáció eltűnésének példáját rekonstruálja.
A szlovén művészek közül látható Drago Trsar Régi város lakói című kisplasztikája, amely az emberi lét törékenységét szemlélteti. Jakob Brdar háromdimenziós formában testesíti meg a hal metamorfózisát, emberi tulajdonságokkal ellátva. Figyelmet érdemel Dan Reisiner Munkaszolgálatosok emlékműve, amelyet 2016-ban állítottak fel a Teleki téren. ?Lendván készítette el az alkotó ezt a kalligrafikus, háromdimenziós, figurális kompozíciót. A nemzetközi hírű képzőművész és designer egy a szobrászat nyelvén beszélő szimbólumot, mementót hozott létre. A lassú ütemben lépő, megtépázott figurákkal a munkaszolgálatra elhurcolt embereknek, köztük saját édesapjának állít emléket a művész? ? mondta el Szepes Hédi az alkotásról.
A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
Wéber Anikó
Fotó: Csákvári Zsigmond
