(MTI) A síremléket a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság és a Magyar Állami Operaház közösen avatta fel kedden délelőtt. Zsigmond Attila, a bizottság tagja, a Budapest Galéria igazgatója rámutatott, hogy a botanikai szempontból is értékes sírkertben rendkívüli jelentőségű, értékű és szépségű építmények, szobrok állnak, némán emlékeztetve nagyjainkra.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság számos operaházi művész sírját nyilvánította védetté az utóbbi években ? emelte ki. Pataky Kálmán csaknem jeltelen sírjára állított emléket 2006-ban, felújították apósa, Beregi Oszkár színész nyughelyét is. 2008-ban Kern Aurél igazgatónak, 2009-ben Szemere Árpád énekesnek készítettek új névtáblát, 2010-ben Máder Rezső karnagy-igazgatónak állítottak új síremléket, ugyanebben az évben Maleczky Vilmos és felesége, Ellinger Jozefa ? Sebeők Sára hangképző tanára ? síremlékét újították fel, valamint új névtáblát helyzetek el Mészáros Imre hegedűművész-igazgató sírján. 2011-ben Lendvay Andor, Sándor Erzsi és Sándor Mária síremléke újult meg ? sorolta Zsigmond Attila, hozzátéve, hogy Alszeghy Kálmán rendező és Radnai Miklós igazgató sírját a dalszínház vette gondozásába.
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház kormánybiztosa arról beszélt, hogy a sírnál elhangzott Lucrezia Borgia-áriából, az 1905-ben készült recsegő felvétel ritkaságából tudta meg igazán, hogy milyen kiváló énekesnő is lehetett Sebeők Sára.
A társadalmi emlékezet feledékeny, ezért fontos, hogy legyenek olyan csoportok, közösségek, amelyek felidézik az elődök példáját ? hangsúlyozta. Felvázolta a Magyar Királyi Operaház örökös tagjának pályáját.
Sebeők Sára 1886-ban született Sátoraljaújhelyen, Ellinger Jozefa után Bécsben Rosa Paumgartnernél tanult. 1905-ben Gustav Mahler szerződtette a bécsi Hofoperhez, 1907-ben Frankfurtba ment. Innen vendégként tért haza, az ő kedvéért újította fel az Operaház Bellini Normáját 1908. április 4-én. A következő évadtól már a dalszínház rendes tagja, drámai koloratúrszerepeket énekelt: Melindát, Szilágyi Erzsébetet, átvette az olasz hősnőket, Toscát, Améliát (Az álarcosbál) Tango Egisto vezényletével. Ugyanakkor a német repertoárban is kitűnő, ő Vasquezné mellett Wagner zenedrámájában Izolda, elsőként énekelte Richard Strauss Arabelláját, 1919 áprilisában pedig Kerner István vezényletével az Ariadne Naxoszban Primadonnáját. Pályáját karakterszerepekkel zárja le, Poldini Farsangi lakodalmának nemzetes asszonya, Kodály Háry János című daljátékának ősbemutatóján a császárnét alakítja. 1942-ben visszavonult a színpadtól, hatvan éve, 1952-ben hunyt el.
