„Úgy fogadnak bennünket, mint egzotikus világzenét"

„Ezt a számot sose tudjuk abbahagyni, pörgünk, mint egy körhinta" − hangzik el a Zuboly Madárka című dalában, és aki valaha részt vett koncertjükön, pontosan tudja, hogy ez a pörgés szó szerint értelmezendő. A zenekar olyan erővel robbantja fel a színpadot, hogy nincs az az ember, aki kibírná tánc nélkül. Hogy honnan ez az energia, arról senki nem tudna többet mesélni, mint maga Ágoston Béla.

Rengeteg bandában játszottál, magadat zeneközelítőnek nevezed. Hogyan közelíti meg a zenét egy zeneközelítő?

A zenészség megközelítése nem a megszokott módon történt az életemben. Fokozatosan találtam meg azokat a területeket, amik érdekelnek. Egyik mellett sem köteleződtem el, hanem aktívan igyekeztem részt venni a jazzben, a népzenében, a komolyzenében, a zeneszerzésben, a tanításban. A hangszerekkel ez ugyanígy van: dudás is vagyok, szaxofonos is, brácsás is.

És nagyon szeretem a fejemben összeállt összefüggéseket egy új köntösben átadni a gyerekeknek, lehetőleg úgy, ahogy az elődeimtől nem hallhatták.

Mindezt együtt nevezem zeneközelítésnek, hiszen folyamatosan ismerkedem a műfajokkal. Ez egy olyan folyamat, amit egy életen át kell játszani, hogy Hevesi Tamást idézzem.

Ez egy az egyben jellemzi a Zubolyt is.

Igen, különböző, látszólag talán össze nem illő dolgok kereszteződéséből születik a Zuboly stílusa. A zenekar egy szülinapi felkérésre született 2005-ben, ahova összeválogattam az embereket aszerint, hogy ki miben a legjobb. Jött egy népzenész, Félix, egy jazz-zenész, Ernő, majd ritmusszekcióba Busa Pista, én pedig mint zeneszerző összekevertem a dolgokat. A mai napig így alakulnak a számok.

Nem csak a műfaji keveredés, de a hangszerhasználat is meglepő a zenétekben. Van olyan dal, amiben falevelet szólaltattok meg. Hogyan válik hangszerré egy ilyen hétköznapi tárgy?

A levél megszólaltatása egy ősi dolog, nem mi találtuk ki. Nézd meg, a gyerekek is fütyülnek fűszállal, csak az egy gyenge hangszer, hamar elkopik. Ezzel szemben a körtefa levele akár órákon át zenél, lehet vele kísérletezni.

Számos olyan mester létezik a világon, aki egy levéllel egy teljes repertoárt képes eljátszani.

Ez elsősorban a peremvidékeken maradt fenn, például a csángóknál Moldvában, vagy Kárpátalján, azokon a magyar nyelvű szigeteken, ahol a népzenét is napi szinten gyakorolják. Félix egyfajta adatközlő, aki megszólaltja ezt a hangszert.

A Zuboly pályafutása alatt sokat kísérleteztünk. Kiderült, hogy a beatbox és a nagydob például jó párosítás, hogy bőgő helyett basszusgitárt használnánk inkább. Csatlakozott Zoltán szintetizátorral, Félix pedig vagy énekel, vagy falevélen, esetleg szájharmonikán játszik. Ezt rábízzuk. Én is az alapján választom ki a hangszerem, hogy milyen hangulatot, hangszerelést szeretnék. Fontos, hogy a hallgató természetesnek hallja az összhatást.

A koncertjeiteken mindig nehezen döntöm el, hogy mennyi része megszerkesztett, és mennyi része improvizáció a műsornak.

Természetesen írunk számsorrendet a koncertek előtt, ebben pedig mindig van egy nyitott, próbaszerű rész, ahol a spontaneitás a főszereplő. Ez műhelymunka, amibe betekintést nyerhet a közönség.

És a zenei poénok? Azokat is a véletlen szüli?

Ezek általában váratlanul jönnek, de ha valamelyik beválik, beépítjük a zenénkbe.

Mennyire érti ezeket a külföldi közönség, ha magyar népzenére épülnek?

Külföldön az első perctől kezdve megérezték, hogy itt valami olyan dinamikus dolog történik, ami egyszeri és megismételhetetlen, így bárhol voltunk, azonnal táncolni kezdett a közönség. Úgy fogadnak bennünket, mint egzotikus világzenét. Az egyetemes slágeridézetek átsegítik a hallgatóságot a magyar nyelv által okozott bizonytalanságokon.

Idén a Bondorón is felléptek, immáron másodszor. Milyen érzés visszatérni a fesztiválra?

Igen, a Bondoró-indulót én írtam, készült belőle változat vonulós zenekarra és a Zubolyra is. A dal úgy kezdődik, hogy „májusban vár a Bondoró”, ezt át kell még írnom, hogy „AUUUUU-gusztusban vár a Bondoró", hiszen 3 hónappal később rendezik meg idén a fesztivált a vírus miatt.

Egyébként mindig jó ott lenni valaminek a kezdeténél.

Jó látni, hogy valósul meg egy ilyen kreatív kezdeményezés. Tavaly Lovasi András volt a vendégünk, idén pedig Magyar Bori lesz a vendég, aki már négy alkalommal fellépett velünk.

Hol léptek még fel az idei nyáron?

A Fishing on Orfűn, a Fonó Budai Zeneházban, Bárdudvarnokon, szeptemberben pedig az Eötvös 10-ben, a Hunyadi téren.