Ostia kikötője (Ostia Antica) kulcsfontosságú szerepet töltött be az ókori tengeri kereskedelemben. Az elsősorban a kiváló állapotban fennmaradt, csodálatos ókori épületeiről, mozaikjairól és freskóiról ismert hatalmas régészeti terület az eliszaposodás és a tengervízszint-emelkedés következtében ma már három kilométerre van a tengertől.
Darius Arya és Alberto Prieta, a Római Kultúra Amerikai Intézetének két munkatársa egy tíz méter hosszú, három méter széles betonfalat vizsgálnak. A fal egykoron a part mentén helyezkedett el, de ma már hatalmas fügefa borítja be. A kutatók először megtisztítják az építészeti elemet, felmérik a tömegét, mélységét, a szelvények megnyitásával (és az ott talált leletek megvizsgálásával) pedig arra keresik a választ, hogy vajon mi lehetett a szerepe a kikötő életében. Később folytatják a terület konzerválását, amelynek célja, hogy megvédjék a romokat az egyre burjánzó növényzet negatív hatásaitól.
Ostiát Ancus Marcius, Róma negyedik királya alapította az i.e. 7. században, a feljegyzések szerint ez volt a birodalom első coloniája. Osita kikötője kereskedelemi és katonai célokat is szolgált, az i.sz. 2-3. században már 75 ezren lakták. Eddig a város kétharmadát tárták fel az 1938 óta tartó ásatások során.
