Telkes 39 szabadalmának zöme a napenergia hasznosításához köthető. Tudományos felfedezéseinek jelentősége egyre csak szaporodik: az 1970-es évek olajválságától napjaink ökológiai válságáig egyre nő az igény az alternatív energiák hasznosítására, természeti környezetünk tehermentesítése érdekében.

1948-ban a Boston melletti Doverben épült meg a Telkes-házként ismert első, napenergiával fűtött ház, amelyben Telkes Máriának sikerült megoldania a hőenergia tárolását Glauber-só segítségével.

Amerikában a passzívházakat ma is Telkes-házként emlegetik a felfedező emlékére, akárcsak a hordozható sütőlapot, amelyet Telkes-sütőnek neveznek.

A Glauber-só nátrium-szulfát, ami 32-33 Celsius-fok körül olvad folyékony halmazállapotúvá, és sokáig, akár tíz napon keresztül is képes tárolni a hőt. A doveri ház falaira és a tető belső felületeire Glauber-só-tartályokat szereltek fel, a belső tereket pedig levegő- és vízkeringető rendszerrel látták el, így biztosították a ház fűtését. A korabeli Est című napilap a találmányt az autó feltalálásának fontosságához hasonlította.

Tengervíz-sótalanító találmánya rengeteg amerikai katona életét mentette meg: a katapultálni kényszerülő pilóták felfújható napdesztillátorral tudtak ivóvizet kinyerni a sós tengervízből.

Ez az eszköz az amerikai pilóták rendszeresített felszerelésének része: a második világháború idején a csendes-óceáni térségben tengerbe zuhant pilóták napi egyliternyi ivóvizet tudtak desztillálni az átlátszó, felfújható, filclapot tartalmazó labdával. Ezért a találmányáért Telkes Mária 1945-ben megkapta az Egyesült Államok Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatalának érdemrendjét.

Az ugyancsak általa kifejlesztett, tükrökkel ellátott napkemence főként azokon a vidékeken vált népszerűvé, például Indiában, ahol magas a napsütéses órák száma. Ezzel az eszközzel a kenyértől a húsig bármilyen étel elkészíthető pusztán napenergia felhasználásával. A napenergia hasznosítása mellett ugyancsak az ő találmánya a hideg tárolásának módszere is, amit a modern légkondicionálók gyártásánál használnak.

Élete utolsó szabadalmát 90 éves korában kérte.

A kémiai eljárással tárolt napenergia felfedezőjének pályája Budapesten kezdődött és Amerikában teljesedett ki, majd élete utolsó napjait ismét itthon töltötte. Telkes Mária neve 1934-ben egyedüli tudósként szerepelt a The New York Times listáján, amely Amerika legsikeresebb asszonyait gyűjtötte össze. 1977-ben elsőként kapta meg az amerikai női mérnökök társaságának életműdíját, halála után, 2012-ben pedig beválasztották az Amerikai Feltalálók Dicsőségcsarnokába.

Gáspár Kinga cikke a Magyar Kultúra magazin 2022/6. számában jelent meg.

Nyitókép: Telkes Mária 1956-ban. Forrás: Kongresszusi Könyvtár, USA/NYWTS