„Mint a legtöbb lemez, ez is arról szól, hogy mi történt velünk az előző lemez óta. Nagyon nagy reményekkel, még nagyobb lehetőségekkel mentünk bele 2020-ba, ezért magunkat és a dalokat is kicsit túl komolyan vettük. Ha egy igekötővel kellene leírni azt az időszakot, akkor az a »túl« lenne. Túlgondoltuk, túltoltuk, túláradtunk, túlestünk. A végére már tényleg csak túl akartunk esni rajta. Rajta, vagyis mindenen. Ha nincs Covid és maradj otthon és a többi, akkor valószínűleg feloszlottunk volna” – így mesél Agócs Márton, a zenekar énekes-gitárosa az új lemez születéséről.

A feloszlás nem történt meg, ehhez nagyban hozzájárult az albumkészítés terápiás folyamata.

Ahogy Agócs fogalmaz, egyfajta szabadulás lett a nyáron megjelenő lemez: az egymás és saját maguk iránti elvárásoktól, az előbb említett „túl”-októl. „Az új lemez koncepciója tulajdonképpen annyi volt, hogy azt írjuk, ami jön. Úgyhogy azt írtuk le, ami jött. Ezért nincs dalunk a vonatokról. Van viszont gyászról, szerelemről, miértekről és néha a mertekről.

Egyszerű, nem túl vidám, de nem is túl szomorú.

De legalább igaz” – teszi hozzá a dalok kapcsán.

Az Aurevoir. a kezdetektől arra törekedett, hogy ne szorítsák magukat műfaji keretek közé, így ezúttal is sokszínű albumot készítettek. Az Utánad-nál a zenekar egyöntetűen azt érezte már a kezdetektől, majd később a próbákon és a stúdióban is, hogy ez lesz az egyik kulcsdal az új lemezen. Agócs jellemzése szerint ha csak egy másodperccel is rövidebb lenne a dal, a Spotify valószínűleg magától rárakná a punk zsánert. A zenei címke viszont ne tévesszen meg senkit, az Utánad alapvetően egy szerelmi vallomás.

Nyitófotó: Fejér János