A tatai Esterházy-kastélyegyüttes turisztikai fejlesztése elnevezésű projekt 1,5 milliárd forint európai uniós és 900 millió forint hazai forrásból valósult meg a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. beruházásában. A rekonstrukció több évig tartott.
Mit mutat be a tárlat?
A célunk az volt, hogy a kiállítás utaljon a kezdetekre, a család 17. századbeli felemelkedésére, amikor Esterházy Miklós köznemesi sorból az ország első emberei közé került, miután grófi rangot és nádori címet kapott. A család dicsőséges útja ezzel indult, a tatai kastély története viszont „csak” a 18. században kezdődött, mivel a birtok akkor került a família tulajdonába. A Nemzeti kastélyprogram és a Nemzeti várprogram keretében, a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. koordinációjában megvalósult tárlat fő témái között szerepel a kastélyépület és a család története. Az utóbbit a díszteremben ősgaléria, a család karrierjét pedig diplomáciatörténeti kiállítás mutatja be.
Melyek a család történetének főbb hangsúlyai, legjellemzőbb motívumai?
Aulikus családról van szó, ami azt jelenti, hogy a bécsi udvar közelében éltek, és hűségesen szolgálták az uralkodót katonaként, diplomataként, hivatalnokként. A tatai ág története (I.) Józseffel kezdődik, aki katona, hadvezér, a dunántúli seregek főparancsnoka, tábornagy, majd életének utolsó hat évében országbíró volt. A század közepén Esterházy Miklós diplomataként Mária Teréziát szolgálta. A fia, Ferenc szintén diplomata lett. A 19. században Esterházy Móric előbb nagykövet, majd Ferenc József bizalmi embere volt, aki miniszterré nevezte ki. A grófok a nagyköveti beosztásuk időszakaiban számos helyen megfordultak Európában, és amikor hazatértek, az ott látottakat igyekeztek a hazai viszonyok között megvalósítani. Esterházy Miklós, aki nyolc évig szentpétervári nagykövetként tevékenykedett, amikor visszatért Magyarországra, elhatározta, hogy ragyogó rokokó kastélyt fog felépíteni. A tervét fia, Ferenc valósította meg.
A kastélyt Fellner Jakab tervezte, és az 1770-es években lett kész.
Esterházy József 1727-ben megvásárolta a birtokot, ami a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc után meglehetően romos állapotban volt. Ekkor megindult a terület benépesítése és a mocsarak lecsapolása. Később Miklós került a család élére, aki a fiatal Fellner Jakabot kérte fel a kastély tervének elkészítésére. Ha megépítik, akkor a legragyogóbb magyarországi barokk kastély állt volna Tatán, de a gróf korai, 1764-es halála miatt a tervet elvetették, és a vár melletti ingatlanon alacsonyabb költségvetésű kastély megvalósításába kezdtek bele. Az utóbbiról nem maradt fenn szignózott alaprajz, így csak a korabeli számadások, adatok és a stíluskritika alapján következtetünk arra, hogy a mai épületet is Fellner Jakab tervezte.
Mikor élte fénykorát az Esterházy-család a kastélyban?
A tatai kastély életének virágkora a 19. századra tehető. Az uralkodó, I. Ferenc császár ekkoriban több ízben is Tatára látogatott. Volt, amikor három hónapot töltött el a birtokon. Őt Esterházy Ferenc nápolyi nagykövet fogadta. Az 1890-es években Esterházy Miklós az akkori uralkodó, Ferenc József bizalmi embere volt. Nem politikai értelemben, hanem a vadászatok terén. A tatai birtok ekkoriban a lovasvilág központjának számított.
A gróf sokat tett a város felemelkedéséért. Anyai örökségét felhasználva teljesen felújíttatta a kastélyt és környékét, és lelkesen támogatta a művészetet. Színházat építtetett, műtermeket tartott fenn és művészeket hívott meg, akikkel műalkotásokat készíttetett. Ösztöndíjat adott nekik, és szállást is biztosított számukra a fejedelmi udvartartásban. A tatai kastély fénykorának az 1870-es, 80-as és 90-es évek tekinthetők. Ekkoriban az addigi rokokó kastélyt sokkal díszesebbé, harsányabb színhasználatúvá, neorokokó stílusúvá alakították át.
Az épületet 1945-ben kirabolták, aztán hosszú évtizedekig kórházként funkcionált. Csaknem hat év alatt újították fel.
Az épület rekonstrukciójának többéves folyamatához számos meglepetés és csodálatos történet köthető. Az egyik legizgalmasabb az, amikor a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Zrt. – amely a kastélyprogramot gondozza és az épület gazdája is – felvette a kapcsolatot a tatai grófi ág örökösével, aki Ausztráliában él. Aztán részben vásárlás, részben ajándékozás révén igazi kuriózumok: személyes tárgyak, arcképek és például olyan embereket ábrázoló festmények kerültek vissza az épületbe, akikről korábban nem volt képi ábrázolás. Az egykori ezüstkamra néhány darabját is sikerült visszaszereznünk. Az ezüstkamrában nemcsak az asztali ezüstöt tárolták, hanem a grófi család egyfajta kincstára is volt. A grófnő jóvoltából több nagyon szép, címeres ezüsttárgy is visszakerült ide. Az ezüstkamra bemutatására most készülünk.
A felújítás során találtak érdekességeket, esetleg titkos szobákat, folyosókat?
A kutatókat több meglepetés is érte. Előkerült például a teljesen elfalazott központi nagykazán, érintetlen állapotban. Amikor az épület felújítása során a padlókat és a födémeket elbontották, megtalálták az emeleti grófnői és a földszinti grófi lakosztály közötti lépcsőt, amelyet korábban csak a gróf és a grófnő használt, és egy csapóajtó kötött össze. A régi fotók alapján tudtuk, hogy létezett, de arra nem számítottunk, hogy egy szakasza az álmennyezet felett még mindig megvan.
Mely tárgyak, berendezési elemek jelentették a legnagyobb kihívást a restaurátorok számára?
Az első kályhák az 1770-es években készültek. Minden teremben díszkályha állt, amelyet egy másik teremből fűtöttek. Ezeket lebontották, átrakták. A kályhafülkék már üresek voltak. Szebényi Judit, a kályhák szakértője, a kiváló restaurátor egy nagy kupac halomból ki tudta válogatni az együvé tartozó elemeket, így négy kályhát sikerült restaurálnunk. Megjegyzem: varázslattal.
Ugyanez elmondható a fürdőszobáról, amelynek falain megmaradt az eredeti csempe. Akárcsak a mosdó és a fürdőkád, amelyben a grófi gyermekek tisztálkodtak. A berendezés a csodával határos módon maradt meg, ugyanis később évtizedekig a kórház betegei használták, és ennek folytán rengeteg sérülés érte, törések, fölösleges vascsövek csúfították el. A díszteremben lévő faburkolat és a parketták megmaradtak ugyan, de sérült állapotban, a táblás parkettát kátrány csúfította el. Az összes restaurátor nagyszerű és nemegyszer bravúros munkát végzett.
Az arcképcsarnokban lévő portrék eredetiek?
Igen, a Magyar Nemzeti Múzeumba került ugyanis a második világháború után huszonkét olyan festményt, amelyek a kirabolt kastélyban megmaradtak. A képek egy része így most ugyanott lóg a falon, ahol egykor. Az ősgaléria-sorozat helyreállítása is restaurátori bravúrnak számít, mivel a festmények keretei elvesztek, így most az archív fotók alapján rekonstruálni kellett őket.
A termek berendezésében milyen háttérismeretek segítettek?
Egy szerencsés módon fennmaradt fotósorozat nagyban segítette a munkánkat. Eredeti és máshonnan származó, de korabeli bútorok segítségével készült az archív fotók és régi leltárak alapján a berendezés. Ilyen a grófnő hálószobája is, amelynek bölcsőjében egykor a grófi gyermekeket ringatták. E köré hálószobai jellegű berendezés került, hasonló az archív fényképen láthatóhoz. Elképesztő összegekből műtárgyakat, bútorokat, festményeket vásároltunk. Barátságos és otthont sugárzó tereket próbáltunk kialakítani, amik persze nem veszik fel a versenyt az eredeti helyiségek pompájával, de azt sugározzák, hogy a 19. században ez a hely otthonként szolgált.
Hogyan lehet úgy bemutatni egy otthonként szolgáló teret a maga gazdagságában, hogy a tárlatvezetés során ne tűnjön zsúfoltnak? Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt?
Nagyon nehéz. Folyamatosan fejben kellett tartani, hogy hol van a látogatói útvonal, a látogató milyen szögből fogja látni a tereket. Figyelembe kell venni a tárgyak biztonságát és azt, hogy mindenki úgy érezze, a grófi család életébe csöppent bele, és nem múzeumban jár. Egyébként nincs recept. Több forgatókönyv készült. Sokszor kellett alkalmazkodni az újonnan felbukkant és beszerzett darabokhoz vagy kicsit újratervezni a dolgokat. És sok minden az utolsó pillanatban dőlt el.
A termekben lévő leírások Esterházy Péter szövegeiből idéznek.
Az idézetek Esterházy Péter Harmonia caelestis című nagyszerű családregényéből származnak, amely a 17. századi kezdetektől összefoglalja a família történetét. Az író tatai történeteket is feldolgozott a regényben. Ezekből használtunk részleteket, amelyek találóan, néha kissé ironikusan mutatják be az arisztokrata világot.
A város számára mit jelent a felújított kastély?
Tatai vagyok, és úgy érzékeltem: a város rettegve szemlélte, hogy mi lesz a kastéllyal, amely évtizedekig kallódott, jövőtlenül és reménytelenül állt itt, miután már kórházként sem működött. Úgy vélem, hogy a tataiak számára óriási öröm a felújítás és a megnyitás, az épület átadását az idei év kulturális szenzációjának tartom. A látogatottság rendkívül magas, ennek nagy részét szerintem a helyiek teszik ki. A várra és a szép környezetre, amiben élünk, eddig is büszkék lehettünk, de az Esterházy-kastély felújításával nagyot léptünk előre.
További érdekességeket a tataikastely.hu oldalon olvashatnak.
Képek forrása: Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.
