Maugham regénye 1937-ben látott napvilágot, azóta számtalan színházi- és filmfeldolgozás készült belőle. A Játékszín változatát Németh Ákos alkalmazta színpadra, szerzői szándékai szerint ez a verzió áll legközelebb Maugham eredeti művéhez.
A történet főszereplője Julia Lambert, egy remek humorú, csodálatos színésznő, akinek mindene a színpad és a játék.
Férje – aki nem mellesleg színházigazgató – mindenben támogatja őt, mindemellett bölcsen veszi tudomásul felesége szeszélyeit. Még azt is, amikor Julia beleszeret a jóképű, igen fiatal könyvelőjükbe. Vígjátékba illő, ahogy Juliának ezúttal nem sikerül úrrá lennie az érzelmein. De vajon ér-e annyit ez a szenvedély, hogy veszélybe kerüljön miatta minden, ami eddig fontos volt? Maugham jól ábrázolta a női lélek kuszaságát, kiszámíthatatlanságát, megannyi furcsa rezdülését. Esze ágában sincs idealizálni a nőt.
„Az író a főhősét cselekvő és önmagát folytonosan kontrolláló személyként írja le, és ebbe a különleges írói fogásba kapaszkodva tudunk konfliktust generálni, ez teszi maivá és izgalmassá az előadást. S mi még? Eszenyi Enikő jelenléte” – mondta Szikora János az olvasópróbán, és felelevenítette első közös munkájukat: 1985-ben Egerben rendezte a Csongor és Tündét, a dramaturg a napokban elhunyt Morcsányi Géza volt, Tünde szerepére pedig Eszenyit kérte fel.
Rögtön ezután első televíziós rendezésére, A kaméliás hölgy főszerepére is meghívta a fiatal színésznőt, aki óriási filmsikert és valódi drámát csinált az akár a giccs felé is hajlítható történetből. A giccs Maugham cselekményét is megkörnyékezhetné, hiszen a színházról felszínesen is lehet szólni; szándékaik szerint azonban épp ezt akarják elkerülni.
Szikora János hangsúlyozta, tisztában van a Játékszín közegével és nyelvezetével. A Csodálatos vagy, Júlia! története szörnyű, voltaképpen arról szól, hogy megöregszünk. „Erről pedig elegánsan és szellemesen megnyilvánulni a szórakoztatás nemes lehetőségét kínálja” – mondta, majd hozzátette, ez nem afféle könnyed darab, amelyet már a ruhatárban elfelejtünk, hanem olyan, amelynek pillanatai és élethelyzetei még jó ideig foglalkoztatják az embert.
Julia Lambert férjét, Michael Gosselyn, színházigazgatót Hirtling István, Tom Fennell könyvelőt Lelkes Botond alakítja, a további szerepekben Pásztor Erzsi, Szőlőskei Timea, Baronits Gábor és Mosolygó Sára lép színpadra. A produkció dramaturgja Lőkös Ildikó, a díszlettervező Kovács Yvette Alida, a jelmezeket pedig Szikora János visszatérő szakmai partnere, Zoób Kati tervezi. A történet az 1930-as években játszódik, és a 2023-as színrevitelben is ezt a kort idézik.
A február 25-i bemutatóról Bank Tamás, a Játékszín igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a tízéves Játékszín repertoárjának egyik ékköve lesz.
Fotó: Juhász G. Tamás
