(MTI) - Gunter Demnig 10x10 centiméter nagyságú betonkockát hozott magával (úgy néz ki, mint az egykori macskakő) a kocka tetejére beépítette azt a rézlapot, amelyen a vészkorszakban elhurcolt személy neve, születési dátuma, deportálásának ideje és helye, halálának dátuma áll. Szerszámaival kivágja a járda aszfaltjából a szükséges méretet, és gyorsan kötő malterba helyezi a követ.
A botlatás csak szimbolikus, mert nem esik el senki a kőben megbotolva, de mivel az ember gyakran lefelé nézve megy, észreveszi a csillogó táblát, egy pillanatra megáll s elgondolkodik - mondta el Berger Ágnes Berlinben élő pszichológus, aki Magyarországon útjára indította 2007-ben a magán-holokausztemlékművek állítását.
Németország után Magyarországon tette le a német művész a legtöbb emlékező macskakövet. Gunter Demnig jövőre egy hetet tölt Magyarországon, s akkor vidéki városokban további megrendeléseknek tesz eleget.
A mostani 36 emlékező macskakövet a Fővárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány pályázata nyomán, középiskolások nyomozásai után kezdte el a járdákba építeni a kölni művész a diákok részvételével.
Spira Veronika, a közalapítvány kurátora, projektfelelős elmondta: az volt a cél, hogy minél több gyereket bevonjanak a kutatásba s ezzel megismertessék velük a vészkorszak borzalmait. Majdnem 100 budapesti lakos adatait gyűjtötték össze levéltári kutatások nyomán, de Karsai László történész, aki felügyelte a munkát, mindössze 36 kő letételét engedélyezte, mert a többieknél pontatlanságok voltak, s csak az kaphatott emlékkövet, akinek az adatait precízen kiderítették a diákok. Ezt a történész külön ellenőrizte. A kövek elhelyezésének összes költségét a fővárosi alapítvány állja.
