Új igazgatók vajdasági magyar színházak élén

Friss, új lendülettel kezdték meg mindhárman működésüket, s amiben mindhárman egyetértenek, hogy a színházaknak erős társulatai vannak, a legnagyobb gondot a technikai személyzet kis létszáma okozza, ezen mindenképp szeretnének változtatni mindhárman.

Urbán András rendező négy mandátumon keresztül igazgatta a Kosztolányi Dezső Színházat, most várost és színházat vált, úgy érezte, ideje továbblépni. A színházat, mint mondja jó kezekben hagyja, a Desiré Central Station Fesztivált pedig továbbra is ő vezeti majd, nem szakad el tehát teljes mértékben Szabadkától. A búcsú nem volt könnyű, hisz a Kosztolányi Dezső Színházban – mint meséli – minden szög beverése kötődik hozzá. „Nincs olyan érzés bennem, hogy nem tudom elengedni, inkább egy baráti vállvonással lépek ki belőle. Ez egy kis színház, sok fontos dolog a színház életében akkor történt meg, amikor én voltam igazgató, de az Újvidéki Színházban is fognak dolgok hozzám kötődni, remélem.”

Az újvidéki igazgatóságot nagy kihívásként éli meg. A színházban korábban rendezőként már jelen volt, olyan előadások fűződnek a nevéhez, mint például a most is futó Neoplanta vagy a Hasszán aga hitvese, más azonban rendezőként, s más igazgatóként jelen lenni. „Az újvidéki társulat egy nagy erénye, hogy sokféle emberrel dolgoztak, sok fajta előadást csináltak az elmúlt években, egy hétpróbás társulatról van itt szó. S az is előnye a színháznak, hogy kiváló színészek alkotják a társulatot. Engem főleg azok érdekelnek, akik dolgozni akarnak, fejlődni, továbblépni, s akiknek a színház az első számú kihívás az életben.”

A színház épülete meglehetősen elöregedett, bizonyos részei javításra szorulnak, illetve a létszámstop miatt bekövetkezett létszámcsökkenés itt is gondokat okoz, s mindezek megoldásra szorulnak – tette hozzá. Aki ismeri András rendezői munkásságát, az tudja, hogy radikális, kísérletező, korunkra, világunkra és társadalmunkra előadásaiban keményen reagáló művészről van szó, háta mögött sok díjjal és elismeréssel. A rendezéssel természetesen nem fog felhagyni, sőt, az Újvidéki Színház munkájában is szeretne részt venni rendezői minőségében is. Egy mindenki számára érdekes és izgalmas, minőséges kortárs színházat szeretne vezetni, ami nem zárja ki a családcentrikusabb előadásokat, s a közönséggel jobban kommunikáló jelleget sem, de ahol a kísérletezés is teret kap. Optimistán néz a jövőbe. „Az Újvidéki Színház nem csak fesztiválszínház, az adott térben, helyben is jelen kell lennie. Fontos, hogy újra megjelenjen Vajdaság kisebb magyarlakta helyiségeiben, s nyelvtől függetlenül is tudjon kommunikálni. Fontos a magyar közönséggel és közösséggel a napi szintű és szerves kapcsolat, emellett pedig fontos az is – amit a színház már aránylag jól működtet – hogy a nem magyar ajkú közönség is követhesse a munkáját. Egy városi magyar színházról van szó, s a színháznak ezt nem kell letagadnia, nyilván oka van annak, hogy a mai napig működik” – mondta Urbán András.

Mészáros Gábort is a változás utáni vágy lökte elsősorban az igazgatóság felé.

A Kosztolányi Dezső Színház színésze tizenöt éve tagja a társulatnak, több mint hatvan előadásban láthatta a közönség. Igazgatósága első fázisában minden energiáját abba fekteti, hogy maximálisan átlássa a színház működését, hisz bár színészként is igyekezett mindent kézben tartani, ami az előadásokat, próbákat érintette, de ez a mostani helyzet egészen más. „Megnyílt előttem a papírok és táblázatok, pályázatok és számok világa is. Kihívás, amit nagyon élvezek” – mondja.

Vajdaság egyetlen magyar művészszínházaként tartják számon a Kosztolányi Dezső Színházat, ezen nem tervez változtatni. „Természetesen minden színház igyekszik színes repertoárt összeállítani, de azt hiszem, mi vagyunk az egyetlenek, ahol dominál a műhelyszerű, kísérletező munkamódszer, s ezt a jelleget szeretném is megtartani.” Bővülni fog a Desiré Villamosa programsorozat, melynek keretében különféle koncerteket, könyvbemutatókat, vendégelőadásokat lát vendégül a színház. Gábor szeretne a jövőben elismert vagy feltörekvő, tehetséges fiatal magyarországi rendezőkkel dolgozni, s már meg is kezdődtek az egyeztetések. „Szeretnék nyitni Magyarország felé, hisz sok fiatal rendezőről felénk nem sokan hallottak még, de nyitottak a felkérésekre, ismerik a színházat. András olyan csodálatosan kiépítette a színház renoméját, hogy messze földön híresek vagyunk, ezt túlzás nélkül mondom. Fontosnak tartom azt is, hogy kapcsolatokat építsek k, hogy tudjanak rólam a városban, megismerjenek, bízzanak bennem, hogy lássák ki az a Mészáros Gábor. András felépített egy nagyon erős színházat, ezt most az én személyem fogja továbbvinni” – nyilatkozta az új igazgató.

A Kosztolányi Dezső Színházban öt színész munkahely van, jelenleg két üres hellyel, hiszen Fülöp Tímea Budapestre költözött, Gábor pedig átül az igazgatói székbe. „Társulaton belül kell, hogy legyenek bizonyos archetípusok. Hogy amikor rájuk nézel, öt különböző történet ugorjon be róluk, s hogy színpadon kiegészítsék egymást. Egy férfi és egy női színészt szeretnék felvenni, s erre van is lehetőség, hisz sok fiatal színész végez/végzett most, akik nagyon tehetségesek, már vannak ötleteim” – meséli Gábor.

Ahogy az Újvidéki Színházban, a KDSZ-ben is óriási gondot okoz, hogy a technikai személyzet a racionalizáció miatt csökkent, ez a tény pedig ellehetetleníti a munkát. „A színpadmesterünk egyben a hangmester is, egy fényesünk van, egy kellékes és egy gardróbos. Ez nagyon kevés, s van, aki csak pár hónapja dolgozik nálunk, akivel persze mindenki segítőkész, de nagy rajta a nyomás. Szóval ez a legnagyobb harcunk, hogy visszakapjuk ezt a két munkahelyet” – tudtuk meg Mészáros Gábortól.

Jelenleg új előadásban nem láthatjuk, a régiket játssza tovább, a jövőben azonban szívesen vállal új szerepeket. „Nem tudnám elképzelni azt, hogy soha többet ne álljak színpadra. Most azonban kell egy kis idő, hogy mindent átlássak, ami a színház működtetésével kapcsolatos. Jelenleg elsősorban ugyanis igazgató vagyok, nem színész, s szeretném ezt minél jobban csinálni.”

A Zentai Magyar Kamaraszínház friss, ropogós új igazgatója is a társulat tagjai közül került ki, ő Dévai Zoltán színművész.

Ő pedig máris maga mellé vett egy kiváló szakembert, Mezei Kinga színművész, rendező személyében, aki művészeti vezetőként segíti majd munkáját.

„Lassan tíz éve vagyok a Zentai Magyar Kamaraszínház színésze, s eljött az ideje a változásoknak. A döntésemben mindenki támogatott, ráadásul magam mellett tudhatom Mezei Kingát, aminek nagyon örülök, hisz hasonlóképpen gondolkodunk színházról művészeti és színházpolitikai, színházvezetési értelemben is. A kétpólusú vezetésben hiszek, úgy egészséges, ha ezt a feladatkört két ember osztja meg. Emellett szeretném, ha Kinga a jövőben is rendezne nálunk.”. A Zentai Magyar Kamaraszínház társulatában a legtöbben csak meghatározott időre szóló szerződés alapján dolgoznak, Zoltán ennek megoldását érzi a legnagyobb feladatának. Az előző vezetőség is dolgozott ezen, megpróbálják most sikerre vinni. A színháznak két technikusa van, ez bizony igencsak kevés, a munkába sokszor a színészek is kénytelenek besegíteni. „Nincs díszítőnk, kellékesünk, saját takarítónk, pénztárosunk. Azt hiszem, nagyon kell szeretni azt, amit csinálsz, hogy ilyen feltételek mellett is csináld, ráadásul ilyen elánnal, mint mi. De tény, hogy már sok éve úgy működünk, mintha a Tanyaszínház lennénk, s ez ésszerű tervezéssel valamilyen szinten orvosolható lenne. Ha nem is máról holnapra, remélem, lépésenként sikerülni fog.” Ezen a téren is van tehát bőven feladata az új igazgatónak.

Szeretne elővenni néhány előadást, melyet szerinte nem játszottak még ki, lenne rá közönség. „A Zentai Magyar Kamaraszínház fő profilját tekintve prózai színház, s meg is marad ennek, de nagyon szeretnénk kipróbálni új dolgokat, belekóstolni az összművészeti színházi formákba. Szeretnénk kielégíteni többféle ízlésű közönséget is. De ez nem jelent arculatváltást, inkább csak annak színesítését. Új gondolati sémákat tervezünk nyitni, s olyan közösséget építeni, ahová jó tartozni, ahol jó lenni” – mondta Dévai Zoltán.

A társulatot is bővítené, ám először a jelenlegi kollégái státuszát szeretné megoldani, viszont új színészekben s vendégművészekben is gondolkodik, hogy színesedjen a csapat, s új energiák is megjelenjenek a munkában. „A társulat a színház legnagyobb erőssége. Régóta itt vannak,  profi, összeszokott csapat, amely a jelenlegi körülmények között is lelkesen dolgozik” – mondja.

Gáborhoz hasonlóan ő is szeretne új előadásokban is játszani, ám sokkal kevesebbet, mint eddig: évente egy vagy két szerepet. „Azért én színészből vagyok, s mint egy jó sportoló, szükségem van az edzésre, azaz esetemben a színpadi játékra, a próbákra. Másrészt, ha egy csónakban evezünk, akkor ott kell lennem nekem is abban a csónakban” – zárta szavait Dévai Zoltán.

Mindhárom új igazgatónak sikeres munkát kívánunk, fújjanak hát azok az új szelek, mi, a közönség pedig mindezt izgatottan várjuk.

A nyitóképen Mészáros Gábor, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház (fotó: Szerda Zsófia), Urbán András, az Újvidéki Színház (fotó: Szerda Zsófia) és Dévai Zoltán, a Zentai Magyar Kamaraszínház (fotó: Herédi Krisztián) igazgatója.