A Helyi érték – Új szerzemények című kiállításnak az a különlegessége, hogy az elmúlt hét-nyolc évben beérkezett munkák közül válogat. Főként olyanok közül, amelyeket korábban még nem látott a nagyközönség, így nemcsak a gyűjteményben számítanak újdonságnak, hanem a látogatók számára is. A tárlat igazi ereje pedig abban áll, hogy átfogó képet fest a Ludwig Múzeum gyűjteményezési stratégiájáról, érdeklődési köréről.
Az például már rögtön a bevezető teremben kiderül, hogy a múzeum szereti azokat a munkákat, amelyekben van valamiféle játékosság. Valami, ami mosolyt csal a látogató arcára vagy meglepi.
Szegedy-Maszák Zoltán Tárgyak című sorozata már szokatlanul élénk színei miatt is felkelti az érdeklődést. Az optikai játékok, a pszichedelikus térélmény hosszú időre leköti a látogató figyelmét, akinek a mozgása hatására ezek a művek dinamikussá válnak. Itt szerepel Szvet Tamás Esettanulmány – Társadalmilag elkötelezett című műve is, amely a múzeumi műtárgyszállító ládákat imitálja. Az alkotó precíziós vágásokkal „csipkézte meg” a szobor egyik oldalát, ami kívülről konstruktivista kivágatot mutat. Ha a néző beles a számára kijelölt lyukba, a kivágat az optikai illúzió révén Delacroix A szabadság diadalra vezeti a népet című festményének női alakját rajzolja ki. A munka tehát csak akkor válik teljessé, ha a néző voyeurré válik.
Az, hogy a kiállítótér fő terében főként a negyvenes művészgeneráció tagjainak munkái szerepelnek, jelzi, hogy a múzeum egyre inkább nyit a fiatalabb alkotók felé.
Talán az egész anyag legintenzívebb munkája Nemes Márton Holnap13 című, egész falat betöltő installációja, amely egyszerre idézi meg a klasszikus gesztusfestészeti hagyományokat és reflektál korunk vizuális ingerekkel gazdagon átszőtt mindennapjaira. Az elektronikus zene napfényes, életvidám hangulatát megidéző dinamikája pozitív érzelmekre hangolja a szemlélőt, technikai és színbeli gazdagsága pedig szinte felrobbantja a retináját.
Hasonlóan szórakoztató Csató József Töltsünk több időt a kertben című festménye. Amorf formái az első pillanatban szürreális táj növényi elemeinek tűnnek. Ám ha tovább nézzük, akkor bizonyos formákba elkezdünk szemeket belelátni, a növények pedig egysejtű, amorf élőlényekké alakulnak a szemünk előtt.
Barabás Zsófi Január elseje reggel című festménye is játékra invitálja a nézőjét. A tömött és lazúros felületek, a színes foltok értelmezhetők absztrakt formaként, bizonyos távolságból viszont női alakká állnak össze.
A gyűjteményben sok olyan munka szerepel, amelynek könnyed humorában van az ereje.
Szabó Eszter Ágnes falvédői a régi idők hangulatát közvetítik, kompozíciói, feliratai (Amikor nagymamám, Zalai Imréné találkozott David Bowie-val) pedig a popkultúra primer nyelvét imitálják. Szalay Péter Kettős látás 3. Szürkemarha című festett szobra a kispolgári giccsek, a nippek világából merít, az alakok tengelyszimmetrikus összenövesztésével pedig megmosolyogtatja a látogatót.
A Helyi érték – Új szerzemények című kiállításon a neoavantgárd művészek, a hetvenes évek konceptuális tendenciái kerülnek fókuszba. Az is izgalmas, ahogy a tárlat a Bosch+Bosch Csoport, valamint a Pécsi Műhely közötti párhuzamosságokat felrajzolja.
Nagyon erős az a belső terem, ahol Hajas Tibor Tumo II című performanszának fotódokumentációja, Erdély Miklós rajza, a Fércmű, Türk Péter két, számokon alapuló festménye, Hencze Tamás képe, valamint Méhes László Langyos víz című vászna látható egymás közelében. A tér ezzel az elképesztően intenzív válogatással képes érzékelhetővé tenni azt a szellemiséget, amely a hetvenes évek magyar művészetét meghatározta. De ugyanennyire lelkesítő az a neoavantgárd művészeket tárgyaló egység, amely tele van Tót Endre-munkákkal. És itt szerepel Ficzek Ferenc két csodálatos festménye is, amelyekkel a fény képalkotó erejét analizálta. A különféle formájú sablonok réteges egymásra helyezésével olyan kollázsokat hozott létre, amelyek egyszerre értelmezhetők sík műként és térkonstrukcióként.
Különösen szimpatikus, hogy a kiállítás külön egységet szentel a női szerepmodelleket vizsgáló munkáknak.
Láthatunk néhány alkotást Ladik Katalintól, és kiállították Csernik Attila Testprintelés Ladik Katalinnal című fotósorozatát is, amelyen a nyomtatáshoz használt betűket női testre nyomtatta. A betűk nem állnak össze szöveggé, csupán a vizualitásuk fontos. Ujj Zsuzsi Trónusos című fotója a női lélek árnyoldalát tárja a néző elé. Az ábrázolt alak a szerelem hiányától szenved; gyötrődik, emészti magát, és közben teljesen lecsupaszítja magát a néző előtt. Kvázi vállalja önmagát minden borzalmával együtt.
A kiállítás leglíraibb egysége az, amelynek hátsó falán oltárként függ Záborszky Gábor Álom az Etnán című, a vulkánnál tett kirándulás ihlette, képpárokból álló műve. A párok egyik darabja homogén, monokróm felület, a másik pedig olyan képi struktúra, amelynek fakturális minőségeit a kávézacc és a papírmassza adja.
Bálványos Levente Grafitreliefe törékeny struktúrát mutat fel, a gipszbe szórt grafit a megsebzettség, az emberi lét mulandóságának szimbóluma. Lehet, hogy épp ez a mű az, amivel a kiállítást zárni érdemes. Egyrészt, mert ez éppúgy megmozgatja a befogadót, mint Szegedy-Maszák munkája a bevezető térben. Másrészt, mert elgondolkodtat önmagunkról, és ráébreszt illékonyságunkra.
A Helyi érték – Új szerzemények című kiállítás április 24-ig látogatható.
Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
