A modern világ egyáltalán nem kímélte a gízai piramisokat. Még egy nemzedékkel ezelőtt is magányosan álltak a sivatagban, és ma is így tekintenek ránk a képeslapokról, amelyek alapjául a megfelelő szögből készített fényképek szolgálnak. A turizmus gyors fejlődése azonban körbeépítette őket kávézókkal, éttermekkel, ajándékboltokkal, ló- és teveistállókkal, valamint mindenféle oda nem illő építménnyel és szegényes szállással, ahová a turistákat zsúfolják. Ehhez jön még a Kairót elkerülő forgalmas körgyűrű, amelyet középszerű szállodák szegélyeznek.
Mindez azonban hamarosan megváltozik. A sivatagban ugyanis már épül a Si-Fu Peng kínai-amerikai építész által tervezett hatalmas múzeum, amely megváltoztatja a gízai tapasztalatokat. A Nagy Egyiptomi Múzeum (GEM) lesz a világ legnagyobb régészeti és egyiptológiával foglalkozó múzeuma, amit úgy terveztek, hogy a piramisok modern kiegészítője legyen. Ott emelkedik majd, ahol a Nílus ártere véget ér, és elkezdődik a sivatag.
A magas pálmák mögött a terület teljes hosszában hatalmas, háromszögletű ónixdarabokból álló fal fog húzódni. "A fennsík teljes összhangban van Kefrén piramisával. A termékeny föld és a sivatag, az élet és a halál határvonalán fekszik. De hogyan jeleníthető meg ez a vonal, ez az esztétikai minőség? Az építész szerint az épületnek időtlen külsőt kell adni, és mivel a fény időtlen, átlátszónak kell lennie" -mondja Jasszer Manszur projektigazgató.
Eredetileg az építész alabástromot akart, mivel sokan úgy vélik, hogy egykor ez borította a piramisokat. "De az alabástrom minősége és mennyisége nem megfelelő" - állítja Manszur. Végül az ónixra esett a választás: az építők most fésülik át a világ piacait, hogy hat futballpálya méretű terület lefedésére elegendő mennyiséget találjanak belőle.
A Manszur által leírt fantasztikus homlokzat és a hatalmas lépcsőház azt sejteti, hogy a múzeum a piramisok nagyszerűségével vetekszik majd. Manszur ezt tagadja, szerinte "a múzeum nem hasonlítható a piramisok nagyságához: ez bántó kijelentés." "A múzeum belsejéből mindhárom piramis jól látható" - mondja Roisin Heneghan, Peng felesége.
Kairó irányából közeledve az ónix enyhén rózsaszínű felülete magához vonzza a látogatókat, belépésre és felfedezésre invitálva őket. A ragyogás pedig estére sem fog elmúlni, hiszen a tervek szerint a múzeum sötétedés után is nyitva lesz. Az ónixfal mögött hatalmas belépőcsarnok fogadja a látogatókat. Itt kap helyet II. Ramszesz 83 tonnás szobra, amely tavalyig a kairói pályaudvarral szemben állt, és ahonnan szigorú óvintézkedések mellett szállították el. A szobor most a múzeum alagsorában áll egy hullámvaslemezzel borított helyen, és arra vár, hogy végleges helyére, a 2011-ben megnyitandó múzeum előcsarnokába kerüljön.
A múzeumba szánt 100 ezer műalkotás a jövő márciustól érkezik új helyére. Egyelőre a múzeum elsőként megépülő részében, a Restaurálási és Energiaközpontban kapnak helyet, amely az év végére készül el. A kairói Egyiptomi Múzeumból vagy az ország más területeiről ide kerülő darabokat először megvizsgálják, és nyilvántartásba veszik a kilenc laboratórium valamelyikében. "Mindegyikről részletes elemzés készül. Némelyiküknek gyors segítségre van szüksége, mások viszont alapos restaurálásra szorulnak"- mondja Mohamed Ghoneim a múzeum egyik tervezője.
Ramszesz szobrán kívül a múzeum másik látványossága a hatalmas, 600 méter hosszú és 45 méter magas lépcsőház lesz, amelyen keresztül (liften vagy lépcsőn) a látogatók felmehetnek a "sziklatetőre". A múzeum egyik kiállítótermeként is funkcionáló, a londoni Metaphor rendezvénytér-tervezők által megálmodott lépcsőházból a múzeum minden helyiségét el lehet érni, a tetején pedig pompás kilátás nyílik majd a piramisokra.
Ghoneim szerint évente mintegy ötmillió látogatóra számítanak, és ez a szám 2020-ra nyolcmillióra növekedhet. A látogatók többsége Egyiptom híres kincseit akarja látni, különösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot a Tutanhamon sírjából előkerült 4000 éves leletek és Ré napcsónakja, amellyel az isten bejárta mindennapi útját az égen.
A múzeum azonban nem csupán ókori leletek sorát kínálja: az ókori egyiptomi civilizáció múzeuma lesz. "A görög-római korig megyünk el, és ott megállunk" - mondja Ghoneim. A civilizáció minden vonatkozása előtérbe kerül, a Nílus ókori kultúrájának teljessége, az öntözéstől a mezőgazdaságon át egészen a művészetekig és a kézművességig. Ezt pedig nem csupán kiállítják, hanem újra megalkotják a múzeum négy, a piramisokra néző parkjában, ahol az iskolások és a kíváncsi mesteremberek megismerhetik az egykor élt egyiptomiak ügyességét.
"A művészetek és a kézművesség műhelye lesz, ahol a mesteremberek megtanulhatják a famegmunkálás, szoborkészítés, fazekasság, papirusztermesztés és papiruszkészítés, szövés és fonás, valamint növénytermesztés ősi egyiptomi technikáit" - mondja Ghoneim.
A Kairó központjában található Tahrir téren álló híres Egyiptomi Múzeumot 1902-ben építették egy francia építész tervei alapján, eredetileg 10 ezer műalkotás elhelyezésére tervezték. Ma azonban már 120 ezer műtárgy látható a kiállításokon, több ezer lelet fekszik a raktárakban, és az egész felszerelés reménytelenül elavult.
A lazacvörös színű kiállító termek berendezése ugyan sivár, ezt azonban a plafonon világító fluoreszkáló fények és iskolás csoportok állandó lármája ellensúlyozza. A múzeumi élményt gépfegyveres svájcisapkás őrök teszik teljessé. A kincsek viszont önmagukban is mindenért kárpótolnak. Igaz, egyes tárgyak mellett többnyelvű ismertető is olvasható, a legtöbbször azonban semmit nem találunk.
A kairói múzeum a Nagy Egyiptomi Múzeum megnyitása után a fáraók korának művészetét fogja bemutatni, ennek ellenére bizonyos, hogy a turisták többsége először az új múzeumot akarja majd látni. Az új épületben ugyanis helyet kap egy múzeum, egy gyerekeknek szánt kiállítás, egy rövidített bemutatóterem olyanoknak, akik nem akarják bejárni az egész múzeumot, egy 800 férőhelyes konferenciaközpont, amely az egyiptomi kultúra ihlette színházi előadások rendezésére, például az Aida vagy balettek bemutatására is alkalmas.
Lesz még egy 500 és 250 férőhelyes előadó, mozi, könyvtár és médiatár is. A múzeumot elektronikusan összekapcsolják a világ más fontosabb, egyiptológiával foglalkozó múzeumaival. A költségek 592 millió dollárra rúgnak, ebből Japán 300 millió dollárt adott kedvezményes kamatozású kölcsön formájában.
Az építészeti és technológiai megújítást valódi fordulatként képzelik el: "A gízai piramisokhoz vezető utat Napóleon építtette Eugénia császárné tiszteletére; a jelenlegi Egyiptomi Múzeum szintén a gyarmati kor terméke; egy ideig műtárgyakat árvereztek el benne. A Nagy Egyiptomi Múzeummal Egyiptom végre a saját kezébe veszi az örökségét. Egyiptomiak vagyunk, ami annyit jelent, hogy büszkék vagyunk az ókori egyiptomi civilizációra. Nem az iszlám fanatizmust képviseljük - akik így gondolkodnak, azok biztosan ellenzik a képábrázolást, de mi nem törődünk velük. Ez a mi történelmünk és civilizációnk. A múzeum segítségével megtaníthatjuk az embereket a modern gondolkodásra, és megismertethetjük velük a történelmüket" - mondja Mohamed Ghoneim.
