A Budapesti Metropolitan Egyetem Kommunikációs és Művészeti Karán első ízben indult el 2012 szeptemberében a Mozgóképművész mesterszak. A diákok a mozgóképkészítés valamennyi műfajában jártasságot szerezhetnek itt, kisjátékfilmeket, dokumentumfilmeket, televíziós műsorokat, animációs filmeket, reklámfilmeket, experimentális alkotásokat készítenek. Hogyan lehet ennyi ismertetet egy kétéves képzésbe belezsúfolni?
Úgy gondoljuk, hogy ennek a szakmának csak egy része oktatható, a képzés nagyobbik részét így a gyakorlat teszi ki. Igen erős gyakorlati képzést kell nyújtanunk. Kiváló példaként szolgál erre az alapszakunk, ahol rengeteg filmet készítettünk a diákokkal. Számtalan gyakorlati feladatot adunk óráinkon, az oktatók meg vannak győződve arról, hogy leginkább ezzel segítik növendékeinket. Nyilván később hallgatóink a specializációjuknak megfelelően próbálnak elhelyezkedni a filmes szakmában, meglehetősen nagy sikerrel. Már most több olyan hallgatót fel tudok sorolni, akik különböző produkciókban dolgoztak, vagy most is dolgoznak, megint mások hosszabb távra szerződtek le egy-egy filmes, tévés projekt kedvéért. Igen felkészült fiatalok kerülnek ki a mester (MA) szakról is, ami jó esélyt ad nekik arra, hogy felfigyeljenek rájuk azok a stúdiók és televíziók, akik új embereket keresnek. Nyilván ebben a szakmában mindenkinek az a célja, hogy a saját filmes ötletét is megvalósítsa, ezért a hallgatók pályázatokon is nagy lelkesedéssel vesznek részt.
Bizonyára specializálódtak a szakon tanuló hallgatók. Mely szakirányok, tantárgyak keltették fel az érdeklődésüket?
A képzés természetesen szerteágazóan zajlik, ezért lehet, hogy miközben mozgóképkészítőket képzünk, vannak, akik ugyanerről a szakról író-dramaturgként, kreatív producerként, vagy éppen vágóként kerülnek ki. Korábban animátorok is végeztek a szakon, jelenleg azonban külön folyik a képzésük. Tehát különböző specializációkon oktatjuk a hallgatókat, már amennyire ez a szakma oktatható.
A Budapesti Metropolitan Egyetem és az Átrium Film-Színház immáron két éve működik együtt. Miben nyilvánul meg ez az együttműködés, és hogyan tudnak profitálni a hallgatók?
Ez egy fontos együttműködés, minden évben az Átriumban tartjuk a diplomafilm-vetítéseket, ahol az alapszakon végzettek és a mesterképzésre járt hallgatók bemutathatják a nagyközönségnek saját vizsgafilmjüket, pontosabban azok közül a legizgalmasabbakat. Nem az Átrium tehát az egyetlen partnerünk, de a megjelenésünk szempontjából nagyon fontos.
Úgy tűnik, egy tudatosan felépített művészeti képzésről van szó, amit az évek során folyamatosan bővítettek. Milyen célt tűztek ki a jövőre nézve?
A munkánkat két különböző szemlélet határozza meg. Ahhoz, hogy gyakorlati képzést tudjunk nyújtani, nagyon fontos, hogy minél több, a filmes és televíziós szakmában már gyökeret eresztett intézményekkel működjünk együtt, mint az Origo Filmstúdióval, vagy más, televíziós stúdiókkal. Ezen szakmai kapcsolatok nélkül nem tudnánk az alapképzéseseknek biztosítani azt a gyakorlati tapasztalatot, amit megígérünk. Így azonban az előírt kötelező szakmai gyakorlatot jó, hasznos helyeken tudják teljesíteni. Ezeket a szakmai kapcsolatokat azonban folyamatosan ápolni és fejleszteni kell, hogy minél nagyobb kínálatot tudjunk felmutatni hallgatóinknak. A másik fontos szempont, hogy a legfejlettebb technikával ismertessük meg a diákokat. Persze ehhez is elengedhetetlen a kapcsolatépítés, mert ezt a magas technikát az iskola nem tudja, tudhatja önerőből biztosítani. Harmadrészt borzasztóan fontos, hogy olyan tanárok tanítsanak, akik zöme maga is aktív, és fontos helyet foglal el a szakmában, mert azt hiszem, a tanárok gyakorlati tapasztalataiból is sokat lehet tanulni.
Kapcsolatai révén bizonyára nem csak hallgatóitól értesül azok elhelyezkedési esélyeiről, hanem máshonnan is. Kialakult már Önben egy kép arról, min kell változtatni a jövőben?
Azokat, amiket felsoroltam, mind erősíteni kell, nincs ugyanis olyan erős pozíció, amit ne lehetne javítani. Például minden lehetőséget meg kell ragadni ahhoz, hogy a hallgatók a legjobb technikával dolgozhassanak. Nincs megállás, ez egy örökmozgó gépezet, nincs olyan pont, amikor elérhetjük a maximumot.
A filmipar változásaira tudnak reagálni, például arra, hogy ma olyan sok film készül?
Óriási a fiataljaink között az érdeklődés az éppen aktuális trendek iránt. Ha adott esetben jobban érdekli őket a televíziós sorozat, mint a játékfilm, akkor azt ki kell szolgálni. Ugyanakkor meg kell mutatni, hogy a filmkészítési szemlélet, a hatni tudás képessége a televíziós széria és játékfilm készítésénél azonos vagy nagyon hasonló. A hallgatónak a saját módszereiket kell kikísérleteznie, és akkor nyilván olyan helyen talál munkát, ahova a szíve és az érdeklődése húzza.
Növendékeinknek elegendő lehetőséget kell teremteni arra, hogy kísérletezzenek és akár tévedjenek is. Ha zsákutcába fordulnak, fontos, hogy megtanulják, hogy onnan ki is kell jönni, tehát meg kell ismerniük, hogy ők maguk hogyan működnek a legjobban. Van, aki úgy tud haladni, hogy minden nap dolgozik egy kicsit, más meg rohamszerűen. És ez nem baj addig a pontig, amíg tudja, hogyan hozza ki magából a legtöbbet. Ennyiben nem porosz nevelés a mienk, viszont a munkatempóban meg igen, hiszen hétről-hétre újabb filmet kell készíteniük a diákoknak.
Nem tartja merészségnek egy ilyen kis országban a Színművészeti mellett filmes képzések elindítását?
Ezen a piacon viszonylag kevés intézmény van jelen.
Éppen ezért nem gondolták úgy, hogy nincs szükség többre?
Szerencsére a hallgatói igény nagy. Számtalan nagy televíziós csatorna létezik és rengeteg külföldi film, produkció készül Magyarországon, a filmes szakma elég sok lehetőséget kínál a pályakezdőknek, annak dacára, hogy filmből nincs sok és hogy ez egy drága műfaj. De mégis a mi reményeinket látszik igazolni az élet, hogy van munka és van igény munkatársra. Nagyon sok hallgatónk elmegy egyébként külföldre, ami nagyon hasznos tapasztalatot jelent számukra. Annak idején a céhlegények, mielőtt mesterekké váltak volna, szintén tanultak külföldön, a nemzetközi szakma, a külföldi tapasztalat csak segítheti az itthoni elhelyezkedést.
A szak hallgatói már a munkaerőpiacon is kipróbálták magukat. Hol helyezkedtek el egykori tanítványaik?
Vannak, akik az MTVA-ban, vagy heti sorozatoknál helyezkednek el, sokan külföldre mennek továbbtanulni, tehát mindenki megtalálja a helyét. És persze sokan vesznek részt olyan külföldi produkciókban, amiket itt forgatnak Magyarországon.
Sokan pedig külföldről jönnek ide tanulni.
Évről évre egyre több külföldi diákunk van, akiket a nagyon erős angol nyelvű alapszakunk csábít ide. Idén már egy közel húsz fős csapat jött össze, pedig tavaly még csak hat fővel kezdtünk. Ciprustól, Ukrajnától kezdve Törökországon át Görögországig érkeznek hozzánk, nagyon színes társaság ez, akik előbb vagy utóbb közös stábokat alkotnak a magyar hallgatókkal, így a hallgatóink egészen más szemléletet sajátíthatnak el a nemzetközi kavalkád segítségével, mint máshol.
Rozgonyi Ádám
Több kedvelt magyar sorozatban dolgozott korábban, mint a Familia Kft., a Linda, az Angyalbőrben. Ő rendezte 1998-ban Az öt zsaru című hatrészes sorozatot. Az egyik legszebb emlék számára a Kisváros, ami szerinte ?szépen építhető világ volt sokféle karakterrel. De mindegyik sorozatot szerettem, mert olyan munkában eleve nem vettem részt, ami nem vonzott.? Februártól a Barátok közt című sorozat producere, de nem most találkozott először a sorozattal, korábban éveken keresztül rendezője is volt annak.
