Az együttes folyamatosan próbál és játszik a közönség jelenléte nélkül a Kodály Központban, olykor házon kívül. Adventi zenés naptáruk mindennap jelentkezik, a YouTube csatornájukon lélekemelő minikoncertekkel csatlakoztak az Adományozó kedd nevű nemzetközi mozgalomhoz, megemlékeztek az együttes jeles évfordulóiról.
Valóban nagyon aktívak vagyunk. Lehet ennek pszichológiai magyarázata is: ne veszítsünk a tempónkból. De tesszük inkább az alapító, Lick György szándéka és morális alapvetése miatt. 1811. december 9-én az általa vezetett zenekar – a Zeneművész Társaság – első hangversenye is jótékony célú volt, árvák és özvegyek javára. Az alapító okiratban is szerepelt, hogy egy művészeti közösség csak a társadalomba mélyen beágyazva létezhet. Ez a gondolat sajátja a PFZ-nek.
Mindig törekedtünk rá, hogy ne közönségünk legyen, hanem közösséget építsünk.
És mint említettem, van mentális magyarázata is az aktivitásunknak. Tavasszal majdnem három hónapig éltünk home office-ban, társak és közös zenélés nélkül. Szörnyű volt. Szerencsére gyorsan regenerálódtunk. A nyári időszakban elindítottuk az új évadot, egy darabig fogadtuk a közönséget a Kodály Központban, aztán a helyzet változásával átköltöztünk az online térbe. Már tavasszal eldöntöttük, hogy e célból ki kell alakítanunk a segítő partnerkapcsolatokat.
Mire számít: a járvány után is ott lesznek a világhálón?
Közgazdászként úgy tekintek erre a jelenlétre, mint egy új üzletágra, a művészeti szcéna újabb részére. Az internetet, az elektronikus médiumokat az elmúlt másfél évtizedben elsősorban márkaépítésre használták. Ma sokkal inkább a kulturális tartalmak eljuttatása a feladat. Azt prognosztizálom, hogy nem oda tér vissza a működésünk, ahol a pandémia előtt volt. Tavasszal teljesen tudatosan készültünk rá, hogy a második hullám idején ne kerüljünk váratlan helyzetbe. Nagyon jó technikával, kiváló zenei rendezővel és stábbal, sok kamerával magas minőségű koncertközvetítéseket, felvételeket – teljes értékű szolgáltatásokat legyünk képesek nyújtani.
Biztos vagyok benne, hogy a közönség visszatér a hangversenytermekbe. Valószínűleg nem egyik napról a másikra, de ahogy a televízió nem szüntette meg a mozit, az élő zenehallgatás sem veszít az értékéből. Azt viszont gondolom, hogy újfajta versenyhelyzet alakul ki. Személyes példát hozok: Pécsett élek, de az életvitelünkhöz hozzátartozott, hogy havonta elmenjünk budapesti színházi előadásokra. A közvetítések jelenleg nagyobb rálátást engednek a fővárosi színházi szcénára. Felteszem, ha majd ismét lehet, ezek alapján fogjuk kiválasztani, melyik műhely érdekes számunkra, hová menjünk személyesen.
Úgy véli, hogy az online lét a minőség iránti érzékenységet is növeli, vagy legalábbis finomítja.
Aki manapság esténként leül koncertet nézni, az New York-tól Toulouse-on át Bécsig az egész glóbuszról válogathat. Kitárult, és ugyanakkor szobányira zsugorodott a világ. A Pannon Filharmonikusok hangversenyeit igen szép számmal követik. Ez komoly felelősséggel jár. Nevezetesen, hogy az ikszedik Beethoven-szimfóniát tőlünk, és ne mástól akarják hallani. Ha jól sáfárkodunk ezzel a lehetőséggel, még jobban megerősíthetjük a kötődést, a lojalitást a zenekarhoz.
A Lickl-évfordulóhoz kötődik a másik fontos dátum: tíz évvel ezelőtt nyílt meg a Kodály Központ.
Ahol ideális körülmények között, remek infrastruktúrával, tiszta, biztonságos környezetben, egymástól kellő távolságot tartva működünk. A muzsikusok olyan inspirációval dolgoznak, ami felülmúlja a normál időszakot. A zenével való foglalkozás megtart bennünket.
A PFZ élére állva korán kitűzte a célt: épüljön Pécs, az első magyar egyetemi város kultúrtörténetéhez méltó hangversenyterem.
2003 óta vezetem az együttest, és ne feledkezzünk meg róla, hogy Hamar Zsolt akkori zeneigazgató-karmesterrel együtt vizionáltuk a koncertközpontot. Soha nem fogadtam el, hogy azért, mert valami nem a fővárosban van, az csak egyfajta lekövető, másodkézből való dolog, és ne lehetne nagyon progresszív művészeti teljesítményeket létrehozni. Pécs históriája jó bázis ehhez. Azt gondolom, hogy Magyarország egyik meghatározó szimfonikus együttese a Pannon Filharmonikusok, a zenélése ugyanolyan érvényes a Kodály Központ színpadán, mint a Müpa Bartók Béla Hangversenytermében, Frankfurtban vagy Berlinben.
A Kodály Központ megnyitása valóban kitüntetett esemény volt 10 évvel ezelőtt. A hangversenyterem nélkül azt az utat, amit bejártunk, nem lehetett volna megtenni. A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége elnökségi tagjaként szakadatlanul arról beszélek, hogy minden régióközpontban meg kell épülnie a Kodály Központhoz hasonló akusztikai környezetet biztosító teremnek, mert e nélkül a magyar zeneművészet nem fejlődhet.
A Pannon Filharmonikusok létét én töretlen felívelésnek látom. Mint minden szimfonikus együttesnél, a zenei vezető, a velük pódiumra lépő karmester személyisége természetesen meghatározó jelentőségű. Hamar Zsolt tíz éve után a már elhunyt Peskó Zoltán mintegy két éve, Kocsis Zoltán velünk töltött tíz éve is ilyen volt. Bogányi Tibor már a tizedik szezonjában jár, és tavaly szegődött hozzánk a nemzetközi hírű dirigens, Varga Gilbert.
Az élő találkozásokat illetően mintegy másfél év marad ki a kulturális, így a zenei életből.
Ez nagyon hosszú idő. Bár azt mondtam, hogy a termekbe biztosan visszatér a közönség, azért ez nem lesz ilyen egyszerű, nem máról holnapra történik meg. Az emberek az otthon töltött időt „belakták” valamivel. Talán sorozatokat néztek, tevékenyek lettek a közösségi oldalakon, hiszen nem mentek koncertre, moziba. A művészeti intézményeknek ezért sem lehet bezárkózni a csigaházba, fenn kell tartani a kapcsolatot a társadalommal. Hogy sikeresen vissza tudjuk hozni a személyes találkozásokat, közös erőfeszítéseket kell tennünk, erős közös üzeneteket kommunikálnunk – e tekintetben nem vagyunk versenytársak.
A Kodály Központ megnyitásától kezdve népszerű a szakmában. Most sorra jelentkeznek együttesek, hogy innen streamelnének, hiszen olyan kitűnő a felszereltségünk, kvázi digitális koncertközponttá alakultunk. Pár napon belül fogadjuk az Óbudai Danubia Zenekart és a Budapesti Fesztiválzenekart.
A jövőt pozitívan látom. Sok nagyszerű programunk maradt el, ezeket mind pótolni fogjuk, sűrűbben koncertezünk, mint korábban. Azt is tervezem, hogy gyakrabban lépünk ki Pécsről, mint az elmúlt tíz évben. Keletre, nyugatra, északra, délre körülbelül kétszáz kilométerre működnek zenekarok. A regionális szerepet jobban betöltve a közbülső helyeken szeretnénk megjelenni, és újraindítani a hangversenyéletet.
A nyitóképen Horváth Zsolt, fotó: PFZ/Gyarmati Csaba
