Egyéb

Ugráljunk fán - HELLO WOOD A SZIGETEN

Archív 2012. augusztus 22.
A Hello Woodban építészek, tájépítészek, designerek, filmesek és fotósok, animációs és újmédiás fiatalok jöttek össze. Pénz nemigen, csak néhány köbméter fenyőléc, ipari mennyiségű használt raklap és a fantázia szabadsága kellett ahhoz, hogy létrehozzák azokat a térinstallációkat, amiket most a Szigeten beüzemeltek.

A szerkezetek eredetileg egy nemrég lezárult nyári alkotótábor keretében, Borsod és Heves megyei falvak számára készültek, de a tavalyi szigeti siker után érdemes volt az újdonságokat ismét idehozni. Például a Pozsár Péter tervezte, vízpárát köpő, 8 méter magas Tornádót, ami a múzeumi és kreatív részt magába foglaló KultúrZóna jelképe lett. Vagy az EU-raklapokból épített, roppant méretű Colosseumot, amelynek arányai az antik római küzdőtereket idézik, de a belsejében a viadaloknál sokkal békésebb, többnyire koncertek közti pihegést segítő ülőhelyek hívogatnak. Persze a szelídség sem dress-code: a Colosseumot Cerberusként őrző kutyák tátott száján át is be és ki lehet bújni. Utóbbiak Szőke Gábor Miklós szobrászművész kreatúrái, származásuk azonban gyaníthatóan minimum Dante pokláig vezet vissza. A szájukba költözés halálközeli élményét még az is csak látszólag oldja, hogy a Colosseum belsejére esténként mini kivetítők rajzolnak Kepes György és Nam June Paik ihlette fényjátékokat.

A Sziget első napján a monumentális faszerkezeteknek csak egy része volt használható. Az A. Nagy Nándor, Szabó Bulcsú és Huszár András tervezők koordinálásával készült úszóház, ami a lázbérci víztározóról jött vendégségbe, egy domb alján várakozott. Néhány eltévedt szigetes bepróbálkozott vele, szellemeket kergetett a finom osztású, lágyan kanyargó állvány-erdőben, de a lebegés nem volt tökéletes. Az öt kontinenst jelképező, egyenként legalább 15-20 embert befogadó gigantikus fatojásokat mindjárt az elején felaprította a vihar, talán sikerül néhányat újraszerelni a fesztivál ideje alatt.

Két igazán élvezetes Hello Wood-helyszín viszont mindig zsúfolt. Az egyik egy színes szaténszalagokkal kijelölt pihenőliget, a Lounge, melyben kis patakként futnak a levegőben a szalagok, a szél és a látogatók minden rezdülésére mozgásba lépnek, befonják a teret, mint valami eleven és szemmel látható háló, ami emberi interakciókra és a természet jeleire egyforma érzékenységgel válaszol. A másik a sokféle léckonstrukcióból összeállított art-hintapark, Szőke Gábor Miklós és Huszár András klasszikus hintaló-parafrázisainak mindig hangos terepe. A legnagyobb lóban egyszerre vagy ötvenen elférnek, és mindenkinek taposni kell ahhoz, hogy az óriáshinta lengésbe kezdjen ? akkor viszont szédítő magasságba lendül. Távolabb, a holland-magyar sátor mellett egy ugyancsak lécből eszkábált sárga tigris áll ugrásra készen, ez a mélyszegénységben élő, 183 lakosú Szakácsi nevű település újdonsült totemállata, védi és gyámolítja ? itt a Szigeten pedig büszkén képviseli ? a faluközösséget.

Hulladékfából öröm: ez a Hello Wood lényege. Hogy aztán mászóka vagy hinta, szimbólum vagy pad lesz belőle, már mindegy. A műhely önkéntesekkel és spontán jelentkezőkkel, mesterekkel és műkedvelőkkel a Sziget minden napján, élő workshop formájában tovább dolgozik, tereket készít, játékokat ösztönöz.