- The Black And White Album című új lemezetek némiképp eltér a korábbi munkáitoktól. Milyen koncepcióval vonultatok stúdióba a felvételeihez?
- Már a legelején elhatároztuk, hogy különböző producerekkel fogunk dolgozni, méghozzá Svédországon kívül, és minden számhoz új hangzást kreálunk. Roppant izgalmas volt ez a stúdiózás, hiszen a világ különböző pontjain folytak a felvételi munkálatok, és azáltal, hogy mindenki, aki részt vett benne, beleadott magából egy picit, nagyon változatos és izgalmas lett a lemez.
- Az utóbbi időben kommersz hiphop-R&B sztárproducerekkel is dolgoztatok, például a Justin Timberlake (FutureSex/LoveSound) és Nelly Furtado (Loose) sikerlemezeit jegyző Timbaland Shock Value albumára is készítettetek egy közös számot, a Throw It On Me című klipdalt. Ez talán egy kicsit furának tűnik elsőre egy rockzenekartól, nem?
- Talán, de számunkra mindenképpen jó élmény volt a közös munka. Rengeteg új dolgot tanultunk tőle, hiszen teljesen máshonnan jön zeneileg, mint mi. Az új lemezünk készítésében Pharrell Williams is részt vett, ő is inkább hiphopban és mainstream produkciókban utazik, bár az együttesét, a N.E.R.D.-t akár rockzenekarnak is nevezhetjük. Nagy élmény volt vele dolgozni, annak ellenére, hogy órákat késett. (Nevet.) Teljesen új munkamódszerekkel ismerkedtünk meg, és máshogy közelítettük meg a stúdiózást, mint eddig.
- Az egyik Pharrell-lel készült funkos dalotok, a We Rule The World (T.H.E.H.I.V.E.S.) nemrégiben kislemezre is került, aminek a borítóját egy rajongótok tervezte. Hogy jött az ötlet, hogy közönségeteket kéritek fel borítótervezésre?
- Ezzel a pályázattal az volt a célunk, hogy megtudjuk, mit vagyunk képesek kihozni az emberekből. Azt is, hogy hogyan érinti őket a zenénk, milyen gondoltakat ébreszt bennük. Fantasztikus dolgokat küldtek a srácok, alig tudtuk eldönteni, melyik legyen a nyertes munka!
- Láthatóan nagyon fontos számotokra, hogyan jelentek meg színpadon: mindig valami elegáns fekete-fehér egyenöltözetben vagytok. Van, aki azt állítja, a rock&'n?rollhoz nem kellenek a külsőségek, csak állj ki és játssz?
- Számomra legalább olyan fontos a színpadi megjelenés, mint a zene minősége. Persze vannak olyan zenekarok, amelyek nem törődnek a külsőségekkel, és attól még nagyon jók, de én el sem tudom képzelni, hogy civilként menjek fel a színpadra egy Hives-koncerten. Szinte a kezdetektől van fellépőruhánk, ez hozzátartozik a produkcióhoz, ezek vagyunk mi.
- Állítólag még a backstage-ben is fekete-fehér egyencuccban rohangáltok. Ez igaz?
- Igen, az interjúkra is egyforma ruhában megyünk. Engem egyáltalán nem zavar, pedig tudom, hogy vannak olyan emberek, akik hülyét kapnak, ha meglátnak máson egy ugyanolyan göncöt, mint ami nekik is van.
- A zenekar imidzsének alakítását profikra bízzátok vagy teljesen a ti kezetekben van?
- Mindent mi találunk ki.
- Ez fura, hiszen azt híresztelitek, hogy a dalokat és a szövegeket is egy titokzatos menedzserfigura, egy "tiszteletbeli hatodik tag?, egy bizonyos Randy Fitzsimmons írja nálatok. Tényleg, mi a véleményed azokról a csapatokról, akiket menedzserek és producerek raknak össze?
- Nincs velük semmi bajom, de azért egy zenekar kicsit máshogy működik, mint egy énekesekből álló popegyüttes. Nálunk nem arról van szó, hogy valaki dróton rángat bennünket, bár még mindig Randy írja a dalok nagy részét, nekünk is van beleszólásunk a dolgokba.
- Látszik, hogy ösztönösen érzitek a színpadot. A stúdiómunkával hogy álltok?
- Bevallom őszintén, jobban szeretünk koncertezni, olyankor az ember csak felmegy a színpadra, lenyomja a bulit, aztán lazulhat kedvére. Egy album készítése során sok mindenre oda kell figyelnünk. Sokszor nagy nyomás nehezedik az emberre az elvárások és a határidő miatt. A legutóbbi The Black And White Album készítése különösen stresszes volt, hiszen nyolc stúdióban készült a lemez, és sokszor csúsztak a munkálatok. Egyébként sok más zenekarral ellentétben mi nem írunk dalokat a turnék alatt, szeretünk csak a bulikra koncentrálni.
