Idén ősszel költözhet be az a három, esetleg négy művész, aki sikeresen pályázik a Hódmezővásárhelyi Művésztelep három műtermének használatára: ugyan ezek kialakításukból adódóan elsősorban festőművészek számára alkalmasak, minden művészeti ág képviselőjét szívesen látják vendégül. A pályázás feltételeként a hároméves időtartamra tervezett alkotói elképzelés legfeljebb egyoldalas leírását, a pályázati adatlapot, a pályázó eddigi munkásságát ismertető szakmai önéletrajzot kiállításjegyzékkel együtt június 30-ig kell benyújtani ? mondta el a főigazgató. A beérkező pályázatokat szakmai szempontok szerint felállított bizottság bírálja el. A bizottságba kettő főt a Hódmezővásárhelyi Önkormányzat (Nagy Nándor keramikus művész, restaurátor és Rományi László iparművész), három főt pedig a MANK jelöl (Aknay János Kossuth-díjas festőművész, a Szentendrei Régi Művésztelep tagja, Szepes Lászlóné művészettörténész, főigazgatói tanácsadó és Rapcsák Katalin, a Hódmezővásárhelyi Alkotóház és Művésztelep vezetője). A bírálóbizottság javaslata alapján a döntést a MANK főigazgatója hozza meg. A pályázati adatlap a http://www.alkotomuveszet.hu/index.php/muvesztelepek/hodmezovasarhelyi-muvesztelep oldalról letölthető.
A Tisza a magyar képzőművészetben címmel rendezett műhelybeszélgetésen elhangzott: ?A Tisza teljes hosszán megihlette az alkotókat, gondolok például a Tokaji, a Szolnoki vagy éppen a Csongrádi Művésztelepre, de a vajdasági művészek is sokszor merítettek belőle inspirációt. Hódmezővásárhely és a mellette fekvő Mártélyi Alkotóház kapcsán kiemelkedik Tornyai János és Endre Béla munkássága. A festőművészek nemcsak kortársak, de barátok is voltak. Mindketten megjárták a külföldi művészeti iskolákat, Tornyai járt Párizsban Munkácsynál, ismerte a kortárs művészeti törekvéseket, mégis úgy gondolta, hogy hazatér, és a szülővárosában próbál meg kultúrát teremteni kiállítások, felolvasóestek szervezésével. A tervei között szerepelt egy hódmezővásárhelyi múzeum megalapítása is, amely mára meg is valósult, hiszen intézményünk az ő nevét viseli? ? mondta el Nagy Imre művészettörténész, a Tornyai János Múzeum igazgatója. A festőművészt méltatva kifejtette: Tornyai János a modern magyar festészet egyik legtehetségesebb figurája, hiszen kisebb vásznai is olyan monumentális igénnyel készültek, hogy azok poszterméretben is nagyíthatók lennének.
Izgalmas, hogy a két említett művész, majd hozzájuk csatlakozva például Rudnay Gyula ? aki később a főiskola tanára ? vagy Iványi Grünwald Béla ? aki később a Kecskeméti Művésztelep vezetője ? részvételével egy alulról szerveződő művészcsoportosulás jött létre Vásárhelyen, köszönhetően annak az inspirációs forrásnak, amelyet a mártélyi táj jelentett. Tornyai házat is vett Mártélyon, vásznain jól felismerhető a Holt-Tisza vadregényes tája, de őrzik a múzeumban Endre Béla számos, Barcsay Jenő festőművésznek írt levelét is, amelyben a mártélyi táj varázsos voltát ecseteli. ?Számos, itt készült festmény pontos születési helyét be tudjuk azonosítani Mártélyon, hiszen jellegzetes vonásai könnyen felismerhetők az itt festett alkotásokon? ? mesélte Nagy Imre. Az Alkotóház művészei közül kiemelte Fodor Józsefet, Kajári Gyulát vagy Novotny Emil Róbertet és a még mindig a mártélyi motívumokból dolgozó Erdős Pétert, akik a Vásárhelyi Művésztelep alkotóiként nagyon sokat dolgoztak a környéken.
A Mártélyi Alkotóház tavaly nyáron újult meg, jelenleg öt kétágyas, fürdőszobával és a Tiszára néző erkéllyel rendelkező szobával, tágas közösségi térrel, valamint jól felszerelt közös konyhával várja a folyó szerelmeseit. Az épületekhez hangulatos kert tartozik, ahol bográcsozásra is lehetőség nyílik.
Aranyi Sándor, a PleinAir-Csongrád Nemzetközi Alkotótelep vezetője megemlítette: az ő munkáiban is megjelenik a Tisza, ráadásul az utóbbi öt évben nemcsak festi, hanem fotózza is a partot. ?Rengeteg külföldi jár Európán kívül Indonéziából vagy éppen Argentínából is hozzánk, 16 országból több mint 180 művész fordult meg 25 év alatt a művésztelepen? ? mesélte. Hozzátette: a kor művészei inkább a folyópart hangulatát ragadják meg, és azt próbálják visszaadni, tehát nem a konkrét Tisza-ábrázolás jelenik meg a munkáikban.
Verebes György, a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője szerint ugyan szinte egyidőben született a szolnoki és a nagybányai művésztelep, két nagyon lényeges különbség van köztük: Nagybányán mesterekhez kapcsolódó kurzusokról lehet beszámolni ? amely Szolnokon soha nem volt jellemző ?, de a fő különbség mégis a Tisza. Onnan tudta Szolnok lakossága: megérkezett a tavasz, hogy a művészek megjelentek az utcán, és őszig el sem hagyták a vidéket. ?Nem okvetlenül a Tiszát ábrázoljuk, az sokkal inkább áttételesen, szimbolikusan hat ki ránk. A Tisza jelenlétében létezünk, még ha nem is tudunk róla, ez pedig nagy természetességgel jelenik meg a művészetünkben.?
Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
